Hivatalos: férfiellenes ideológiát csinálnak a pszichológiából

2019. január 10. 09:36

Szilvay Gergely
Mandiner

Az Amerikai Pszichológiai Társaság károsnak minősítette a hagyományos férfiattitűdöket, miközben mai nyugati társadalmainkban épp erősíteni kellene őket. Átideologizálták a pszichológiát és pacifikálni szeretnék a férfiakat, erélytelen androgünökké formálva őket.

„A hagyományos férfiasság, amit a sztoikus hozzáállás, a versengés, a dominancia és az agresszió jellemez, úgy, ahogy van, káros”olvasható az Amerikai Pszichológiai Társaság Guidelines for Psychological Practice With Boys and Men című kötetében, s a kijelentés állításuk szerint negyven év kutatásainak tapasztalatán alapszik. Sőt, mit több: szerintük minél több férfi teszi magáévá ezeket a normákat, annál többü(n)k lesz alkoholista, dohányos, annál többen fogjuk kerülni a zöldségeket és fogunk veszélyes viselkedést produkálni. 

Assztak... 

Hozzátartozik a dologhoz, hogy a pszichológiai társaság új útmutatójának egyik szerzője egy bizonyos Dr. Ryon McDermott, a Dél-Alabamai Egyetem tanára, még azt is hozzátette: arra bátorítják a férfiakat, hogy „hagyjanak fel a hagyományos férfiasság ideológiájával (erőszak, szexizmus)”, és legyenek szívesen „a potenciálisan pozitív aspektusokat (bátorság, vezetés)” megtartani. McDermottól még azt is megtudjuk, hogy a kulturális változások frontvonalában most a transzneműség kérdésköre áll, és

szerintük egyre inkább világos, hogy a nemek hagyományos felfogását felváltja a nemi sokszínűség.

Nos, az régóta téma a pszichológiában, mentálhigiénében, hogy a férfiaknak is jobb, ha megtanulják kifejezni érzelmeiket, nem ragaszkodnak olyan keményen ahhoz, hogy a „férfiak nem sírnak” és hasonlók, s hogy találják meg maguknak a női erényeket (mentális erényekre gondolok). Ezzel nincs is baj, bár e törekvések kicsit egyoldalúak, azt ugyanis nem nagyon szokták hangsúlyozni, hogy esetleg a nők találják meg magukban a férfit.

De hogy a férfiasság hagyományos meghatározóit ilyen egyértelműen ideologikusnak és károsnak minősítsék, az eddig példátlan volt. Meg lehet tanulni sírni, meg lehet tanulni érzelmeket kimutatni, de ettől még a hangsúlybeli különbség megmarad, meg kell maradnia. A „pozitív aspektusok” nincsenek meg a „negatívok” nélkül.

Ez az utópikus-ideologikus gondolkodás egyik mániája: hogy egyesítsük a jó dolgokat és hagyjuk magunk mögött a rosszat. Milyen jó lenne, ha a németek elsajátítanák a mediterrán életvidámságot és közvetlenséget, a mediterrán népek pedig a német precizitást!

Az lenne csak az Übermensch!

Meg kell értenünk, hogy mediterrán életvidámság és közvetlenség nincs mediterrán időjáráson alapuló munkatempó nélkül, és északi precizitás és munkamánia sincs az északi viszonyokból eredő zárkózottság és alkotás- s teremtéskényszer nélkül – igen, ez nemzetkarakterológia.

Nem lehet kinevelni a férfiakból sem a férfiasság negatívumait, hogy csak a pozitívumok maradjanak meg. 

Miközben az APA a hagyományos férfiattitűdök káros mivoltáról beszél, aközben évtizedek óta szó van a férfiasság válságáról, hogy elnőiesedtek a férfiak, és éppen hogy erősíteni kellene bennük a hagyományos férfiattitűdöket. Rengetegen panaszkodnak a nők közül is a bátortalan pasikra, akik már nem mernek férfiként udvarolni, hihetetlen népszerű Richard Rohr könyve a férfi útjáról (mellesleg egyáltalán nem egyoldalú), Bedő Imre, a Férfiak Klubja vezetője (akivel többször interjúzott már a Mandiner) írja a könyveket a hagyományos férfiról, ott a Férfiak Klubja, vagy Zöldy Pál, a Férfisátor megalapítója, aki segít beavatási szertartásokon átesni a fiúknak.

A fiatal nők arra panaszkodnak, hogy elnőiesedtek a férfiak; a fiatalemberek pedig arra panaszkodnak, hogy férfiasak a nők – mondta a Mandinernek Engler Ágnes, a Debreceni Egyetem adjunktusa, aki több mint tíz éve kutat a házassággal, gyermekvállalással, családdal kapcsolatos témákat.  

Bedő Imre szerint 

ma a férfiak általános pacifikálása zajlik;

„ne legyél agresszív, mutasd ki az érzelmeidet. A férfiak pedig nagyon meg akarnak felelni a nőknek, tényleg az a vágyunk, hogy nyugalom legyen, béke legyen, szeressenek minket és mi is szerethessünk. És ezért ezt rosszul értelmezik ezt a pacifikálást, és ráhagynak mindent a nőkre”.

Nem csak Bedő Imre ír a férfiak pacifikálásáról, hanem Joanna Williams is, aki egykori feministaként Women vs. Feminism című kötetében nekimegy a kortárs feminizmusnak, és két fiúgyermek anyukájaként többek közt kritizálja, hogy a nők rákényszerítik a férfiakra ezt az egész terapeutikus megközelítést. 

Jordan Peterson, a kanadai sztárpszichológus is beszél arról, hogy ma támadás alatt áll a maszkulinitás, a feminizmus, a kortárs ideológiák és elvárások aláéssák a férfia-női kapcsolatokat.

Ryon McDermott többek között azért akarja pacifikálni a férfiakat, mert szerinte a hagyományos férfiattitűdök kirekesztőek például a melegekkel szemben. Érdekes, a meleg Jack Donovan meglehetősen hagyományos, már-már törzsi szemléletű könyve írt The Way of Men címmel, amiben nagyjából pont azt hangsúlyozza és támogatja, amit az APA most elítél. 

Sztoikus hozzáállás, versengés, dominancia és agresszió: a férfiasság tombolását mindig, minden civilizáció joggal próbálta megszelidíteni. Mint Guba András piarista szerzetes mesélt egyszer a Mandinernek Szent László és a kun vitéz legendájáról: a kun vitéz a zabolátlan, tomboló férfierő, Szent László a megszelídített, „célra állított” férfierő, a keresztény lovag. 

Az APA új útmutatója állításával ellentétben

nem a hagyományos férfiasság az ideologikus, hanem az új irányzat, ami nagyjából egy androgünt akar teremteni.

Senkinek sem árt a mentális fejlődés, de hogy a hangsúlyoknak a férfiaknál a férfiasságon, a nőknél a nőiességen kell lennie, az kétségtelen – nem pedig azok kiirtásán. 

Az APA ideologikusnak nevezi a hagyományos férfiasságot, miközben ő maga egy társadalommérnökösködő ideológia szócsöve, ami mindig az aktuális ideológiai divathoz alkalmazkodik. Nem mellesleg az APA-t ma kedvelő körök régen a pszichológiát és pszichiátriát a patriarchátus fenntartó eszközének vélték és elutasították. Lehet, hogy az APA-nak megfelelési kényszere van a balos-feminista-LMBTQ-mozgalom irányába? ÉS feltehető a kérdés: ha régen a patriarchátus foglya volt a pszichológia, amiből a gender-ideológia segítségével „szabadult ki”, akkor ma nem a gender-ideológia foglya? 

Az APA útmutatója félrevezető egy olyan korban, amikor a feministák „mérgező férfiasságról”, a férfiasság lényegileg bűnös mivoltáról értekeznek, s amikor csak a férfiakat bátorítják, hogy haladják meg önmagukat és sajátítsák el a nőies erényeket. Miközben az egész háttérideológia arról szól, hogy férfiasság és nőiesség pusztán társadalmi konstrukció – ami némileg ellentmond a férfiasság lényege elleni küzdelemnek. De a belső ellentmondásokkal való megbirkózás legyen a mozgalom saját ügye (sosem voltak benne erősek).

Az APA beadta a derekát egy feminista ideológiának, ami elsősorban

nem a férfiak mentális jólétéért aggódik, hanem ideologikus alapon kritizálja az úgynevezett patriarchátust,

és eleve ellenségesen kezeli a férfiakat. Ezt mutatja az is, hogy McDermott felsorolta a szexizmust mint mentális problémát, miközben ma a szexizmus értelmezhetetlenül tág fogalommá vált.

Az APA félrevezető útmutatója csak azt bizonyítja, hogy tovább folyik a pszichológia átideologizálásával is tovább folyik a küzdelem azért, hogy a férfiakból a Macskafogó végén kitermelt virágszagolgató, bazsalygó zombikat csináljanak.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/141263