Kockás papíron eddig sem volt esélytelen az ellenzék

2019. január 9. 10:46

Török Gábor
24.hu

Az ellenzéki szavazók jelentős részében felszabadultak a lelki gátak, nem érdekli őket, hogy a Jobbik vagy DK jelöltjére kell szavazni.

Minden ellenzéki stratégia alapja az legyen tehát, hogy a Fidesz tábora érinthetetlen?

Nem, de az első lépésben szerintem illúzió azzal számolniuk, hogy hatással lehetnek a Fidesz táborára. Nekik ma a kihívás az, hogy a saját táborukra legyenek hatással. Ha esélyt akarsz arra, hogy az ellenoldalt gyengítsd, először magadat kell erősebbé tenned. Egy ilyen rendszerben pedig úgy tudsz erősödni, ha elveszed a Fidesz kétharmadát, majd akár abszolút többségét, illetve a lehető legtöbb polgármesteri posztot. A mostani választási eredmények is azt mutatják, hogy erre esélye az ellenzéknek akkor van, ha az egyéni körzetben vagy a helyi választáson mindenhol egy jelöltet állít az ott induló kormánypárti politikussal szemben. Lehet ezt a helyzetet nem szeretni, de ennek a rejtvénynek ma ez az egyetlen megoldása.

Ezért lesz fontos az önkormányzati választás?

Igen. Az EP-választásnak – bár Európa szempontjából fontos – nincs komoly belpolitikai tétje. Azok a polgármesteri és képviselői helyek viszont, amelyeket meg lehet szerezni az önkormányzati választáson, létfontosságúak az ellenzéknek. Csak egy példa: miután az összes megyei napilap egy kézben van és a kormánypárt politikai céljait szolgálja, jelentősége lenne annak, ha a megyei jogú városok közül nyolcat vagy tízet az ellenzék irányítana. Erőforrásokhoz juthatnának az ellenzéki pártok, beleszólásuk lehetne abba, hogy az önkormányzati újságokban mi jelenjen meg, a következő parlamenti választás előtt nem lennének helyben teljesen eszköztelenek. A parlamenti választáson elérhető sikerhez nyilvánvalóan az első lépés az önkormányzati választás. A dolgok alakulása ebből a szempontból tényleg meglepett, mert azt gondoltam, az ellenzék – az eddigi nyomvonalon haladva – simán elbukja 2019-et, aztán 2022-t is, sőt lehet, hogy még 2026-ot is.

Most mégis ott van az a stratégia az asztalon, amellyel nincs biztos vereségre ítélve; a stratégia persze korábban is ott volt, de egyszerűen nem voltak meg a megvalósításának feltételei. Kockás papíron eddig sem volt esélytelen az ellenzék, de a valóságban nem volt ilyen szereplő: ellenzékek voltak, nem közös fejjel gondolkodó és cselekvő ellenzék, és ez biztosította a centrális erőtér fennmaradását és a Fidesz állandó győzelmét. Ha csak a múlt évi parlamenti választáson leadott szavazatokat nézzük, azt látjuk, hogy például a megyei jogú városok közel felében esélye lenne az ellenzéknek a győzelemre akkor, ha megállapodik. Ezért is fontos, ami történik, hiszen már a parlamenti választáson is láttuk, hogy az ellenzéki szavazók jelentős részében felszabadultak a lelki gátak, nem érdekli őket, hogy a Jobbik vagy DK jelöltjére kell szavazni, csak ne nyerjen a Fidesz. Ez a hangulat azóta erősödött. A tüntetések fő hozadéka az ellenzék számára, hogy még nyilvánvalóbbá válik: az ellenzéki szavazók legfontosabb célja a Fidesz gyengítése. Ezt pedig így lehet elérni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/141236

Ajánljuk még a témában