A haza fényre derül? – Felvidéki évértékelő

2019. január 9. 10:25

Kovács Balázs
Vendégszerző

Szlovákia nem fordult ki a sarkából, de az erősödő középosztály megmutatta, hogy torkig van az állam foglyul ejtésével.

Kovács Balázs, a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom vezető aktivistájának írása

 

Bevett szokás a szlovák és cseh kollektív tudatban a 8-as évszámoknak sorsfordító jelentőséget tulajdonítani. Gondoljunk csak az 1918-as államalapításra, a ’68-as prágai tavaszra vagy a Mečiar-rendszer leváltására 1998-ból. A 2018-as év alighanem szintén kiemelt helyet tudhat majd magáénak az emlékezet panteonjában. S valóban: a politika és a feketegazdaság összeölelkezéseit feltáró Ján Kuciak és párja meggyilkolása 2018-ban lélektani földrengést söpört végig a szlovák társadalmon.

Noha Szlovákia nem fordult ki a sarkából, de az újságírógyilkosságot követő tüntetéshullámban

az erősödő középosztály megmutatta, hogy torkig van az állam foglyul ejtésével,

a valódi piaci teljesítmény nélküli basák mesterséges felhizlalásával és a korrupcióval azonosított politikai elittel.

Nem is minden eredmény nélkül: Robert Fico miniszterelnök hiába tartott ki makacsul annak sulykolásában, hogy a tüntetők mögött Soros György áll, céljuk pedig az államhatalom erőszakos megdöntése, ő maga is kénytelen volt kettőt hátralépni. Így került a Smer, a Szlovák Nemzeti Párt és a Híd alkotta kormány miniszterelnöki székbe Peter Pellegrini, megbízólevelében azzal a feladattal, hogy az emberarcú baloldal figurájaként mentse a menthetőt. S az előrehozott választások csakugyan elmaradtak, de az már jól látszik, hogy a kormánykoalíció tekintélye végképp darabokra tört. Lehet, hogy Robert Fico kezelte a válságot, de a sebezhetetlenség korábbi illúzióját már nem tudja visszahozni.

Legutóbb a rendszerváltáskor tapasztalt méretű tömegdemonstrációk láttán az országot 2006 óta két év megszakítással vezető smeresek is kikövetkeztették, hogy a homlokzat újravakolása ezúttal kevés lesz. A rendőrség ma függetlenebbnek tűnik, az ügyészség gyeplőjét lazábbra eresztették és az egyik legbefolyásosabb főoligarcha is vizsgálati fogságban ül. Az azonban, hogy a tisztességes Szlovákia álmát mennyiben lehet majd aprópénzre váltani, részben az idei államfőválasztás, de leginkább a jövőre esedékes parlamenti választások után fog igazán megmutatkozni.

Fico és Pellegrini

Annyi bizonyos, hogy a politikai kultúra gyors metamorfózisába vetett kávéházi reményekre alaposan rácáfolt Andrej Danko parlamenti házelnök (egyben a Szlovák Nemzeti Párt elnöke) plágiumbotránya. A csalással szerzett kisdoktori lelepleződése után Ján Slota utóda nem fordult a schmittpáli útra, pozícióban maradt. Könnyen volt, mindhárom kormánypárt tartotta a hátát. 

A politikai klímát skiccelve nemigen kerülhető meg a csehszlovák centenárium kérdése. Nos, e téren figyelemre méltó vonása volt Szlovákiának, hogy

a Romániához fogható erőfitogtató ünneplésnek és nemzetállami karneválnak nyomát sem lehetett felfedezni.

A visszafogottság csak részben tulajdonítható a balkáni és északi vérmérséklet közti különbségnek. Míg ugyanis a románok vagy a csehek számára 1918 a nagy nemzetépítési projekt beteljesülését jelentette, addig a szlovákok szempontjából jóval ellentmondásosabb az első Csehszlovákia megítélése. Ebben döntő tényezőnek bizonyult, hogy a szlovák különállási törekvéseket a hont cseh nemzetállamként értelmező csehek mindvégig elutasították. Jóllehet, a szlovákok elmagyarosodó kisebbségből az állam társalapítóivá váltak, de mindezért magas árat kellett fizetniük: jelesül az atyáskodó cseh hivatalnokok és tanítók beáramlásával, állandósult politikai és gazdasági alulreprezentáltsággal és a két országrész közti fejlettségi szakadék kitágulásával. Pellegrini miniszterelnök a Prágában tartott centenáriumi ünnepségen egyenesen úgy fogalmazott: a múlt kétségei helyett jobban tesszük, ha a jövő reményeivel foglalkozunk.

Az emlékezetpolitikai csatározásokban megfújt harci kürtök korábban jellemzően magyarok ellen harsogtak, így akár üdvös fejleménynek is tekinthetnénk, hogy a magyar kisebbséget másodrangú helyzetbe hozó államalapítás emléke háttérbe szorult.

A nemzetállam vaslogikája azonban 2018-ban is behatárolta a felvidéki magyarság identitásmegőrzési és önszerveződési lehetőségeit. Az elszlovákosodásnak, a Csallóköztől keletre fekvő régiók kiürülésének és az alacsony gyerekvállalási kedvnek tulajdoníthatóan tavaly két magyar gimnázium is bezárt. Örvendetes viszont, hogy a magyar gyerekek anyanyelvi oktatási csatornába kerüléséért nagyszabású óvodaépítési- és felújítási program zajlik. És bár Bugár Béla szerint a Híd kormányra kerülésével új hajnal hasadt és a nemzet asztalára korábban soha nem látott vívmányokat sikerült tenni,

az elmúlt évtized legfontosabb beruházását jellemző módon nem Pozsony, hanem Budapest finanszírozza.

Az elmúlt évben láthatóan előrehaladt az egyre inkább Pozsony kertvárosává alakuló Felső-Csallóközbe történő gyors bejutást biztosító sztráda alapozása. A konjunktúrában megizmosodott főváros közelebb kerülése 2021-től tovább növeli a régióra nehezedő szlovák etnikai nyomást. Az infrastruktúrafejlesztés és tőkeáramlás e példája klasszikus dilemmával szembesíti a magyar közösséget: a gyors ipari fejlődés és társadalmi emelkedés az asszimiláció kohója (lásd a dualista Magyarország esetét, ahol a modernizációból kimaradt nemzetiségi falvakban elhanyagolható maradt az elmagyarosodás), az elzártság viszont a lemaradást és fejletlenséget tartósítja. A dilemma ma feloldhatatlannak tűnik. A kormánypárti hidasok fejei a homokba dugva, az MKP pedig ezen a téren vérszegényen muzsikál és semmiféle megoldása módozata nincs.

A kiúttalanságon bajosan segít, hogy a nagyobb médiafelülettel bíró progresszív újságírók és sajtómunkások 2018-ban is abban vélték munkájuk értelmét felfedezni, hogy a magyarországinál is ellenzékibb ellenzéke legyenek Orbán Viktor kormányának. Egyre kevésbé a felvidéki témák mellett, mindinkább azok helyett. Teljes rejtély, hogy a széteső magyar közösség ügyét mindez miként segíti. A kéretlen magyarországi vendégpartizánkodás helyett talán érdemesebb volna a szlovákiai demokrácia deficitjeit és mindenekelőtt saját közösségünk érdekképviseletét élesebb hangvételű kritikák tárgyává tenni.

Robert Fico Bugárral

Bírálni márpedig van mit. Decemberben Peter Pellegrini kormányfő kétszer is provokációnak minősítette a közlekedési táblák kétnyelvűsítésére irányuló kezdeményezéseket. Ha azt akarjuk, hogy a magyarok végre kellő presztízzsel rendelkezzenek az államéleten belül, akkor a hasonló megnyilvánulásoknak aligha maradhat polgárjoga a közbeszédben. Ám

a Híd hallgatott, mint rossz tanuló feleléskor.

Nagyon éles a kontraszt abban a viszonyrendszerben, hogy Bugár Béla egy sor ügyben (elhatárolódás Fico sorosozásától és kiállás a migrációoptimista ENSZ-egyezmény mellett) vállalt nyílt pártütést saját kormányával. Úgy tűnik, holmi magyar ügyek nem tartoznak azon sérelmek közé, melyekben érdemes volna legalább egy fűszálat keresztbe tenni.

Bugár figyelme sokkal inkább a tavaszi köztársaságielnök-választás köré összpontosul. A szlovákiai politika nagy öregje 2016-ban jókora vargabetűt leírva vitte Robert Fico kormányába a pártját, tavaly pedig bohózatba illő fordulatok után tartotta meg azt. Közben ledőlt a vegyes párt szlovák pillére, és az egyik legalapvetőbb szlovákiai magyar önmítoszt is sikeresen zúzta szilánkokra, miszerint a magyar érdekképviselet mindig a tisztességesebb, és demokratikusabb erőkkel szövetkezett – a magyarellenes, korrupt branccsal sohasem.

Bugár hangsúlyosan „nem magyar”, hanem „polgári” kampánya kevésbé az államfői poszt megszerzéséről szól, inkább értelmezhető a megrendült bázis egybentartásáért tett taktikai lépésként. Nagy kérdés, hogy mennyiben válik potens kihívóvá a másik magyar államfőjelölt, Menyhárt József MKP-elnök. Rajta múlik, hogy képes lesz-e vonzó alternatívát mutatni a magyar érdekvédelem quislingjeivel szemben. Igény mindenesetre volna rá. 

Alig két év múlva újabb népszámlálásra kerül sor. Így egyáltalán nem mindegy, hogy a következő időszakban mennyiben tudjuk rendezni a sorainkat.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/141122

Ajánljuk még a témában