Új távlatok

2019. január 7. 16:25

Végigvonultak a városon, és végül ismét kikötöttek a Kossuth téren, mert oda már ismerik az utat.

„Jeges szél fújt a Duna felől, a tetejébe szállingózott a hó is – a teremtő nem hallgatta meg Lukácsi Kati fohászait –, ám ez nem riasztotta vissza a százhatvanvalahányadik végső forradalom résztvevőit attól, hogy ismét mind a kétezren hitet tegyenek elszántságukról.

Végigvonultak a városon, és végül ismét kikötöttek a Kossuth téren, mert oda már ismerik az utat. Itt a forradalom vezérei szónoklatokat intéztek hozzájuk, feltüzelendő elszántságukat. Mindenki roppant elszánt és tettre kész volt, és látszott rajtuk, hogy otthon a tükör előtt gyakorolták a fellépést. A forradalmi tömeg már kevésbé volt készséges és csak a negyedik-ötödik felszólításra skandálta halkan a jelszavakat.

Az öt pontot kivételesen nem olvasták fel, pedig mostanra akár kívülről is megtanulhatták, ellenben mindenkit ellenállásra, országos sztrájkra, felfegyverkezésre szólítottak fel. Roppant forradalmi volt az egész.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/141136

Ajánljuk még a témában