A termékenység csökkenhet, de a világnépesség tovább nő még

2018. december 11. 13:41

Máthé Áron
Mandiner

A harmadik világbeli népességnövekedés „lendkerék” effektusa továbbra is nagyon komoly hatást fog gyakorolni Európára.

Nyitókép: a világ országainak népességnövekedése (és - csökkenése), forrás: ChartsBin

 

Rajcsányi Gellért barátom a „De hát alig szaporodik már az emberiség!” című cikkében arról ír: a termékenységi arányszámok mindenütt csökkenőben vannak, sőt, Fekete-Afrika és néhány ország kivételével sehol nem beszélhetünk már a születésszámok robbanásáról. Ezzel szemben szép nyugodtan a reprodukcióhoz közeli 2,1-es átlag, vagyis a stagnálás felé csökken majdnem mindenütt a termékenységi mutató.

A cikk bizonyos állításaival nehéz lenne vitatkozni – például a kínai egyke-politika által okozott furcsa torzulások jelentette problémákkal –, vagy mondjuk azzal, hogy a fekete-afrikai népességrobbanás megállítása jelenti a kulcsot nemcsak a migrációs válság, hanem általában Európa, mint „európai” kontinens jövője szempontjából is. Mellesleg szólva igazán furcsa egyébként, hogy ennek a felvetése helyett az ENSZ egy nyilvánvalóan Európa-ellenes migrációs szabályozást kívánna ráerőltetni a világra, és a „mainstream” (vagyis liberális) sajtóban, illetve politikai életben jószerivel a nyomát sem találjuk, hogy

a problémát itt, a gyökerénél kellene kezelni.

Az aktuális születésszámokra vonatkozó termékenységi arányszámok ugyanakkor – lényegükből adódóan – nem mutatják be azt, hogyan alakul a világ teljes népességének aktuális és közeljövőbeli létszáma.

Ott van Irán esete: jelenlegi, 2 alá süllyedt termékenységi arányszámával nem lógna ki Európából sem. A különböző táblázatokat elemezve csakugyan azt láthatjuk, hogy a termékenységi arányszám jelentősen csökken.

Ugyanakkor Irán népessége 2020-2030 között a becslések szerint még mindig 670-470 ezer fős növekedést fog jelenteni évente. A most 80 milliós iráni lakosság 100 millióra fog növekedni 2050-ig, és a növekedés várhatóan itt fog megállni. De mit fog csinálni az a plusz 20 millió ember egy olyan országban, ahol most is több mint tíz százalékos a munkanélküliség?

Ugyanígy vehetjük példának az iszlám világ túlsó végéről Marokkót, ahol 2000 és 2010 között 1,5%-ról 1,04%-ra csökkent a népesség éves növekedése (tehát nem a termékenységi arányszám, hanem az össznépesség növekedési üteme), viszont 2017-re megint felgyorsult 1,34%-ra! (Marokkóban egyébként épp 2,1 gyermeket vállalnak a nők a legfrissebb adatok szerint.) Jelen pillanatban a 35 év alattiak teszik ki a marokkói lakosság mintegy kétharmadát, a 14 év alattiak pedig a 25%-át! 2050-re a jelenlegi 35 milliós lakosság bőven több mint 40 milliósra nőhet. Itt a helyzet kicsit jobb, mint Iránban, hiszen a munkanélküliség „csak” 10 százalékos.

Az egyik legerősebb példa kétségtelenül Egyiptom. Itt 1986-ban 48 millióan laktak, most pedig – kapaszkodjanak meg – 97 millióan, vagyis a lakosság harminc év alatt megduplázódott (ez a legmagasabb becslés, a legenyhébb is 90 millióról szól). Nem is kell előreugrani 2050-ig, hiszen már 2030-ra is közel 105 millióra fog emelkedni a lakosság, ami 10-15 millió új egyiptomit fog jelenteni. Vajon ők mihez fognak kezdeni a sivatagban, ahol a Nílus keskeny szalagja és deltája jelent egyedül a lakható vidéket?

A világ termékenységi arányszámai csökkennek. De

a világ számos országában addig is további milliós népességnövekedés lesz évről évre,

az egész Közel- és Közép-Keletet összeadva pedig tízmilliókkal növekedik majd a népességszám. És ráadásul nem is mindenütt csökkennek a termékenységi arányszámok, vagy legalábbis nem zuhannak.

A népességnövekedés „lendkerék” effektusa tehát nagyon komoly hatást fog gyakorolni a térségre, és félő, hogy Európára is. Gondoljunk bele, ha jó egymillió afrikai és közel-keleti migráns beszabadulása Németországba milyen problémákkal járt, akkor mivel fog járni még több migráns felbukkanása?

Itt mindössze három ország milliós növekedését vehettük szemügyre. A legdurvábbakról – egyes fekete-afrikai országokról például – nem is érdemes beszélni. Ezek az új milliók készen fognak állni arra, hogy kiharcolják maguknak azt, amit ki tudnak harcolni.

Nem csak azért, mert nem akarnak éhen vagy szomjan halni, hanem sokkal inkább azért, mert az internet segítségével az otthoni állapotaikhoz képest paradicsomi képeket vehetnek szemügyre. Ráadásul

a marxista elmebaj el fogja nekik mesélni, hogy ők azért szegények, mert mások gazdagok

– nekik azért nincs, mert másnak van. Hiszen a tulajdon lopás. Ez, párosulva az iszlám harcias üzenetével nem valami biztató jövőkép.

Leginkább azért nem, mert a legközelebbi és legkönnyebben elvehető, megszerezhető javak és földek itt vannak Európában. Szaúd-Arábia és az Öböl-menti olajállamok biztos és szigorú kézzel fogják őrizni felhalmozott kincseiket, és arrafelé a Migration Aid-szerű szervezeteknek nem osztanak lapot.

Ha ehhez hozzávesszük az európai elit öngyilkos kommandóját, a bűntudat kultúráját és most már a fehér ember elleni nyílt uszítást az egész nyugati világban, sokkal sötétebb időknek nézhetünk elébe.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/140002

Ajánljuk még a témában