Emlékezzünk a boszorkányokra

2018. december 10. 18:30
Tokai Zsófi
Mérce

A világ bármely pontján üldözik azt a nőt, aki nem hajlandó beilleszkedni a férfiak által diktált rendszerbe. A mai napig nők a saját otthonukban fogolyként élnek.

„A »boszorkányok visszatérése« Európa-szerte terjedőben lévő jelenség. Újra jelen vannak tüntetéseken, magazinokban és könyvekben:
Franciaországban a boszorkány alakja jelenleg a női önérvényesítés szimbólumává válik. Egyre többször jelenik meg a boszorkány alakja a francia médiában, miután néhány tucat magát feministaként és militaristaként beazonosító nő boszorkány jelmezben Macron munkajogi reformja ellen tüntetett. A párizsi csoport (Witch Bloc Paname) időközben elérte a 4000 főt, céljuk pedig a figyelemfelkeltés. Alakulásukat országszerte különböző, szintén boszorkányjelmezben demonstráló csoportok létrejötte követte. 2015-óta a francia könyvkiadó Combaurakis egy feminista sorozatot adott ki Sorciéres (Boszorkányok) néven majd 2016-tól félévente a jónevű angolnyelvű Sabat Magazin egy folyóiratot ad ki Feminizmus és Mágia néven. Ehhez a fent említett hullámhoz illeszthető a francia-svájci Mona Collet közzétett esszéje, melynek címe »Boszorkányság, a nők legyőzhetetlen ereje« melyben azt vizsgálja milyen hatással van a mai társadalmunkra a boszorkányok egykori üldöztetése.

A modernkori boszorkányüldözés létezik. A boszorkányok vadászatának következményei és az ebből eredő katasztrofális nőkép a mai napig is fellelhető a társadalomban, állítja Mona Collet. A határozott, független, dühös nőt sokszor erőszakos, csökönyös, bolond, hisztériás, túlérzékeny nőnek nevezik a mai napig. Indiában nemrég egy nőt és két lány gyermekét megégették, mert nem tudott fiút szülni a férjurának. A világ bármely pontján üldözik azt a nőt, aki nem hajlandó beilleszkedni a férfiak által diktált rendszerbe. A mai napig nők a saját otthonukban fogolyként élnek. A mai napig megtorlást kap az a nő, aki szóvá meri tenni az ellene elkövetett férfi erőszakot. A feministákat a legsértőbb címkékkel, gúnynevekkel illetik, miközben istenítik azt, aki ezeket a nőket megalázza.

A valóság kifordítása, eltagadása szerves részét képezi a nők mindennapjainak: Az utcai és a munkahelyi szexuális zaklatást bóknak állítják be.
Az erőszakról való tapasztalatainkat rendszerszinten eltagadják. A nők ellen elkövetett erőszakról szóló beszámolókat hiteltelennek, túlzónak állítják be. Az Isztambuli Egyezményt nem ratifikálják, mert a kormány szerint a nők biztonságban vannak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/139953