A liberalizmus és a demokrácia nem természetes szövetségesei egymásnak

2018. december 5. 8:06

Fricz Tamás
Magyar Idők
A liberalizmus alapjaiban elitista eszme, míg a demokrácia plebejus, vagyis népi indíttatású gondolat.

„A liberalizmus abból indul ki, hogy mindig van egy kiválasztott réteg, amelyik méltó arra, hogy egy országot vagy a világot vezesse. Az nem baj, hogy ha ez a réteg szabad választásokon kerül hatalomra, hiszen így nagyobb a legitimitása, de ha ez nem megy – mert a tömegek, a plebs ostoba döntéseket hoz –, akkor más módon is meg lehet szerezni a hatalmat. Delegálással, informális úton, gazdasági erővel, médiauralommal stb. A XXI. század második évtizedében már jól látszik, hogy jelenleg egy globalista, nemzetek feletti, óriási erőforrásokkal rendelkező pénzügyi, politikai és médiaelit az, amelyik vindikálja magának a jogot arra, hogy uralkodjon.

A demokrácia ezzel szemben áll: a demokratikus eszme szerint minden hatalom forrása a nép, tehát az általános választójogon alapuló szabad választások adják a demokratikus rendszer kiindulópontját.

A liberalizmus tehát a »fent«, míg a demokrácia a »lent« filozófiája és gyakorlata. Másfelől a liberalizmus az egyént és a kisebbségek jogait védi, a demokrácia viszont a többség uralmát hangsúlyozza. Hogyan is férhetnének meg egymással? Persze ez szándékosan provokatív kérdés részemről. Annál is inkább, mert valójában az lenne a kívánatos, ha a két eszme kiegészítené egymást.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 93 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A liberalizmus "elitizmusa" manapság inkább valamiféle szokásjogon alapuló arrogancia. Megszokták, hogy domináns és kanonizált csak a "liberális" vélemény és narratíva lehet, amelyekre az egyetlen helyes és elvárható reakció az ájult tisztelet és egyetértés.

Ez a megszokás, illetve a dominancia és a kanonizációs jog kizárólagosságának az elvesztése szüli a "diktatúráról", "rezsimről" szóló apokaliptikus sivalkodásokat.

Jó ez a "kisebbrendűségi komplexus" szöveg. Fakocka kiváló olvtárs is ezzel szokott jönni.

Hülyeségeket beszélsz, de jogod van hozzá. Viszont nekem is jogom van másképpen gondolkodni.

Kiforgatják az eredeti liberalizmust, és az általad védett szabad gondolkodók üldözik a neki nem tetsző szabad gondolatokat . Ugyanúgy, ahogyan a kommunisták kiforgatták a munkásság jogait védő kezdeti ideológiát, és létrehozták, akár a munkások ellenében a proletárdiktatúrát.

A globalizmus által pénzelt, és saját felfogásuk mentén minden ország ügyeibe beavatkozó kozmopolitia liberálisok ellen szükségszerűen létre kell hozni a hazai protekcionizmust, és nyomatékosítani kell a nemzeti gondolkodást.

Ki tudnád fejteni, mi nem igaz ebből?

Amikor a fideszre szavazó vidékieket nevezitek bunkóknak, az nem elitista szemlélet, mi szerint ti jobban tudjátok, ezeknek kire kellett volna szavazniuk?

Az nem elitista szemlélet, amikor a veletek szemben állókat úgy minősítitek, hogy azok csak szajkózzák a szájukba adott mondatokat, bezzeg ti mindig önállóan gondolkodtok?

És nem elitista szemlélet így, indoklás nélkül ex katedra kijelenteni: "rezsimfritz már a felütésben hazudik. tovább nem is kell olvasni."?

Egyáltalán három elbukott választás után magas lóról osztani az észt, nem elitista szemlélet?

A demokrácia tette lehetővé az eredeti liberalizmust, a mai hangadók pedig ezt az eredeti liberalizmus kiforgatva forgatnák eredeti értelméből a demokráciát.

Ez a nagy trükk, ami ma egyre többen vesznek észre. Pedig nem is eredeti ötlet. A kommunisták is az eredeti, jogos munkásköveteléseket kisajátítva hozták létre a munkásság ellenében a proletárdiktatúrát.

Feltettem néhány egyszerű kérdést. Akinek vannak gondolatai, az talán tud rá válaszolni. Akinek nincsenek, az csak görcsösen tagad, érvek nélkül.

Ilyen vagyok. Sivár, komplexusos, önismétlő. Mint egy Woody Allen figura. Te viszont színes vagy, nagyvonalú és változatos. Amint egy "demokratához" illik is.

Csak addig tart ez, amíg nem ők jelentik az autoritást. Akkor már tiszteletet követelnek. És ha nem kapják meg, jönnek a "sivár kisebbségi komplexus" szöveggel. Azt nagyon szeretik.

Azt majd te, mint jeles filantróp és diagnoszta, nyilván eldöntöd, hogy ki a "gyűlölködő és befelé forduló", és ki a "jó magyar keresztény és hazafi" (ez utóbbi gondolom ugyanúgy negatív jelző, mint az előbbi).

Természetesen mindezt abból, hogy az ember kire szavaz. Utána meg majd - más ügyben- szónokolsz az "előítéletekről"...

Valódi elitista válasz, nekik érvek nélkül is igazuk van. Fricz végül is ugyanazt állította.

A Fidesz gazdaságpolitikája protekcionista. Ami ma Fidesz közeli oligarchák kezébe kerül, az a másik oldal kormányzása alatt jórészt külföldi érdekeltségbe került volna, ugyanolyan feltételek mellett, de akkor ti helyeselnétek.

Létre jött egy erős, hazai tulajdonosi réteg, és ez szembe megy a globalista érdekekkel, természetesen az őket pártoló, az ő támogatásukat élvező ellenzéki érdekekkel is. A hazai gazdaságban csökken a befolyásuk. Ezt csak úgy lehet a Fidesz ellen fordítani, hogy marad a lopás sulykolása, mert ezt mindenki megérti. Hogy az "ellopott" vagyon mégis megvan, működik, munkát ad, arról pedig ne essék szó.

Én nem fejtegetem kik képviselik az eredeti liberalizmust. Gondolom, azok, akik hagyják, hogy a velük szemben álló nézetek is teret kapjanak.

Azon nagyvonalúan átsiklasz, hogy a választók által megszerzett hazalommal élni kell, egyetlen kormány sem adja át hatalmának egy részét az ellenzék kezébe. A politikában, a parlamenti munkában nincs pozitív diszkrimináció, ott az arányok döntenek mindenütt a világon.

A liberális felfogás ezzel megy szembe, és a választott, felelős hatalmi többséget az ellenzék mellé állva, senki által nem választott, semmiért nem felelős, központilag pénzelt "civilekkel" ellensúlyozná. Beavatkozva a belpolitikába. Természetesen csak akkor, ha nemzeti felfogású, antiglobalista hatalomról van szó.

Az egész gondolatmenet totál hamis. Én sem rajongok a mai liberálisokért, akik egyre szélsőségesebb ballerekkel bútoroznak össze, hogy biztosítsák maguknak a többséget, de ez az egész eszmefuttatás a liberalizmus alapvetően elitista mivoltáról egyszerűen hazugság.

A racionális elmének is megvannak maga hibái, de a klasszikus, John Stuart Mill féle liberalizmus egyáltalán nem elitista.

Erre gondoltam egyébként:

"A liberalizmus alapjaiban elitista eszme, míg a demokrácia plebejus, vagyis népi indíttatású gondolat."

A liberalizmus nem elitista eszme. Épp az a felvilágosodás kori elv képezi az alapját, hogy az ember alapvetőn képes racionálisan gondolkodni, és döntéseket hozni. Éppen ez adja az alapját annak, hogy minden egyénnek legyen beleszólási joga a hatalomba. Ez az általános választójog alappillére. Ez nem hogy nem elitista, ez éppen hogy az elitizmus ellentettje.

Az más kérdés, hogy a szellemi elit, hogy is mondjam, filozófiailag-morálisan alulfejlett része, (ami sajnos a nagyobbik fele) amikor a választás nem úgy alakul, ahogy azt ők szeretnék, akkor ostoba módon hajlamos egyből az egész rendszert megkérdőjelezni. De ezért vannak a kereszténydemokraták, hogy ilyenkor visszabillentsék a mérleg nyelvét, amikor a liberális elit (védendő saját racionális ideológiai termékeit, amikbe hajlamosak beleszerelmesedni) elkezd egyfajta felvilágosult abszolutizmust hirdetni és megvalósítani.

Válaszok:
Megtalálta | 2018. december 5. 12:25

"míg a demokrácia plebejus, vagyis népi indíttatású gondolat."

Másrészt a népi indíttatás is destruktív irányba fordulhat, amikor a nép "tömeggé" válik. A népszuverenitás is elfajulhat. A huszadik század tele volt az ilyesfajta kollektivista elfajzásokkal, amik egyfolytában a népre hivatkozva művelték azt, amit műveltek.

A liberalizmus és a demokrácia csak időlegesen járt kézenfogva, t.i. amikor történetesen a liberalizmus is a demokrácia kiszélesítését, azaz az általános és titkos választást bevezetését támogatta. Amikor viszont ez teljesült, a két elv a barikád ellentétes oldalára került. Azóta a liberalizmus a demokrácát korlátozó tényezővé vált.

A liberalizmus elve szerint a jelző nélküli demokrácia mint a többség diktatúrája, maga is egyéni szabadságjogokat sért, általában a kisebbségbe tartozó egyének szabadságát, tehát demokráciát korlátozni kell, a kisebbséget pedig védeni kell a többségi közakarattal szemben.

A liberalizmus szerint a tömegek tájékozatlansága és befolyásolhatósága, valamint az a tulajdonsága, hogy kiélezetten válságos helyzetben irracionális viselkedésre hajlamos, jogalapot képez a többségi demokráciával hozott döntések megkérdőjelezésére. Na, itt kerül a képbe a liberalizmus elitizmusa: kell lenni egy olyan rétegnek, amely szükség esetén felülbírálhatja a demokratikus úton hozott döntéseket.

A liberalizmus ma nem elégszik meg azzal, hogy a megvalósult demokráciák általában alkotmányos demokráciák, azaz az alkotmány által maguk is korlátozzák a többségi elven hozható döntések körét. Túl azon, hogy csak a liberalizmus híveit tudja elképzelni az alkotmányt értelmező testületben, illetve ha ez a vágya nem tejesül az alkotmányértelmező testületet is illegitimnek hajlamos nyilvánítani, az egyéni szabadságnak általában elsőbbséget követel a közösségi akarattal szemben, akár az alkotmánnyal szemben is.

Mivel a közösségi akarat többségi diktatúra, a liberalizmus szemében a közösség egyre inkább olyan tényezővé válik ami ellen küzdeni kell. A szélsőséges liberális elvek szerint a közösségi érdek fikció, demagógia, populista huncutság. A szélsőséges liberalizmus itt csap át öngyilkos idiotizmusba. Ugyanis bármilyen elv érvényesülését csak valamilyen közösség képes garantálni, így a liberalizmusét is. Így közösségellenességével a liberalizmus a saját sírját ássa. A gond az, hogy sajnos nem csak a saját sírját, hanem annak a társadalomnak (civilizációnak) is, amelyen képes volt eluralkodni.

Én eddig nem akartam lemenni a te szintedre, de akkor hadd mondjam el, innét nézve te is egy szokásos szöveget szajkózol, blődlinek mondva a neked nem tetsző véleményt. Megint igazolod Fricz kritizált megállapítását a magukat elitnek képzelőkről.

Médiaóriások máshol is vannak Európában, és politikailag ők sem semlegesek. Érdekes, hogy onnan csak a globalista, liberális média véleményeit lehet hallani, ellenkező értelműt alig, pedig biztos, hogy léteznek ilyenek. Érdekes egyezés az is, hogy a meghatározó kormányok is az előbbiek szerint működnek.

A kormányközeli oldalon nevesített vagyonok, ha jól működtetik, nyilván növekednek, gondolom ez így természetes. Az ellenzéki, vagy külföldi érdekeltségek ugyanígy működnének.

A hazai tulajdonosi réteget 1990-ben is felülről hozzák létre a baloldal javára, akkor ez nem jelentett problémát. Most fordult kocka. Egyszer talán létrejön a kiegyenlítődés, de el kell jutni odáig, hogy a mindenkori ellenzék konstruktív legyen, ne úgy működjön, hogy mindent leszegett fejjel ellenez.

Az első bekezdésed alapján nincs mit folytatni. Én szajkózok valamit, de amit te mondasz, az a valóság.

Most mondhatnám, nem tudhatjuk, egykor jöttek létre a mára mértékadónak mondott médiaholdingok, és honnét irányítják őket, de nem látom értelmét.

A többire meg nincs értelme válaszolni.

Mivel meg vagy győződve, hogy a tied az egyetlen elfogadható vélemény, arra jutottam, hogy rendben van, nekem nem feladatom meggyőzni téged bármiről.

Nem mondok olyant, hogy én nem a szokásos szöveget szajkózom, hanem a valóságot. Azt sem mondom, hogy ezzel nem tudsz mit kezdeni, és ez jól látható.

Meghagylak a hitedben, én is maradok a magaméban.

"Értékrendje általában nem az embereknek van, hanem a közösségeknek."

He? Honnan lenne értékrendje a közösségnek, ha az egyénnek nincs?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés