A lengyel-magyar barátság mélyebbről fakad az aktuálpolitikai érdekeknél

2018. november 20. 19:38

Vizvári Soma
Figyelő

Ettől még a valóság az, hogy a lengyel-magyar barátság létezik. Önmagától értetődő, természetes dolog, és nem csak amiatt, mert egyszerre kaptuk a nyakunkba a 7-es cikkely mizériát, vagy mert hasonlóan értékkonzervatív, nemzeti kormányaink vannak.

„Hiába van benne a történelemkönyvekben, hogy a lengyelek nyertek Trianonon a mi kárunkra, ha a magyar nép emlékezetében ez egy nem létező dolog, vagy ha a többi, lengyelekkel kapcsolatos pozitív asszociáció elnyomja. Ahogy valószínűleg a lengyelek sem fortyognak azon, hogy Hunyadi Mátyás anno lepofozta őket. Annak sem látom sok értelmét, hogy ezt a természetes rokonszenvet ilyen, a magyar nép emlékezetének nem szerves részét képező sérelmekre hivatkozva kilúgozzuk az emberek lelkéből. Márpedig egyszerre nem lehet a jelenlegi jó lengyel-magyar kapcsolatokat üdvözölni, és közben az ezt megalapozó legendáriumot lefaragni.

Nyilván túlzás, hogy ezer éve töretlenül barátságban és békében élünk, de ez csak egy olyan felnagyítás, ami általában a legendák és tradíciók velejárója. Ettől még a valóság az, hogy a lengyel-magyar barátság létezik. Önmagától értetődő, természetes dolog, és nem csak amiatt, mert egyszerre kaptuk a nyakunkba a 7-es cikkely mizériát, vagy mert hasonlóan értékkonzervatív, nemzeti kormányaink vannak. Ezek az érzelmek ennél sokkal mélyebbről erednek. Ezt pedig bárki megtapasztalhatja, aki fogja az útibatyuját, és elmegy Lengyelországba.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/138947