Geopolitika

A földrajz még mindig számít – Tim Marshall a Mandinernek

2018. szeptember 15. 10:29

„A technológia meghajlítja a földrajz börtönének rácsait, de a földrajz így is fontos marad” – hangsúlyozza Tim Marshall brit haditudósító, szakíró. A geopolitika szakértője szerint a tömeges migráció jelen állás szerint elkerülhetetlen, a Brexit egy hazárdjáték, az USA még évtizedekig az első számú világhatalom marad, az országhatárok pedig az érintettek békés konszenzusával igenis megváltoztathatóak lehetnének. Interjúnk.

Tim Marshall (1959) brit újságíró, író, külpolitikai szakértő. Külügyi tudósítóként és szerkesztőként dolgozott brit rádióknak és tévécsatornáknak, a BBC-től a Sky News-ig. Tizenkét háborúból tudósított, sokat foglalkozott a délszláv polgárháborúkkal és az iraki és afganisztáni háborúval is. 

Több könyvet is írt külpolitikai kérdésekről, nemrég jelent meg magyarul  A földrajz fogságában - Tíz térkép, amelyek mindent elmondanak arról, amit tudni akartál a globális politikai folyamatokról​ c. könyve a Park Kiadó gondozásában (recenziónkat a könyvről itt olvashatják).

Most Tim Marshallt faggattuk munkájáról és a geopolitika mai összefüggéseiről.

***

Tizenkét háborúban járt eddig haditudósítóként – megkérdeztük tőle, mi volt a legveszélyesebb pillanat, amit háborús helyzetben átélt? „Nem igazán nevezném magam kifejezetten »haditudósítónak«, inkább olyannak, aki már tudósított különböző konfliktusokról. Hogy mi volt a legveszélyesebb pillanatom? Mindegyik, mert mindenhol csak egy másodpercre vagy távol a veszélytől. Talán kiemelném a holland tengerészgyalogosokkal való járőrözést Helmand tartományban, Afganisztánban, vagy amikor magamat álcázva kellett utaznom Bagdadban, ráadásul a 2004-2006 közötti időszakban, amikor a legtöbb emberrablás történt, de a szíria, homszi utazásomat is megemlíteném".

A háborúkat egyesek heroizálják, sokan mások a földi pokolnak írják le: Marshall egy fő tanulságot szűrt le a háborúk világából: „A rossz szándékú embereknek nagyon könnyű szétválasztania, és nagyon könnyű egyesítenie is bennünket”. A brit újságíró eddig öt könyvet írt, az egyik a zászlók világát dolgozza fel. „A könyv leginkább az identitásról, történelemről és nacionalizmusról szól – a zászlók csak egyszerű eszközök, amelyekkel el lehet mesélni ezeket a történeteket”.

Magyarországon 2018-ban jelent A földrajz fogságában című könyve. De mi inspirálta a könyv megírásához? „A tudósítói karrierem alatt gyakran gondoltam úgy, hogy hiányosak az ismereteink a konfliktusok topográfiájával kapcsolatban, pedig részben ez határozza meg azt, ami történik. A könyv azt próbálja elmagyarázni, hogy a földrajz miként befolyásolja az eseményeket.” 

Ugyanakkor többen is kételkednek azzal kapcsolatban, hogy a 21.században – a drónok korában – jelentősége van a földrajznak. Marshall vitatja ezeket a nézeteket: „A technológia meghajlítja a földrajz börtönének rácsait, de a földrajz így is fontos marad. Vegyük a kérdésben említett drónokat: ezeknél is számításba kell venni a távolságot, amelyet megtudnak tenni felszállásuktól, az éghajlat is befolyásolja a működésüket stb. Egy másik példa: a kínaiak most már rendelkeznek azzal a technológiával, hogy Tibetben utakat építsenek, amelyek az indiai-kínai himalájai határhoz vezetnek, és így először képesek nehézpáncélosokat mozgatni abban a térségben. Ennek ellenére

a földrajz továbbra is kulcskérdés marad.

Ha ránézünk a térképre, láthatjuk azt a kis rést, amelyen keresztül áttörhetnének a kínaiak Indiába, majd utána a keskeny folyosót Banglades teteje és a kínai határ között – amely már indiai terület. Vágjuk ki ezt a kis rést, és ezzel együtt elvágjuk Kelet-Indiát az ország többi részétől – a földrajz még mindig számít”.

Tim Marshall Európa helyzete, az orosz és az amerikai befolyás kapcsán arról beszél: a kontinens nem tudja magát függetleníteni, szerinte elkerülhetetlen az, hogy befolyásoljanak minket a világ vagy régiónk nagyhatalmai. Ukrajna kapcsán még kevésbé derűlátó: szerinte csekélyek Kijev esélyei a NATO- és az EU-tagságra. „Nem csak az a probléma merül fel, hogy kockáztatják az ellenségeskedést Oroszországgal, de a NATO szabályai nem engedik meg, hogy területi konfliktusokkal rendelkező állam csatlakozzon.”

És mi a helyzet Oroszországgal, amely – ahogy régóta hangoztatják – soha nem olyan erős, mint amilyennek képzelik, és soha nem is olyan gyenge, mint amikor annak képzelik. Marshall úgy látja: Oroszország továbbra is komoly katonai hatalom marad, bár – az atomfegyverektől eltekintve – a katonai erejük nagysága vitatható, a 2002 és 2012 között ráfordított pénz ellenére is.

„Oroszország fő kihívása, hogy megfékezze a szélsőjobboldali diktatúrába való átfordulását”,

és valahogy újra kell tervezniük a gazdaságukat is, hogy ne legyenek teljesen függők az energiaexporttól.

Tim Marshall A földrajz fogságában c. könyvében arról is ír: a Közel-Kelet és Afrika is a mesterséges határai miatt forrong. Ameddig ezek a határok maradnak, nem számíthatunk békére? „Ki lehet jelenteni: ezek az ügyek instabilitást fognak okozni, egészen addig amíg nem rendeződnek” – válaszolja a szerző. Arra a felvetésünkre, hogy a világhatalmak alapvetően hallani sem akarnak határok változtatásáról, szerinte viszont netán jobb lenne, ha nekiállnának átrajzolni őket, úgy reagál: „Megértem azt az érvet, hogy ha hagyjuk, hogy az egyik határ csak egyszerűen megváltozzon, akkor a többi vitás helyen is kiéleződik a konfliktus. Mindenesetre, ha a két fél békés konszenzusra tud jutni, mint ahogy például Koszovó és Szerbia esetében történhet, akkor úgy gondolom, nincs ok ellenezni”. 

Marshallt a mi közép-európai régiónk kihívásairól is kérdeztük. Szerinte politikai szinten hasonló kihívásokkal néz szembe Közép-Európa, mint a kontinens egésze – ellen kell állnia a szélsőségeknek és az identitáspolitikának. Magyarország legnagyobb geopolitikai előnyének a Dunát látja, a legnagyobb hátránynak pedig azt, hogy Magyarországnak nincs közvetlen hozzáférése a tengerekhez. 

A Nyugat-Európáról szóló könyvfejezetben Marshall sokat ír a migrációról olyan tényezőként, amely megváltoztatja majd a régió arculatát, és ha nem tud Afrika és a Közel-Kelet stabilizálódni, akkor ez tovább fog folytatódni. A szerző hangsúlyozza: „Jó egymilliárd afrikai él most a Földön. 2060-ra várhatóan kétmilliárdan lesznek. Hacsak nem készítenek egy óriásprojektet azzal a céllal, hogy Afrika hatalmas területein sokkal magasabb életszínvonalat érjenek el, a tömeges migráció elkerülhetetlen”.

Tim Marshall hangsúlyozza: az Egyesült Államok marad egy ideig még az egyetlen világhatalom. „Az Egyesült Államok megőrzi továbbra is kétóceáni hatalmi státuszát, és önfenntartó tud maradni az energia szempontjából. Tíz nukleáris meghajtású repülőgép-hordozója van, az amerikai a világ legnagyobb gazdasága. Nem hanyatlik, bár Kína hozzá képest feltörekszik.”

„Egy nukleáris háborútól eltekintve nem látok semmit, ami megtörhetné az Egyesült Államokat az elkövetkezendő három évtizedben.”

Legújabb könyve a „Divided: Why We’re Living in an Age of Walls” most tavasszal jelent meg az Egyesült Királyságban. Könyében arról a tényről beszél, hogy ma 63 ország kerítéssel vagy fallal zárja el magát szomszédjaitól, és ezek a kerítések avagy falak a második világháború után épültek, java részük ebben a században. Ennek a jelenségnek az egyik fő oka az egyre gyorsuló népmozgás. 

Marshall hazája, Nagy-Britannia szintén „a geopolitika fogságában” van örökre, szigetként Európa mellett. A szerző nem örül a Brexitnek: „Úgy gondolom, a Brexit egy hazárdjáték, nem éri meg. Nem értek egyet azzal a gondolattal, hogy katasztrófa lesz, de mégis, miért vállaljuk a kockázatot, ha az Unión belül is maradhatnánk és megpróbálhatnánk megreformálni – reformokra pedig nagy szüksége van”.

Ha már Nagy-Britannia: egyik könyve, a Dirty Northern B*st*rds a brit focis rigmusokról szól, kevés ennél britebb témát lehet elképzelni. Mit árulnak el a britségről, a brit hagyományokról és néplélekről a helyi futballtradíciók és a focis rigmusok? „Az a helyzet a dalokkal, ami a zászlókkal is. A dalokról és énekekről azért írtam, hogy megmagyarázhassam az Egyesült Királyságot. Az a mód, ahogy ezekkel a közhelyekkel kommunikálunk a lelátókon, sokatmondó. Minden előítéletünk előjön: például van egy sztereotípia, hogy a liverpooliak mind tolvajok – persze nem azok –, de az ellenszurkolók elkezdik dalolni: »hova tűnt a dísztárcsám«? A háború kollektív emléke tör fel, amikor Anglia Németország ellen játszik, és az angolok a »két világháború és egy világkupa« feliratot emelik a levegőben. Persze sok mindent nem vesznek komolyan a rajongók, és én sem védem meg az összes dalt, de van közöttük jó pár vicces is, és számos dolgot elárulnak a brit néplélekről”.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/135653

Ajánljuk még a témában