Magyar gondolat

A magyar értelmiség vissza nem térő lehetősége

2018. július 16. 7:50
Az egész magyarság nagy lehetőség előtt áll itt, az új évezred elején. Ehhez azonban szükség van a politika és az értelmiség, a cselekvés és a szellem emberei közötti erőteljesebb együttműködésre. Ehhez mindkét részről jelentős erőfeszítésekre van szükség, de ezúttal – úgy érzem – az első lépés megtételére az értelmiség részéről van szükség. Van ugyanis egy egyedi, nemzetközileg is értelmezhető, a világ folyamatai által alátámasztott, nemzeti szuverenitáson nyugvó magyar gondolati alapvetés.

Egy ausztrál ismerősöm (aki korábban több neves brit és ausztrál egyetem rektoraként is dolgozott) hívta fel rá figyelmem, hogy Magyarország nagyságánál és erejénél jelentősebb szerepet játszik jelenleg a világban. Ez azt jelenti, hogy a magyarság létszámánál és gazdasági erejénél láthatóbban jelenik meg a nemzetközi színtéren, a Magyarországról származó gondolatok az utóbbi időben a vártnál erőteljesebben hatnak a világban.

Ez a kiterjedt szellemi tér azonban – meglátásom szerint – nagyrészt nem a magyar értelmiségtől, hanem a magyar politikából ered. A magyar miniszterelnök több – nyugodtan mondhatjuk –, globális szinten sorsdöntő helyzetben ismert fel elsőként olyan jelenségeket, amelyek világszintű paradigmaváltáshoz vezettek. A felismerés a jelenségek megfogalmazásával és elméleti megalapozásával is összeforrt. Ez jelentősen növelte Magyarország presztízsét, intellektuális elismerést vívott ki, és érdekesebbé tett minden olyan gondolatot, még a kritikusok szemében is, amely közösségünkből érkezik.

A fenti folyamat alakítása azonban már nem egészében a politika feladata lenne, mondhatni, a szerepek erősen eltolódtak. A (jobboldali) értelmiség jelentős része az elmúlt években azzal volt elfoglalva, hogy patikamérlegen kimérje, mi az, ami elfogadható a fent leírt jobboldali politikából, és mi az, ami vállalhatatlan számára. Az élet, a folyamatosan alakuló világfolyamatok azonban a legfontosabb kérdésekben sorra igazat adtak a politikának.

Nem vette észre az értelmiség egy jelentős része, hogy stílusvitává degradálta azt a fontos feladatot, amely mindig is a szellem embereinek a kihívása volt: a világ nemzeti szempontból történő elemzése, értelmezése, a folyamatok széles körű leírása és új önálló gondolatok sokaságának bemutatása. Miközben a politika – az értelmiség egy részét hátrahagyva – ezt a feladatot legtöbbször érdekesen, nemzetközileg is értelmezhetően elvégezte, az értelmiség még mindig nem érzékelte – sem a jobb-, sem pedig a baloldalon –, hogy mekkora lehetőség előtt áll.

Van ugyanis egy egyedi, nemzetközileg is értelmezhető, a világ folyamatai által alátámasztott, nemzeti szuverenitáson nyugvó magyar gondolati alapvetés.

Aki kicsit is megfordul nyugati értelmiségiek között, érzékelheti, hogy – politikai oldaltól függetlenül – mennyire érdekli őket, ami Magyarországon zajlik, mi az alapvető filozófia, melyek azok az értékek, amelyek a sorozatos jobboldali választási győzelmekhez és a már leírt megnövekedett nemzetközi gondolati és politikai jelentőséghez vezettek. Összevetve a tíz vagy húsz évvel ezelőtti időszakkal, a politikai mellett a gondolati értékünk és érdekességünk is a többszörösére nőtt. Nem mondja már senki azt a nyugati világban, hogy ami Budapestről érkezik – még ha kritikus is velünk –, az teljes tévút és valami átmeneti fantazmagória lenne. A magyar értelmiség és az ország érdeke egybevág: a politikum által elindított irányból további gondolatok százait és ezreit kell megalkotni, hogy a politika is új magyar szempontú elképzelések tömegéből és sűrűségéből táplálkozzon. És ez nem csak a jelenlegi politikai úttal egyetértő gondolatokra, hanem az az azokat más irányba továbbfejlesztő eszmékre is igaz.

Ami most nem működik, az a több évtizede velünk lévő „nemzeti pesszimizmusnak”, az örökös „miért nem fog működni” gondolatiságnak a továbbvitele. El kell fogadni, hogy ami Magyarországon megszületett, az – nemzetközi mércével is – érdekesebb és értékesebb, mint ami korábban volt. Ami létrejött, az jobban érti a világot, közelebb áll a magyar emberekhez, mint a rendszerváltozás utáni liberális mainstream gondolkodás.

Különösen a jobboldali értelmiségnek kell észrevennie, hogy a sértődöttség ideje lejárt, az egyénieskedő stílusvitáknak véget kell vetni,

ahogyan – ezzel egyidőben – véget kell vetni a „ki az igazabb jobboldali” diszkusszióknak is. Bismarck mondta, hogy „biztosíthatom önöket, hogy a politika nem tudomány, amit meg lehet tanulni”. Vegyük észre, hogy a politikai kommunikáció nem azonos a politikai cselekedetekkel. A politikát bízzuk a megválasztott politikusokra, a politika mögötti gondolatiság megalkotásában pedig vegyen részt sokkal aktívabban az értelmiség. Azt azonban el kell fogadni, hogy a politika privilégiuma kiválasztani, mit emel be a cselekvő politikába az értelmiség által megalkotott gondolati alapokból és nem fordítva. Így működik a demokrácia.

Az egész magyarság nagy lehetőség előtt áll itt az új évezred elején. Ehhez azonban szükség van a politika és az értelmiség, a cselekvés és a szellem emberei közötti erőteljesebb együttműködésre. Ehhez mindkét részről jelentős erőfeszítésekre van szükség, de ezúttal – úgy érzem – az első lépés megtételére az értelmiség részéről van szükség. El kell ismerni a politika nemzetközi mércével is mérhető sikereit, és a retorikai vitákat fel kell váltania szellemi teljesítményen alapuló együttműködésnek. Ez különösen igaz a jobboldali, de ugyanúgy a baloldali értelmiségre is. Az egyet nem értő – de a valósággal és a való világgal koherens – vélemény is ezáltal lehet sikeresebb és erősebb. Használjuk ki a politikum által megnyitott, nemzetközi szintű láthatóságot a közös kiteljesedés és presztízs növelésére. Mert nem szabad elfelejtenünk: a végcél – és ebben viszont csak egy vélemény létezhet – nem lehet más, mint a magyar nemzet és a magyar emberek sikere és boldogulása.

Összesen 135 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az úgynevezett jobboldali értelmiség szerintem abban különbözik az úgynevezett baloldali-liberális értelmiségtől, hogy előbbi elfogadja a néplélek, a nemzeti karakter és a magyar mentalitás fogalmait (többnyire pozitív jelentéssel), míg utóbbi ezek létét is tagadja, sőt minden ilyen megnyilvánulást "nacionalizmusnak", esetenként "fasizmusnak" bélyegez.

Pedig a sorozatos jobboldali győzelem titka ez. A jobboldal megértette a magyar gondolkodásmódot. Amely alapvetően konzervatív (meg akarja őrizni az őseitől örökölt értékeket és hagyományokat), biztonságpárti (elsődlegesnek tartja az utódai biztonságát) és pragmatista (a tetteket részesíti előnyben a ködös elméletek helyett).

Amíg az úgynevezett baloldali-liberális oldal ezekkel szöges ellentétben álló üzenetekkel kíván operálni (megőrzés helyett úgynevezett "progresszió", biztonság helyett úgynevezett "nyitottság és befogadás", tettek helyett úgynevezett "megújulási programok"), nem számíthat sok jóra.

Az alapvető vita, amit le kell folytatni nemcsak
Magyarországon, hanem az egész világban: mit jelent a
politikai, nemzeti, gazdasági és kulturális szuverenitás, hogy
kell ezeket újradefiniálni a 21. században, milyen jelenségeket
vetítenek előre ezek az új definíciók összevetve azokat a
korábbi definíciókkal.

Befújok egy tizenegyest az egyiknek, nem fújok be a másiknak,
megadok egy lesgólt az egyiknek, kicsit szigorúbb vagyok a
másikkal és hivatkozom a VAR-ra, mint valami távoli, istenszerű,
megfellebbezhetetlen abszolút igazságra.

Így kell a csalást letolni a nép torkán. Az nem lehetséges, hogy
a multikulti kikapjon a szőke kékszemű nacionalista keresztényektől.

Válaszok:
legyetek | 2018. július 16. 9:29

hopsz, ez nem ide, bocsika.

Ebben igazad van, sajnos a demokráciának ez az egyik
hátránya. Ugyanakkor az ész nélküli vagy a rövidlátó
cselekvés borzasztó következményekkel jár.

Ha jól értem a cikket, akkor pont azt szorgalmazza, hogy
legyen egy normális egyensúly az agyalás és a cselekvés
között, illetve a szerző hiányolja azt a szellemi bátorságot,
amely lehetővé tenné új igazságok kimondását. Ez utóbbi
talán azt jelenti, hogy a szellemi szféra ingerküszöbét még
nem érték el a világ változását előidéző folyamatok.

Na, ez jellemző rád: ez a fogalmi kifordítósdi.

Nyomunk egy lájkot magunknak, és egy diszlájkot legyeteknek. Így csinálják kötözködőéknél, akik mindenre tudnak valami orbánviktort mondani.

"Nem Bokros, Surányi, Mellár, Ángyán szerepéről van itt szó, mert ők vagy soha nem voltak a nemzeti oldal elkötelezett hívei..."

Ők inkább libertáriusok, akiket az Usában is elég nehéz besorolni a konzervatívok közé, bár ez a mostani baloldal sem igazán tetszik nekik. Természetesen az, hogy magukat nevezik az igazi jobboldalnak mutatja, hogy ők sem tudnak valami sokat a konzervativizmusról.

Válaszok:
Megtalálta | 2018. július 16. 20:29

"Természetesen az, hogy magukat nevezik az igazi jobboldalnak mutatja, hogy ők sem tudnak valami sokat a konzervativizmusról."

Mármint Bokrosék, Surányiék.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés