Geopolitika

„Azt mondd, amit gondolsz!” – Charles Krauthammer portréja

2018. június 26. 15:14
Nem szerette, ha neokonnak nevezik, de mindenképp az amerikai konzervatív mainstream vezető alakjai közé tartozott Charles Krauthammer. Az ifjúkorától kerekesszékhez kötött gondolkodó és publicista az amerikai külpolitikát meghatározó Reagan-doktrína egyik megfogalmazója volt. Utolsó éveiben Obamát a „liberalizmus sírásójának” nevezte, de Trumpot is kritikusan szemlélte. Nekrológunk.

Elárulod az életed, ha nem azt mondod, amit gondolsz” – hirdette a Pulitzer-díjas újságíró, aki az egyik legbefolyásosabb politikai kommentátor volt az Egyesült Államokban. Charles Krauthammer három évtizede minden pénteken írt a Washington Postba és a kilencvenes évektől kezdve a Fox News műsoraiban is rendszeresen szerepelt. 

Amerikában konzervatívnak tartották, ennek ellenére intelligenciájával, meglehetősen nyers humorával és remek vitaképességével a demokraták tiszteletét is kivívta. Bill Clinton 2010-ben „briliáns férfinak” nevezte – aminek Krauthammer nem örült –, de még

az általa a „liberalizmus sírásójának” nevezett Obama elnök is meghívta a Fehér Házba 

azért, hogy megkérdezze tőle, miért olyan alacsony a népszerűségi indexe. 

2016-ban nem tudta rávenni magát arra, hogy Donald Trumpra szavazzon. „Rádiós bohócnak” és „erkölcsi szégyennek” hívta, továbbá azt is megjegyezte, hogy Trumpot „az alapvető illem megdöbbentő hiánya” jellemzi. „Korábban úgy gondoltam, hogy Trump egy 11 éves éretlen iskolásgyerek. Nos, 10 évet tévedtem, mert a szükségletei sokkal primitívebbek. Gyerekes vágyat érez a megértés és a dicséret iránt, olyan vágyat, amit sosem lehet kielégíteni.

Persze elnökjelölt korában Trump sem hagyta annyiban a dolgot, leszögezte, hogy nem Krauthammer-rajongó, hiszen szerinte egy „nagyon túlértékelt” figuráról van szó. 

Krauthammer ugyanakkor a demokrata jelöltet sem tartotta sokra, hiszen Hillary Clinton szerinte „mélyen, már-már az alkalmatlanság pontjáig törékeny”. A Clinton–Trump párharc eredménye meglepte az újságírót. Amikor világossá vált, hogy Trump történelmi győzelmet arat, a Fox News műsorában elmondta, hogy

a Republikánus Párt populista párttá vált, és Amerika klasszikus konzervatív párt nélkül maradt.

Ehhez azt is hozzátette, hogy ez a győzelem a Brexit-jelenséghez hasonló, és bár a globalizmusnak hatalmas jótéteményei vannak, senki sem foglalkozott a folyamat nettó veszteseinek problémáival. A választás után komolyan tartott attól, hogy a liberális elit minden eszközt bevet azért, hogy eltávolítsa Trumpot az elnöki pozícióból, és támogatta a mexikói határra tervezett fal megépítését. 

*

Charles Krauthammer ortodox zsidó szülők gyermekeként, 1950. március 13-án született New York-ban. Édesapja, Schlom Ukrajnából, míg édesanyja Thea a flamand kikőtővárosból, Antwerpenből származott. Egy idősebb testvére született, Marcel. 

Schlom sikeres üzletember volt, aki kilenc nyelven beszélt és 16 évesen Franciaországban próbált szerencsét. Lyonban kötött ki, majd francia állampolgár lett. A második világháború idején besorozták a seregbe, de Franciaország lerohanása után a családjának sikerült Kubába menekülnie, ahol gyémántgyárat vásároltak. Havannában találkozott későbbi feleségével is. Az ingatlanfejlesztő visszatért Európába, aztán a kanadai Montrealba emigrált. A gyerekek a helyi izraelita iskolában szigorú zsidó oktatásban részesültek. Charles így emlékszik vissza édesapjára: „talán a legkülönlegesebb ember volt, akivel valaha találkoztam, óriási hatással volt rám.” A család végül vízumot kapott New Yorkban, így gyakran tartózkodtak az Egyesült Államokban.

Krauthammer egy szerencsétlen balesetet követően 22 éves korában deréktól lefelé lebénult, ezért életének hátralevő részét kerekesszékben töltötte. Így nyilatkozott a balesetről: „Az első napon ígéretet tettem magamnak: nem engedem, hogy ez az esemény megváltoztassa az életemet. Az élet nagy dolgaiban, az életem alapvető irányvonalában ez nem változtat semmit”.

Közgazdaságtant és politológiát hallgatott a kanadai McGill egyetemen, majd egyéves posztgraduális képzésben részesült az oxfordi Balliol College-ban, mielőtt orvosi diplomát szerzett a Harvardon. Első munkahelye a Massachusetts General Hospital pszichiátriáján volt. Elmondása szerint azért választotta a pszichiátriát, mert az félúton van az orvostudomány valósága és a filozófia eleganciája között. 

Az ifjú Krauthammer

*

Fiatalkorában demokrata volt, dolgozott a Jimmy Carter-adminisztrációnak az alelnök Walter Mondale szövegírójaként. 1980-ban kezdett írni a liberális The New Republicba, de akkor vált igazán híressé, amikor a Time magazinban 

megfogalmazta a Reagan-doktrínát, miszerint meg kell változtatni a passzív amerikai külpolitikát, 

és választ kell adni a Szovjetunió által támogatott rezsimek jelentette fenyegetésre Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában egyaránt. Ennek lényege, hogy támogatást kell nyújtani az antikommunista mozgalmaknak, különösen Nicaraguában, Angolában, Afganisztánban és Kambodzsában. 

Krauthammer a Reagan-doktrínáról azt mondta: „Arra jutottam... hogy a szovjetek túl nagyra terjesztették a birodalmukat, és oda jutottak, mint a Nyugat pár évtizeddel korábban a maga túlméretezett birodalmaival: fellázadtak ellenük. A szovjetek most elkezdték ezt érezni, és az Reagan géniusza – bár nem gondolom, hogy előre eltervezetten teszi ezt –, hogy ösztönösen megérezte, hogy a szovjetekkel indirekt módon is szembe lehet szállni: utána mész a vazallusaiknak, a szövetségeseiknek, a klienseiknek, vagy épp Afganisztánban közvetlenül szembeszállsz velük. Ezt nevezem Reagan-doktrínának, ami az ellentéte a Brezsnyev-doktrínának, mely szerint amit mi ellenőrzünk, azt megtartjuk. És Reagan nemet mondott erre.”

Kezdetben úgy gondolkodott az intervencióról: ha nem fenyeget globálisan életbevágó veszély, Amerikának tartózkodnia kell a külföldi katonai beavatkozásoktól. Az akció alapvetően csak akkor helyénvaló, ha az népirtást akadályoz meg. Ezt a nézetét csak a 9/11-es terrortámadások hatására változtatta meg, hiszen az iszlamista terrorizmusra egy teljesen újfajta veszélyként tekintett.

Charles Krauthammer nem szerette, ha neokonzervatívnak bélyegezték, mégis támogatta az afganisztáni és iraki háborút. Az iraki invázió előtt azt írta, hogy „talán nem sikerül”, de hozzátette, „nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne próbáljuk meg. Nincs még egy lehetséges alternatív stratégia arra, hogy megtámadjuk a szörnyeteget, ami a 9/11 mögött állt. Ez nem Oszama bin Laden, ez a politikai elnyomás, vallási intolerancia és az arab-iszlám világban található társadalmi romhalmaz katlana. Elnyomás, amelyet legitimáció nélküli rezsimek alakítottak át heveny és gyilkos anti-amerikanizmusba”.

*

Krauthammer saját bevallása szerint fokozatosan képviselt egyre konzervatívabb nézeteket. Bár nem volt vallásos, de lesújtó véleményt alkotott az ateizmusról: „Az összes teológia és antiteológia közül az ateizmust tartom a legkevésbé hihetőnek.

„Különösen az ateizmus hidegségén és lelketlenségén nem tudok napirendre térni” 

– jelentette ki a konzervatív gondolkodó.

Szerette a sakkot és a baseballt, tagja volt George W. Bush bioetikai tanácsának, az abortusz legalizálásával egyetértett, de az eutanáziáét nem támogatta. Az emberi embriókkal való kísérletezést korlátok között elfogadta, ugyanakkor az emberi klónozást ellenezte. 

Charles Krauthammer 1974-ben nősült meg. Felesége Robyn Trethewey, festő és szobrász. Egy fiuk született. 

A 68 éves korában minap elhunyt újságíró utolsó levelében így fogalmazott: „Sajnálkozás nélkül hagyom el ezt az életet. Gyönyörű élet volt. Egész és teljes a nagy szerelmekkel és a nagy erőfeszítésekkel, amelyek miatt élni érdemes. Szomorú vagyok, mert mennem kell, de azzal a tudással megyek el, hogy olyan életet éltem, amilyet szerettem volna”.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az EL-BI-ZONY-TA-LA-NÍ-TÁS menedzsere.
Ez Krauthammer.
Hogy mindig gondold úgy, a dolgok szarul mennek, de mehetnének sokkal szarabbul, ha a Krauthammer-féle "kompetens személy" nem mutatna rá: mit érdemes tenni.
És akkor a holnap szebb lehet.
Ha nem írta volna ide az ismertetésbe a Mandiner, hogy fiatal korában végzetes balesetet szenvedett, azt írtam volna, felmenői között Lucifer a biztos pont.
De így ezt nem teszem, szenvedhetett emiatt eleget.
Annak ellenére, hogy itt is be akar hatolni a maga agyafúrt-fortélyos módján az agyakba: "olyan életet éltem, amilyet szerettem volna”."
Hiába, az übermensch... ráadásul ez: igazi.

Alain Delon és Charles Krauthammer egy lapon.
Röhögni kell, de nagyon!
Tudjátok, mit beszéltek?

Elmondom neked, Krauthammer már akkor neokon volt, mikor ez az elnevezés még nem is létezett.
Születési rendellenesség: mindig kell találni egy varázsszót, amivel el lehet kezdeni"a világ jobbítását".
Ez a jobbítási kényszer az a bizonyos születési rendellenesség - génaberráció(?) teljesen mindegy.
Az, hogy Buchanan maga mellé engedte, meg Reagan, csak ugródeszkaként szerepelt a Krauthammer és a krauthammerek életében.
A cél: ugyanaz, mint Herzlnél és a többi cionistánál, ez alól nincs menekvés.
Kell nekik egy platform, ahol demonstrálni lehet: különbek, sőt: másak vagyunk.
És ezért - úgymond - különleges elbánáshoz VAN JOGUNK, sőt: KÖTELESSÉGÜNK.
Alain Delon ezzel szemben 180 fokban áll: az ellenkező oldalon!

Nagyon köszönöm pár sorodat.
Bevallom, az elméletemet Krauthammerről megérzésre, tapasztalatra alapozva tettem, semmiképp sem vagyok az elhunyt "munkásságának" ismerője.
Még egyszer kösz a megerősítést, szeretem, ha nem maradnak billegősen a dolgok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés