Jogos-e az életfogytig tartó szabadságvesztés?

2018. június 25. 7:38

Nagy Ervin
Magyar Hírlap
A liberálisok úgy vélik, hogy az egyénnek minden körülmények közt új és új esélyt kell adnia a közösségnek, hogy bármilyen bűnt is követett el a közösség vagy embertársa ellen – tanítani és integrálni kell.

„De igaz az is, hogy ebben a vitában tetten érhető az a fundamentális szembenállás, miszerint a liberálisok mindig az egyént, annak szabadságát és jogait helyezik előtérbe akár a negligált közösségekkel szemben, míg a konzervatívok úgy vélik, hogy a közösségeknek (legyen az természetes vagy mesterséges konstrukció) is ugyanolyan, ha éppen nem előbbrevaló jogokat kell biztosítani azért, hogy az ellentétes célú és érdekű egyének ne egy »homo homini lupus« logikájú társadalomban éljenek. Azaz ne egymást lássák legyőzendő ellenségnek, hanem a közösségépítést tartsák igazi emberi értéknek és erénynek.

És még egy fontos filozófiai szembenállás is megfigyelhető a két álláspont közt. A liberálisok úgy vélik, hogy az egyénnek minden körülmények közt új és új esélyt kell adnia a közösségnek, hogy bármilyen bűnt is követett el a közösség vagy embertársa ellen – tanítani és integrálni kell. A konzervatív gondolat ezzel szemben úgy szól, hogy bizony vannak olyan tettek és cselekedetek, amelyeket nem bocsáthat meg a közösség. Így jogos lehet kirívó esetekben a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés.

És mivel a halálbüntetést kivonták a nemzetközi jogból – leginkább a liberális hegemónia nyomására –, így a vita már régóta nem erről, hanem a végleges életfogytiglani büntetésről folyik Európa-szerte.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Óriási ugrás várható a szavazóbázisban.

Én azt hiszem, a tényleges életfogytig tartó büntetés sokkal kegyetlenebb, mint a halálbüntetés. Ugyanúgy elveszi az elítélt életét, csak sokkal lassabban, nagyobb kínokat, elembertelenedést, kiüresedést okozva. Láttam erről egyszer egy dokumentumfilmet.

A halálbüntetés elleni érv a véglegessége, a visszafordíthatatlansága lehet. Esetleg kiderülhet, hogy az elítélt nem volt bűnös, így ártatlanul szenvedte el az ítéletet.

A kérdés nehéz tehát. A társadalom igazságérzetét, a közösség érdekeit, az elítélt szenvedésének csökkentését egyaránt figyelembe véve mégis úgy gondolom, hogy a halálbüntetésnek szerepelnie kellene a büntetőjogban. Talán az elrettentő ereje is nagyobb. Illetve a tényleges életfogytiglani költségei sem elhanyagolhatók.

Éppen azt írtam én is, hogy a halálbüntetés elleni érv lehet az, hogy ártatlanok életét is követelheti (szövegértés...).

A jogrend fenntartása nem lehet másnak a feladata, csak az államé. Más nem "ölheti meg a tettest". Ezért nem támogatja az önbíráskodást semelyik jogállam (esetenként sajnos...).

Az életfogytiglan természetesen racionális. Ugyanakkor szerintem kegyetlenebb, mint a halálbüntetés. Hosszabb, sorvasztóbb, kiüresítőbb. Ráadásul itt is kiderülhet a tévedés az elítélt halála után.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés