Tovább él a jobbágymentalitás

2018. január 8. 18:52

Spiró György
HVG

Távolabb kerültünk Európától, mint a reformkor óta bármikor. Még a szocializmusban is több, nemzetközi szintű újítás volt lehetséges Magyarországon, mint most. Interjú.

„A rendszerváltás utáni esztendők – amelyeket az »átmenet zavaros éveinek« nevezett Orbán Viktor – hasonlóak voltak?

A kilencvenes évek elejétől nem győztem csodálkozni, hogyhogy nincs még diktatúra. Minden tiszteletem azoké a kelet-európai társadalmaké, amelyek 20-25 évig optimistán kitartottak valahogy. Lengyelországban a hagyományos módon aktív ellenállást fejtettek ki a diktatórikus próbálkozásokkal szemben, nálunk passzívat. Az utóbbi még mindig megfigyelhető, és ostoba az a politikus, aki nem számol vele. Ezzel a hosszú átmenettel nyertünk több mint húsz tűrhető évet. Persze nem mindenki, mert tömegek szakadtak le rögtön a rendszerváltás után, őket minden kormány a sorsukra hagyta.

Lett volna esély az ő felzárkóztatásukra?

Gazdaságilag valószínűleg nem, nem volt hozzá elég tőke. Lengyelországban és Romániában létrejött a saját tőkés osztály, de arról lehet vitatkozni, hogy mennyire képviseli a nemzeti érdekeket. A nyugati jóléti társadalom, amely a szovjetekkel való versenyben épp a rendszerváltáskor élte a virágkorát, megtévesztett bennünket. Ma, amikor ez a jólét a jobb nyugati helyeken is leépül, ismét olyannak látjuk a kapitalizmus arcát, mint a szüleink és a nagyszüleink.

Nem logikus ezért a kormány érvelése, hogy Nyugat helyett Kelet felé fordul?

Nem fordult Keletre, továbbra is a Nyugat bérmunkásai vagyunk. A nyugati cégeket semmi komoly retorzió nem érte, a Fidesz éppúgy a tenyerén hordja őket, mint a szocialisták. Nem is tehet mást. De lassan mégis csúszunk lefelé. Távolabb kerültünk Európától, mint a reformkor óta bármikor. Még a szocializmusban is több, nemzetközi szintű újítás volt lehetséges Magyarországon, mint most. Akkoriban legalább a keleti piac bizonyos szegmenseiben az elsők között lehettünk.

A rendszerváltás utáni nemzedék miért adta fel olyan könnyen a demokratikus berendezkedést?

Ők is individuális stratégiát kénytelenek kidolgozni, mint a magyarok általában. Ahol olyan kicsi a fiatalok aránya, mint nálunk, nem is igen tehetnek mást, mert erőtlenek az együttes fellépéshez. Ebben is megmutatkozik, hogy egy társadalom mennyire van elmeszesedve és begyepesedve. Mi nagyon.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/123297

Ajánljuk még a témában