Attól tartok, Árpád, nem te vagy a végállomás

2017. december 19. 17:36

Puzsér Róbert
Facebook

Schilling, hogyan szedted fel a feleségedet? A főnökeként rányomultál? Vagy ő kezdett ki veled, és te jó főnökként levarrtad?

„A Honvéd utcai genderpápa, Schilling Árpád látványosan a lelkére vette, hogy egyik írásomban utalni merészeltem arra a kettős mércére, ami Havas Henrik és Baukó Éva ügye nyomán kápráztatóan felviláglott. Sajátos, hogy Schilling Árpád se nem tagadja, se nem cáfolja az írásomban foglaltakat, ehelyett kifejezetten a személyemet illető sértésekkel mocskol – épp mintha még mindig Hajdú Péterrel vizatkoznék. Schilling Árpád szóról szóra azt állítja, hogy én lehugyozok mindent, ami mozog. Értsük jól: mindent. Tehát Schilling Árpád szerint én lehugyozom Pintér Bélát, lehugyozom Laár Andrást, lehugyozom Bereményi Gézát, lehugyozom Földes Hobo Lászlót, lehugyozom Feldmár Andrást, lehugyozom Csányi Vilmost, lehugyozom Rubik Ermőt és lehugyozom Pál Feri atyát. És nem elég, hogy mindent lehugyozok, ami mozog, ráadásul még a hírneves genderpápát, Schilling Árpádot is lehugyoztam, aki pedig nemcsak mozog, de annyira etikus férfi, hogy minden nap szégyenkezik a puszta farka miatt. Na, itt telt be a pohár.

Schilling Árpád a fentiek mellett azzal vádol, hogy a mozgó dolgok és személyek lehugyozásából én jól megélek. Nos, én soha életemben nem diszponáltam évi százmilliók fölött, ahogy azt Schilling Árpád teszi, ugyanis soha nem voltak befolyásos barátaim balliberális politikai körökben. Miközben Schilling Árpád adóforintokból százmilliókat kapott, én pályám nagy részében ingyen rádióztam. Azt, hogy már vagy két éve fix állásom van, egyedül annak köszönhetem, hogy a G-nap után Simicska Lajos ugyanabban a politikai gettóban találta magát, ahol én már tizenöt éve éldegélek balos és jobbos nagyurak meg az általuk pénzelt kulturális megmondók között, akiknek soha nem fájt, ha engem politikai okból bárhonnan is kirúgtak, akik fél életemen át lenéztek, mert épp nem kerestem semmit, és akik négy-öt éve utálnak, mert épp jobban keresek náluk.

A genderpápával ellentétben soha életemben nem vettem fel egyetlen fillér közpénzt sem, én ugyanis minden kormány alatt ellenzékben voltam, és mindig a piacról éltem – méghozzá egy olyan piacról, amely mindvégig ellenséges volt velem. Mostanában valóban jól keresek, és nem politikai alapon kapom a fizetésem, hanem minden fillért megszolgálok tartalommal és nézettséggel. El kell azonban keserítenem a genderpápát: a facebook egyetlen fillér jövedelmet sem termel nekem. Amit ide írok, azt azért teszem, hogy hozzá hasonlóan teljesítmény nélküli és hozzá hasonlóan totalitárius gondolkodású figurákat leplezzek le.

Kedves Schilling Árpád!

Ha már ennyire jó barátok lettünk, hogy a zsebemben turkálsz, engedd meg, hogy érdeklődjek: hogy szedted fel a feleségedet? A főnökeként rányomultál? Vagy ő kezdett ki veled, és te jó főnökként levarrtad? Ha már te vagy a magyar metoo-mozgalom legbestiálisabb alakja, esetleg elmagyarázhatnád, hogy politikailag vajon mennyire korrekt az a kapcsolat, ahol a csajodnak te egyszerre vagy a főnöke meg a férje. Amikor Lilla asszony igent mond a szexuális közeledésedre, kinek mond igent: a főnökének vagy a férjének? Ha utasításod nyomán engedelmesen a színpadra megy meztelenül, hogy a rendezésedben két kollégátok farkának a kiverését prezentálja, vajon kivel szemben nem mer tiltakozni Lilla asszony: a férjével vagy a főnökével? Vajon mennyire etikus, hogy egy személyben az igazgatója, a rendezője és a pasija vagy annak a nőnek, akit egy másik színházigazgató péniszének látványa egyszer már széjjeltraumatizált? Árpád, te aki úgy szeretsz mások hálószobájában igazságot tenni, mesélnél esetleg a korábbi kapcsolataidról? Volt köztük más beosztottad is? Már úgy értem, Feuer Yvette-en és Sárosdi Lillán kívül.

Árpád, szerinted én a bulvármocsok legalján állok közvetlenül Baukó Éva mellett, akit úgy szidalmazol, hogy elvileg áldozat. Látom, nincs benned könyörület: egy szar poén kedvéért bármikor áldozathibáztatásba fogsz. Tudod, Árpád, amikor innen a bulvárkanális aljáról felnézek a hozzád hasonló nyálkás, hazug és képmutató címzetes senkikre, Michael Corleone szavai jutnak eszembe, és nem kívánkozom melléd a magaskultúra ritka levegőjű parnasszusaira: »Egész életemben arra törekedtem, hogy feljebb emelkedjek. Oda, ahol minden törvényes, egyenes. De minél feljebb van, annál korruptabb. Hol van ennek a vége?« Attól tartok, Árpád, hogy nem te vagy a végállomás: nálad rosszabb is jön majd. Csak most még nem nagyon tudom elképzelni az illetőt.

Boldog karácsonyt és további színpadi sikereket kívánok: Puzsér Róbert”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/122530

Ajánljuk még a témában