Isten felelősséget vállalt értünk

2017. december 4. 10:12

Udvardy György
hirado.hu

A nagy feladat, hogy hogyan tudjuk a mindennapjaink tevékenységét rendező elvet újragondolni. Interjú.

„Hol húzódik a határ a valódi és a hamis advent között? Hiszen kár elvitatni, hogy az advent kellemes velejárója – kiegészítője – például az ünnepi kirakodóvásárok hangulata is. 

Sokféle adventi készülődést látunk: nagyon sok igényes, értékes módját az adventi készületnek, ami segíti mind az egyén, mind a család, mind a gyerekek felkészülését. Én is erre szeretném tenni a hangsúlyt a munkatársaimmal együtt, ezért a Pécsi advent nevű rendezvényünk évek óta a város és az egyházmegye különböző közösségeinek, iskoláinak, oktatási intézményeinek, egyesületeinek kínál lehetőséget, hogy mutassák be azokat a kincseket, ajándékokat, amelyekkel rendelkeznek. Ezzel szerezzenek másoknak örömet, szüleiknek, hozzátartozóiknak, és az egyházmegye többi tagjának, illetve segítsenek bennünket a kulturált, szép, művészien előadott darabok, zeneművek bemutatásával az advent méltó megéléséhez és a karácsony méltó ünnepléséhez.

Egyházmegyei vezetőként nyilvánvalóan sok egyébről is szól az adventje, mint a többségnek. Elférnek a várakozásban a püspöki teendők?

Másokhoz hasonlóan én magam is élem a mindennapoknak a dolgos és a feladatokkal teli idejét. A nagy feladat, hogy hogyan tudjuk a mindennapjaink tevékenységét rendező elvet újragondolni: az advent ebben is segít bennünket. Az adventi idő hagyományos szokásai, például a roraténak a megünneplése, az Úr érkezését előrevetítő szentírási szakaszok átelmélkedése, vagy a buzgóbb önmegtagadás segít abban minket, engem is, hogy a feladataimat sokkal tisztábban, reálisabban és célszerűbben lássam az érkező Isten Fiának a fényében, aki mindent képes átalakítani. Ferenc pápa Az evangélium öröme című apostoli buzdításában mondja, írja át az evangélium öröme a kalendáriumunkat, a naptárunkat, benne a feladatokat – az legyen az egyetlen rendező elv.

Mi az ön személyes üzenete a magyaroknak, azoknak, akiknek – ebben az időszakban is – a határon túl a magyarságukhoz való talán utolsó kapcsuk a hit, az egyházhoz való tartozás?

Egy liturgikus ünnepnek minden esztendőben van örök érvényű üzenete, de a körülmények gyors változása okán lehet aktuális üzenete is. Magyar közösségünkben is kiemelkedhetnek időről időre olyan vágyak, tervek, közös feladatok, amelyek egy közös várakozást alakíthatnak ki bennünk. Magam számára is feladatként, üzenetként, célként fogalmazom meg, és ezt szeretném ajándékul adni magyar testvéreimnek, hogy bárhol is éljenek a világban: higgyük el, hogy az Isten felelősséget vállalt értünk és közösségre lépett velünk. Ezt a közösséget és ezt a felelősséget kell nekünk a mindennapi döntéseinkben megújítani, azért, hogy az embernek élete legyen, és ez az élet bőséges legyen.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/121678