Kunszabó Zoltán

Mennyei franchise: mit akarnak a katolikus karizmatikusok?

2017. november 13. 10:35
A kereszténységnek ma az ősegyházhoz hasonlóan egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia – mondja Kunszabó Zoltán, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás vezetője a Mandinernek. Kunszabót a mozgalom ötvenedik évfordulója kapcsán kérdeztük a karizmatikusok és egyáltalán, a katolikus egyház előtt álló mai kihívásokról. A mozgalom november 11-én, szombaton tartotta háromezres ünnepi összejövetelét az újpesti Jégcsarnokban. Interjúnk.

Azt hihetnénk, hogy ha egy katolikus közösség vezetőjével ülünk le beszélgetni, pappal kávézunk majd. De ön világi.

Nem vagyok világi, mivel diakónus vagyok, ami már klerikusnak számít, az egyházi rend legalsó fokozata. Viszont ötgyermekes apuka is vagyok. A diakónus az egyetlen  az egyházban, aki mind a hét szentséget felveheti, ezt csak a diakónus tudja megtenni, hiszen házas férfiakat is felszentelnek. Ezt még a pápa sem tudja utánunk csinálni…

Mit ünnepelt a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás szombaton?

Most a megújulás világszinten való indulásának kezdetét ünnepeljük. Ez a mozgalom teljesen spontán jött létre, és igazából nincsenek alapítói. De volt egy csoport, aminek a Szentlélek-tapasztalatához kötjük az indulást. 1967. február 18-án este egy amerikai lelkigyakorlatos házban katolikus egyetemisták, a Notre Dame Egyetem hallgatói és oktatói együtt töltöttek egy hétvégét, és azon tűnődtek, hogy a mai egyház miért nem olyan, mint amilyen az Apostolok Cselekedeteinek egyháza. Szóval hogy mi hiányzik ahhoz, hogy azt a dinamizmust, szellemi pezsgést, azt az erőt megtapasztalják és átadják. Miért nem olyan az evangelizáció, az igehirdetés, és miért nincsenek csodák, ami az ősegyházban mindennapos volt. Az egyik esti imában pedig spontán módon „áttört” a Szentlélek, és ugyanazokat a dolgokat kezdték el tapasztalni, amit az első pünkösd leírásánál olvasunk a Szentírásban. Mély istentapasztalat, Isten szeretetének mély átélése. Fellépett a nyelvek adománya és kézrátétellel imádkoztak egymásért, felhangoztak próféciák.

Az ebből indult mozgalom aztán emberről emberre, futótűzként terjedt a világon.

Egyes teológiai irányzatok szerint az ilyen csodák az apostolok korával eltűntek.

A karizmatikus megújulás központi értéke a Szentlélek megismerése, akiről azt mondták, hogy ő volt az elfeledett isteni személy szinte a huszadik századig. És pont az előző század elején protestáns körökben kitört  pünkösdi karizmatikus ébredés váltotta ki azt a teológiai reflexiót, ami miatt megelevenedett a Szentlélekről szóló tanítás. A II. Vatikáni Zsinat kimondottan elhozta a Szentlélek teológiájának reneszánszát, és a Lumen Gentium című dokumentumban leszögezte, hogy a Szentlélek ma is szabadon osztogatja ajándékait. Az evangélium hirdetése, a tanúságtétel minden keresztény hívő feladata, nem csak a papoké. II. János Pál a Redemptoris Missio című missziós enciklikájában felfesti az Aposotolok Cselekedetei egyházképét, mondván, nekünk is úgy kell élni és cselekedni, a misszió alapfeltétele pedig a pünkösd. A katolikus egyház hivatalos tanítása szerint tehát teljesen rendben van, amit csinálunk.  A karizmatikus mozgalom egyébként egyszerre mélyen katolikus és mélyen ökumenikus.

Mi különböztet meg egy karizmatikus katolikust egy normál hívőtől?

Minden „normál” katolikus hívő párbeszédre törekszik Istennel, így nem sok különbözteti meg egy karizmatikustól. Nem gettóba zárva képzeljük el magunkat. Én karizmatikusnak tartom Barsi Balázst is, aki persze ezt valószínűleg kikérné magának. Odavagyok Balázs atyáért, akkor is, ha éppen kritizál minket. Minden katolikus valahol per definitionem karizmatikus is. Én inkább azt mondanám, hogy mi ebben pusztán csak tudatosabbak vagyunk, és belehelyezzük ebbe a bibliai perspektívába, ami nagyon megnyitja a hit világát. 

Hogy kell elképzelni, amikor valaki nyelveken beszél? Halandzsa tör fel belőle, vagy egy ókori nyelv, esetleg konkrétan egy mai nyelv, amit korábban nem tanult?

Az adományokat, tehát a karizmákat, amelyekre rákérdezett, a klasszikus teológia is felosztja rendes és rendkívüli adományokra. Szerintem ugyanakkor találóbb lenne megszokott és szokatlan karizmákról beszélni. Ugyanakkor az Újszövetség karizmalistái is keverve hozzák ezeket. Mi a megszokott? Vendégszeretet, diakónia, vezetői képesség, ilyenek. Szerintem a karizmatikus mozgalmat rá kell nyitni a megszokott karizmákra, hogy az egyházzal is megéljük az egységet, ugyanakkor a nem karizmatikus világot megnyitnám a rendkívüli karizmák felé. Egyébként betegeket, hajléktalanokat gondozni sokkal nehezebb, mint nyelveken szólni, számomra a karitatív tevékenység sokkal rendkívülibb. A nyelvek adománya játékos karizma, ami szellemi dimenziókat nyit meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy valaki olyan nyelven kezd el szólni imádság, dicsőítés közben, amit ő maga sem ért. De nem extázisról beszélünk, hanem egy belső indíttatásról. 

És mire jó ez?

Szent Pál azt mondja, hogy aki nyelveken szól, önmagát építi, tehát az istenkapcsolatát építi.

És a prófécia?

Amikor a közösséggel már jobban benne vagyunk a dicsőítésben, eljutottunk abba az állapotba, hogy szemléljük Krisztust, ilyenkor szokott előfordulni, hogy valaki úgy érzi, régóta van benne egy-egy visszatérő gondolat, ami talán nem őtőle származik. És akkor ő ezt kimondja, mint Jézus aktuális üzenetét. A többieknek pedig meg kell ítélniük, hogy ez hiteles vagy nem. De ez sem extázisban történik, szeretném erről is lehámozni a túlzottan misztikus körítést. Isteni inspirációi minden hívőnek vannak időnként, maximum nem ilyen nyilvánvaló és nem mondja ki.

 

A keresztény karizmatikus mozgalom a hatvanas években indult amerikai protestáns közegből, s eleinte hasonlatos volt a pünkösdista egyházhoz. A mozgalom az ősegyházat tekinti mintának és azt vallja, mivel pünkösdkor megkapták az apostolok a Szentlélek ajándékait és a csodák, valamint a karizmák jelenléte az ősegyházi korban nyilvánvaló volt, ezért ez ma sem lehet másképp. A mozgalomba a katolikusok 1967-ben csatlakoztak be, éppen két évvel a II. Vatikáni Zsinat lezárása után. A katolikus karizmatikus mozgalom nem hirdet új tanokat, tanítása megegyezik a katolikus egyház tanításával. Fő tevékenységei között szerepel a dicsőítés, az engesztelés, a szolgálatvállalás, az evangelizáció és a tanúságtétel. A közösségek összefogására jött létre a vatikáni Nemzetközi Katolikus Karizmatikus Megújulás Központja (International Catholic Charismatic Renewal Services - ICCRS).  Magyarországon egy évtizeddel később, a hetvenes évek közepén indultak az első csoportok. A közösségek összefogásával és az ICCRS támogatásával jött létre a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Tanácsa 1989-ben. Tagjai (kb. 45 fő) az ország nagyobb közösségeinek, imacsoportjainak, illetve régióinak küldöttei. Ők választják a 12 tagú Szolgáló Bizottságot. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a helyi megyés püspökök irányelvei alapján működő Országos Tanács és a Szolgáló Bizottság feladata az ország területén működő karizmatikus imacsoportok, közösségek összefogása, koordinálása, tájékoztatása, vezetése. 1992 óta évente megrendezik Budapesten az  Országos Karizmatikus Találkozót. Ezen több ezer katolikus gyűlik össze dicsőítésre, imádkozásra, Oltáriszentség-imádásra, tanítások hallgatására és szentmisén való részvételre. Karizmatikus közösség Magyarországon például a Chemin Neuf, a Családok Jézusban, az Emmausz, az Emmánuel, az Élet Kenyere közösség, a Hét Láng, az Irgalmas Szamaritánus közösség, a Nyolc Boldogság katolikus közösség, a Regina Pacis és az Új Jeruzsálem – ez utóbbinak alapítója és vezetőségi tagja Kunszabó Zoltán is. A mozgalomnak ma világszerte 160 millió tagja van.

 

Intézmény és karizma viszonya örök téma a katolikus egyházban. Hogyan passzolnak bele a katolikus egységbe?

A nyugati egyház különösen is szakértője ennek a feszültségnek, mert itt mindig hemzsegtek az Istentől inspirált alakok, akik aztán többnyire szent rendalapítókként vonultak be a történelembe. A maguk idejében viszont nagyon nehéz volt őket elhelyezni az egyházban. Hasonló a helyzet a karizmatikus megújulással is, csak itt nem egy-egy kiemelkedő személyről van szó, hanem inkább hívők csoportjairól. Ráadásul mi ugyan próbáljuk kicsit összefogni a karizmatikusokat, de az új csoportok a mi struktúránkon kívül jönnek létre.

Nem mi hozzuk létre őket, ez „mennyei franchise”.

A mozgalom részéről ugyanakkor megvan a törekvés az egységre, és az egyház részéről is megvan a törekvés arra, hogy integrálja ezeket a csoportokat. VI. Pál pápa azt mondta, hogy a karizmatikus megújulás esély az egyház és a világ számára is. A pápák vele kezdve mind üdvözölték és bátorították a mozgalmat. Nemrég készítettük el a statútumunkat, és a szövetség tiszteletbeli elnökségét elvállalta Varga László kaposvári püspök. Mi hiszünk abban, hogy aki megtér és elfogadja Jézus Krisztust, annak tényleg megváltozik az élete. Nem ugyanaz hívőnek és nem hívőnek lenni.

Ma divat az ősegyházra hivatkozni, mint ideális időszakra. De miért kell kihagyni az azóta eltelt 1500 évet? Mi van a középkorral például? Mennyire lehet visszatérni az ősegyházhoz?

A mai történelmi szituáció itt, Európában nagyon hasonló ahhoz, ami az ősegyház idejében volt. Rokon a két helyzet, mert mindkét korban, akkor és most a kereszténységnek egy kulturálisan idegen környezetben kell helyt állnia. A középkori egyházhoz sajnos nincs módunk visszatérni, bármennyire szeretnénk, mert az az egész társadalmat átható népegyház volt. Akkor a keresztény közösség egyenlő volt a faluközösséggel. Nagyon szeretném, ha ez így lenne ma is, de nincs így. Egy falusi imádkozó csoport ma pici sziget a falujában. Sőt,

ma a kereszténység a kezdetekhez hasonlóan egyre inkább újra városi jelenség,

ha a rengeteg városi keresztény közösséget nézzük. Nincs is más lehetőségünk, mint a személyes kapcsolatokra alapozó, informális közösségi modellt megélni. A vagyonközösség persze nehézkes ügy ma, szóval nem mindenben könnyű visszahozni az ősegyházi modelleket sem, de inspirálódunk az ősegyházból. Az egyház még mindig sokszor szerepzavarban van, még mindig nem tudjuk, mit kezdjünk a modernnel, és már a posztmodernben vagyunk!

Ferenc pápával mintha újra felerősödött volna az a taktikai vita az egyházon belül, hogy a modernitással való szembenállás a gyümölcsöző, vagy a modernitás felé való nyitás. Hogyan látják önök az egyház és a modernitás viszonyát?

Hadd mondjam azt, hogy mi megtaláltuk a megoldást! A két álláspontot nem szabad kijátszani egymás ellen. Tragikusnak tartom, hogy szinte már minden kérdésben elfelejtettük azt, hogy a széttartó álláspontokat együtt kell tartani. Pedig ez régen a katolikus gondolkodás fő jellemzője volt. Volt, hogy kétszáz évig sem tudták valamire a választ, például ott az ariánus válság, ami ha rosszul dől el, ma nincs egyház. Krisztus Isten vagy ember volt? Aztán kilyukadtak annál az álláspontnál, amit addig is hittek, hogy istenember. Miért kellene mindenre azonnal tudnunk a választ?

Az európai kultúra válságjele, hogy föladta azt, hogy széttartó tendenciákat együtt tartsunk. Ebből egyoldalúság lesz, és sem a valóságot nem fogjuk megismerni, sem az igazságot, sem a kettőt együtt.

A karizmatikus megújulás mindkét szempontot fontosnak tartja, és a kettő termékeny viszonyát hangsúlyozzuk. Nyitottak vagyunk bárkire, például sok roma és hajléktalan tagunk van. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek nem veszik rossz néven, ha megtérésről, bűnről, új életről beszélünk nekik. Sokan sokáig a közösség perifériáján maradnak, amíg döntenek. Szerintem mesterkélt ellentét a nyitás és az ortodoxia szembeállítása. Szerintem vonzó a szeretetteli ortodoxia! A karizmatikusok azt szokták mondani, azért vagyunk, hogy megszűnjünk:

hogy az egyház visszatérjen abba az állapotba, amikor minden hívő apostol.

A karizmatikus mozgalom egyik ismert sajátossága a gitáros mise, amivel az ifjúsághoz szeretnének közelíteni. Viszont a hatvanas évek gitáros zenéje, amiből a gitáros misezene táplálkozik, már évtizedek óta nem az aktuális ifjúság zenéje. A hatvanas évek zenéje a nagyapám és esetleg a szüleim korosztályának a zenéje. Ha kortárs könnyűzenével szeretnék megfogni a fiatalokat, akkor már rég mindenféle metál-, techno- és r'n'b-miséknek kellene komponálódniuk. 

Egyrészt van fejlődés. A klasszikus gitáros mise valóban Beatles-hangzás, de a mai keresztény gitáros zene inkább már U2-hangzású, mennek a torzított gitárok. Ez a dicsőítő fesztiválokra is áll. Technós-szintis zenéket is hallottam már misén, de heavy metal-misét nehezen tudnék elképzelni. Az egyház mindig követte a kor zenei ízlését valamennyire. Már a gregorián is egy felújító törekvés volt a maga idején. Nálunk a népénekek taroltak, ami mindennek nevezhető, csak liturgikus alapúnak és klasszikusnak nem… Az igaz, hogy ma már a beatgeneráció hetven felett van. De én nem látok ellentétet a beatmise és a gregorián között sem, senkit nem akadályozunk abban, hogy tovább lépjen és elmerüljön az utóbbi szépségeiben. Én otthon amúgy főképp Bachot és ortodox férfikórusokat hallgatok. 

Hogyan fogadtatta el magát a karizmatikus mozgalom az egyházzal?

A hierarchia néhány éles szemű tagja már a kezdet kezdetén szimpatizált a karizmatikusokkal. Látták, hogy ez egy olyan irány, amivel az egyház megint tömegekhez tud szólni és tömegbázist tud alkotni. VI. Pál pápa sietett már a Vatikánba összehívni a karizmatikus vezetők első világtalákozóit, amelyekre rendszeresen elment. De hogy itthoni példát mondjak, főpásztorunk, Erdő Péter sem félt sok felelős feladattal megbízni karizmatikusokat a 2007-es budapesti Városmisszió során, mert amikor körülnézett, hogy mely közösségek azok, amelyek valóban foglalkoznak misszióval és értenek ehhez, akkor minket nagyon gyorsan megtalált. Az intézmény és a karizmatikus oldal nem csak együttműködhet, hanem egymásra van utalva. Ezek az irreguláris haderők nagyon is lojálisak az egyházzal és igénylik a püspöki tekintélyt. 

Önnek egyébként kik a kedvenc teológusai?

A karizmatikus megújulás nagyon bibliás, nagyon Írás-központú, és nagyon sok benne a felnőttkori megtérő. Emiatt a teológiája is kicsit a konvertiták teológiája. Közel áll hozzánk például Szent Pál, mert nála egyértelmű és a végsőkig élezett, hogy az ember a sötétségből a világosságba kerül át, a halálból az életbe. Persze ez a jánosi írásokra is jellemző. Ezt mi magunk is így éltük át. Közel áll hozzám Szent Ágoston. A teológiailag műveltebbek látják a Szent Ágoston és Szent Tamás közti kapcsolatot is, így a klasszikus tomizmus is közel áll hozzánk. A II. Vatikáni Zsinat utáni szerzők közül Suenens bíborost sokan kedveljük, hiszen ő támogatta is a karizmatikus mozgalmat. Az én személyes mesterem, aki ma is él, Dr. Ralph Martin. Ő az egyik első karizmatikus közösség, a Word of God alapítója, ma a detroiti nagyszemináriumban vezeti az új evangelizáció tanszékét. Ott kétszáz kispap tanul, főleg karizmatikus családok gyermekei. Az ő jó barátja volt az az Avery Dulles bíboros, aki egyfajta dinamikus ortodoxiát képviselt a Zsinat utáni zűrzavarban. Nagyon szeretem a könyveit.

 

Olvassa el ezt is: Avery Dulles SJ: Katolicizmus és halálbüntetés

 

Mi az, hogy konvertiták teológiája?

Az, hogy semmiképp nem hirdetünk olyan univerzalista teológiát, ami el akarná mosni a Krisztusban hívő és a nem hívő, a megtért és a nem megtért emberek állapota közti különbségeket. Legyen már világos, hogy miért vagyunk keresztények! Mi osztjuk a klasszikus teológia azon álláspontját, hogy a hit és a keresztség által kerülünk kegyelmi állapotba és valóságos közösségbe Istennel. Nekem egyébként a fő teológiai táplálékom a Katolikus Egyház Katekizmusa. Az embereket persze elsősorban nem megkülönböztetni akarjuk, hanem meghívni. Én magam is átmentem egy megtérési folyamaton egy karizmatikus közösség segítségével, és a feleségem is. Mindketten bonyolult családi körülmények közül érkeztünk, minket elhagyott az édesapám, még anyukám várandóssága alatt. Én nem tudom, ha nem térünk meg és nem részesülünk a Szentlélek elképesztő biztatásában, a hit, remény, szeretet erejében, akkor milyen családunk lett volna. Mertünk volna-e nagycsaládba belevágni? Sokakat evangelizáltam közösségvezetőként és diakónusként mindenfelé, de azt látom, a legnagyobb gyümölcs otthon termett, hiszen öt nagy gyermekünk van, akik hívők és dinamikus, kreatív, boldog emberek. Semmit nem csinálnék szívesebben, mint most, hogy a legfontosabbról beszélek az embereknek, mert ez hat és használ. 

Mi a haszna a karizmatikus megújulásnak?

Ugyanaz, mint bármilyen, hiteles keresztény lelkiségnek:

az, hogy élet fakad belőle.

Ötven év után úgy látom, hogy a megújulás legnagyobb gyümölcse a katolikus nagycsaládok tömege. A közösségeinkben megtért fiatalok családot alapítva sok gyermeket, sok hívő embert ajándékoztak Istennek és a nemzetnek. A mi szemünkben a karizmatikus megújulás a magyar nemzet megújulásának is fontos eszköze. A mostani szlogenünk az, hogy „Megújuló szív, egyház, nemzet”. Ezért dolgozunk!

Kunszabó Zoltán (1966) Budapesten született, de gyermekkora egy részét Gyöngyösön töltötte. Negyedéves egyetemista volt, amikor 1989-ben egy evangelizációs összejövetelen megtért. 1991-ben szerzett diplomát az ELTE magyar–történelem szakán. Az elkövetkező években a Magyar Rádió Irodalmi osztályán dolgozott, majd az Új Ember munkatársa lett. 1994-ben barátaival létrehozta a Lélek és Élet Alapítványt a keresztény hit terjesztésére, amelynek azóta is munkatársa. László Viktorral együtt 1997. január elsején alapították meg az Új Jeruzsálem Közösséget, kifejezetten missziós céllal. Évente több tucat evangelizációs összejövetelt, missziós kurzust és lelki napot tartanak Magyarországon és a környező országokban. 2005-ben munkatársai sorába hívta az amerikai székhelyű Renewal Ministries, nemzetközi katolikus missziós szolgálat. A szerbiai misszió irányítását bízták rá. Erdő Péter bíboros 2007-ben diakónussá szentelte. XVI. Benedek pápa meghívására auditorként részt vehettem az új evangelizációról szóló püspöki szinóduson, Rómában. 2007-ben főiskolai, 2010-ben mester diplomát szerzett katolikus teológiából. Jelenleg teológiából doktorál a Pázmányon. 1993 óta házas, feleségével, Kunszabóné Pataki Annával öt gyermeket neveltek fel. Pataki Anna 2011 óta vezeti Budapesten, a VI. kerületben az Új Jeruzsálem fenntartásában működő Csak Egyet Szociális Segítő Központot hajléktalan emberek számára.

Fotók: Szilvay Gergely és Kunszabó Zoltán

Összesen 130 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A végső napokban – mondja Isten – kiárasztok Lelkemből minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. 18Még szolgáimra és szolgálóimra is kiárasztom Lelkemet ezekben a napokban, és prófétálni fognak.
( Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 17. vers )

Az interjúból is kiderült : a karizmatikusok nem zavarosfejű hívők . Az Atya Jézusban mellénk állt , s a Szentlélekben énünk-személyünk legmélyén jelentkezik . Ezért a Szentlélek a legkevésbé megfogható , de mivel az Úr Jézus Szentlelke , ezért nem olyan nehéz felfedezni a jelenlétét , hiszen az evangéliumban a konkrétan-embereileg cselekvő Jézusra utal , hozzá VEZET el / Jn 16.13 / . A szentírás pedig több helyen is - pl. Gal 5.22-23 / - nagyon kézzelfoghatóan-láthatóan-gyakorlatiasan mutatja be , miként hat a Szentlélek .

Nincs vele gond, csak vannak akik úgy mondanak véleményt, hogy nem ismerik a karizmatikus megújúlást, valójában nem tudnak róla semmit.

A karizmatikusok nem vártak központi forgatókönyvre, a Gondviselés forgatókönyve szerint működnek.

Ami engem illet, én úgy látom, hogy aki keres az talál, minden időben, minden helyen, minden körülmények között. Vannak és lesznek olyan közösségek amelyekhez csatlakozni lehet, ez főleg a nagyvárosokra igaz.
De ha egy világvégi kis faluban él valaki akkor is talál lelki tanítást, megerősítést, annak idején számomra éppen a karizmatikus oldalak nyújtották ezt elsősorban, a klasszikusok mellett.
Nem vagyok egyáltalán borilátó az Egyház jövőjével kapcsolatban, mert látom a fiatalokat, akiknek erős a hite és tudom, hogy Isten gondot visel, így azok akik ma még távol vannak holnap vagy holnapután meglehet nagyobb hittel vallják meg Krisztust mint ma én.

Válaszok:
ottapont | 2017. november 13. 19:27

Nem, ez az általad érzékelt kép a katolikus karizmatikusokkal kapcsolatban.

Amikor korai és a késői esőkről szóló igehelyet beidéztem, arra utaltam, hogy a Szentlélek kiáradt, a kegyelmi ajándékait kiárasztotta a benne hívőkre, az Egyház megalakulásának kezdetén és kiáradt az utolsó időkben, napjainkban is, hogy a hívek hatékonyabban munkálkodhassanak Isten Országának eljövetelén.

A katolikusoknak nem kellett átvenniük senkitől semmit, hiszen az ősegyház óta létezik ez a lelki ajándék (is) az Egyházban. Az utolsó időkben, a Szentírásnak megfelelően intenzívebben megmutatkozik.

A kisujját??
Meghalt érte a kereszten, szeretetből. Rajta múlik, hogy ezt a szeretetet egyszer elfogadja vagy örökre visszautasítja. Viszont ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy Isten végtelenül szereti és a megváltás élete utolsó pillanatáig lehetőség számára.

Nem történt ott sok csoda, rendben. Viszont értük is szenvedett, az ő bűneiket is magára vette, hogy lehetőségük legyen a bűntől szabadulni és utat találni Istenhez, ha szabad akaratuk szerint, teljes szívükből ezt szeretnék.

Ismételni tudom csak magam, a Katolikus Egyházban mindig jelen voltak a karizmák.

Válaszok:
ottapont | 2017. november 13. 20:05

Ezzel kapcsolatban egy nagyon alapos, részletes írás

A katolikus karizmatikus megújulás
http://www.hagiosz.net/?q=lang..

Számomra Assisi Szent Ferenc a valódi karizmatikus.

Ha a gyümölcsöket nézzük, mert Krisztus ezt tartja fontosnak, nem a szubjektív ítélkezést, megújította a Katolikus Egyházat, számtalan bűnös megtért a példája és tanítása nyomán. Hatás mai napig áldásos az Egyházban.
Luther esetében pedig azt látom, hogy a megosztást hozta, működése után a protestánsok egyre csak osztódtak, osztódnak, aprózódnak.

Magam részéről nem szórok elébe semmit, nem én vagyok az, aki ezen fórumon "eteti". Viszont nem is gyűlölöm, nem érzek mást vele kapcsolatban mint szomorúságot és szoktam érte is imádkozni.

Miért veszed beléd kötésnek ha arra figyelmeztetlek Krisztus érte is meghalt, ahogyan minden bűnösért?
Ez nem kötözködés, ez tény.

Ha úgy érzed, hogy épül abból amit írni tudsz tedd meg, én úgy gondolom, hogy vannak esetek amikor többet ér az ima mint a vita és a pokollal való fenyegetés.

A katolikus tanítás erről:

A Boldogságos Szűz Mária létének első pillanatától kezdve, Jézus Krisztus megváltói érdemeire való tekintettel az áteredő bűn minden szennyétől mentes maradt. (De fide)

A Boldogságos Szűz Mária mentes volt a bűnre való hajlamtól és a bűnös vágyakat ébresztő kísértésektől is. (Sent. communis.)

Isten kegyelmének különleges privilégiuma által Mária mentes volt minden személyes bűntől, a halálos és a bocsánatos bűntől is. (Sent. fidei proxima.)

http://www.depositum.hu/dogma...

Nem röhögtem, megmosolyogtam a válaszát. Különbség.

Túl sok benned a harag, túl sokszor képzelegsz arról milyen rossz lesz majd az itt fórumozóknak az ítéletkor és kiérzik az írásaidből az efeletti elégtétel, öröm.

Magam részéről remélem, hogy kegyelmes lesz Isten minden bűnöshöz még itt, ebben a földi életben, megadja mindenki számára azokat a kegyelmi ajándékokat amelyek segítségével eljutnak az üdvösségre. Imádkozom azért, hogy legyen rá a szívekben fogadókészség.

Huhh, mennyi ellenséges indulat már megint! :)

Nem azt írtam, hogy nincs ítélet, vagy kárhozat, nem is azt, hogy erről nem érdemes szólni, magam is megtettem már itt is a keresztény mandineren.

Azt írtam _vannak esetek_ amikor többet ér az ima mint a vita és a pokollal való fenyegetés.

Úgy gondolom vannak esetek, amikor az ér a legtöbbet ha egy bűnös ember ( mint amilyen én is vagyok, félreértés ne essék,) azzal van tisztában, hogy Isten szereti és Jézus meghalt érte szeretetből. Aki ezt valóban érti és érzi annak átalakul az élete. Ebből a felismerésből indul ki minden.

Annak a katolikus szentnek a hatására sok ember megtért, nagy bűnüsük is voltak köztük.

Isten a tudója ennek. Van aki mindvégig elenáll a Szeretetnek, magát pokolra ítélve ezzel, van aki mégtér élete egy adott pillanatában.
Az ilyen ember számára biztosan nagy lelki fájdalom visszanézni mindarra a rosszra amit elkövetett ennek az ellenállásnak következtében. Minél közelebb kerül lélekben Istenhez annál fájdalmasabb.

'mindebből azt hoztad ki, hogy szekulának igaza van, én pedig bűnös vagyok'

Nem, egyáltalán nem ezt hoztam le, azt írtam, érte is meghalt Krisztus, ahogyan értem, érted és minden bűnösért.

Látom gyülekeznek itt azok, akik szeretnék őt is meg engem is a pokolban látni, lelkük rajta.
Én senkit sem szeretnék még gondolatban sem a kárhozatra ítélni, mert az is írva van, hogy Istené az ítélet, nem az emberé.

Tanítani valakit, meginteni, nem annyit tesz mint ítélkezni felette. Ha az illető hajlik a jó tanításra ez üdvös számára, ha nem, ha megkeményíti a szívét és ellenáll, akkor többet ér ha imádkoznak érte szereteből, mert az ima ereje nagy és Isten irgalma végtelen.

Jézus prédikált a kárhozatról, de szeretetből meghalt minden bűnösért, mert nem azonosította az embert a bűneivel. A bűnös embert végtelenül szerette, a bűnt gyűlülte és mentes volt tőle.
A keresztényeknek is így kellene érezni bűnös felebarátaikkal kapcsolatban.

"Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes."

Megválaszoltam a kérdésed, Jézus a a bűnnel szemben volt ellenséges és figyelmeztetett annak hatásaira, mikor a kárhozatról beszélt.

Kivel vagyok ellenséges szerinted? :)

Azok fognak elkárhozni, akik visszautasítják a megváltást. Megtehetik, mert Isten szabad akaratot adott nekik.

Én nem azért drukkolok, hogy minél több bűnös így járjon, hanem azért imádkozom, hogy megtérjenek a bűneikből és elkerüljék a kárhozatot. Ez nem jelenti sem azt, hogy nem hinném, hogy van kárhozat, vagy nem hinném, hogy vannak akik oda kerülnek. Viszont azt kérem Istentől, hogy minél kevesebben legyenek ilyenek.
Ezzel a kéréssel mi a problémád?

Nem, semmit sem írtam mindezek a dolgok ellenében, de Te nagyon szeretnéd ezt kiolvasni belőle, tehát megteszed. Mert harag van a szívedben ellenem, és nincs szeretet, de nem veszem személyesnek, mert sokakkal szemben ugyanígy nyilvánultál már meg ezen a fórumon, a pokolban láttad őket, a kárhozatban. Ez valamiért megelégedéssel tölt el Téged. Isten helyábe képzeled magad és ítélkezel megfellebezhetetlenül.

Mivel nem érti , amit írtam , ezért Önnek "üres"...

Nézze , ha konkrétan arra válaszolna , amit írtam , örülnék .

Nézd engem vissza lehet olvasni a keresztény mandin, de akár a politikain is, ha úgy hozza a téma akkor Isten tanítása mellett, a Szentírás szavaival is sokszor kiállok. Igaz nem azzal fenyegetőzök lépten nyomon, hogy aki mást gondol mint én az elkárhozik.

Szekula ismeri a Szentírást, sokszor idézte már, de nem hisz benne. Elenáll Isten igéjének, sokan vannak így ezzel és voltak is. Sokan mégis felhagytak az elenállással életük egy pontján, hogy miért tették azt csak Isten tudja, én remélem, hogy minél több ilyen ember van és ő is közéjük fog tartozni.

Nem üldözlek Téged, te vagy az, aki lehordtál mindennek és megvagy győződve az írásod alapján, hogy elkárhozom.
Veled ellentétben nem vagyok egyáltalán biztos a Te vagy bárki más sorsa felől , de őszintén és szívből remélem, hogy üdvözülsz majd.

Azt is mondta, hogy az Atya és Én egy vagyunk...a szereteben is.

Annamanna jó éjszakát Neked! :)

A "tárgyilagos" / ? / , és "külső" szemlélők éppen azt nem érthették , amit csak BELÜLRŐL lehet megérteni , s ezért egy idétlen-felületes analógiát vettek igénybe , amit Péter apostol cáfolt ... Vagy , másként fogalmazva : a Szentlelket ne akarja senki sem a Szentlélek nélkül érteni , mert "Istenről jól csak Isten tud beszélni" / Pascal / .

Tragikomikus az Ön maszek teológiája : Isten a józanság Lelkét adta / 2Tim 1.7 /...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés