Párizs vs Budapest: egy új kisantant felé?

2017. augusztus 25. 15:04

Bencsik Gábor
Mandiner
Párizsból nézve Magyarország mit sem változott száz év után: ugyanaz a renitens állam, ugyanazzal a német elköteleződéssel. A francia elnök most új kisantantot gründol. A cél is ugyanaz, mint majd' száz éve: megerősíteni a francia jelenlétet Közép-Európában. E megerősítésnek ismét a tradicionálisan németbarát Magyarország van útjában.

Ne áltassuk magunkat: a francia elnök új kisantantot gründol. A cél is ugyanaz, mint majd' száz éve: megerősíteni a francia jelenlétet Közép-Európában. E megerősítésnek ismét a tradicionálisan németbarát Magyarország van útjában, a francia célok elérése érdekében tehát azt kell elszigetelni, szövetségi rendszerét szétbomlasztani, vagy legalább gyengíteni. 

Az sem kétséges, hogy németellenes éle is van a dolognak, legalább abban az értelemben, hogy Franciaország Németországgal azonos súlyú, idővel akár annál jelentősebb szereplője legyen az európai politikának. A német egyesítéssel Franciaország leértékelődött, a dolgok évtizedeken keresztül Németországban dőltek el, Európát Németország vezette, az USA-val és Nagy-Britanniával a háta mögött. 

A világ azonban megváltozott. A britek kiszálltak, az USA el van foglalva saját belső ügyeivel, Németország figyelmét pedig teljes mértékben leköti a migránsválság következményeinek kezelése, ide értve a német demográfiai válságot, a német identitásválságot és a belső biztonságpolitikát is.

Ezt a helyzetet Emmanuel Macron francia elnök nem hagyja kihasználatlanul, Franciaországból újra nagypolitikai tényezőt akar faragni, ehhez pedig saját szövetségi rendszert kell létrehoznia. Bár fiatal ember, benne is a régi reflexek élnek, ahogy bennünk, magyarokban is. Franciaország a 20. században egyszer már elindult a nagyhatalommá válás útján, amikor a kisantant létrehozásával megszerezte a befolyást Közép-Európában – miért ne tehetné meg újra?

Párizsból nézve Magyarország mit sem változott száz év után: ugyanaz a renitens állam, ugyanazzal a német elköteleződéssel.

És Németország most ugyanúgy nem fogja megvédeni, mint az 1920-as években. Magyarországnak azonban ma szövetségesei vannak, először tehát azokat kell róla leválasztani. A V4-ek blokkját kell fellazítani olyan mértékben, hogy csak egy üres héj maradjon. A csehek és a szlovákok szemlátomást partnerek ebben, éppen a V4-ek által felértékelődött politikai súlyuk révén előnyös megállapodásokat érhetnek el. A lengyelek még ódzkodnak, erős bennük a magyarok iránti rokonszenv, ráadásul kötődnek az angolszász hatalmakhoz – de az oroszoktól való zsigeri félelmeik alkalmas időben jól felhasználhatók lesznek a magyarok ellen, legalább a semlegességet el lehet érni. A románokkal Macronnak nem lesz nehéz dolga, elődeinek sem volt a 20. század elején.

Szerbiát ebben a játszmában most a magyarok mellé sikerült állítani, de a szerbek még kívül vannak az unión, ami a szövetség értékét csökkenti. A horvátok és a szlovénok kimaradnak az egészből, ami Macronnak jelenleg elég. Viszont ott van Ausztria, amely maga is közép-európai vezető szerepre törekszik, számára felkínálható egy Franciaország által mentorált új szövetségi rendszer – hiszen már formálódik is, a szemünk előtt, a sajtó slavkovi (austerlitzi) háromszögnek hívja.

A magyar kormány hét évvel ezelőtt ígéretes külpolitikai célt tűzött maga elé: az egyoldalú elköteleződés helyett olyan helyzetet teremteni, hogy a nagypolitika minden, egymással vetélkedő játékosának érdekében álljon egy sikeres Magyarország.

A cél azonban az elmúlt hét évben nem került közelebb, a kitartó magyar külpolitika eredményeit egyelőre a szlovákok és a csehek váltják politikai haszonra.

Bár a közelgő osztrák és német választások eredménye befolyással lesz a folyamatokra, és Macron saját hazai hátországa is ingatag (ne felejtsük: pártja a francia választók tizenhat százalékának szavazataival szerzett többséget), a magyar külpolitikai doktrína újragondolása aligha halasztható.

Összesen 142 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Van igazság abban amit a szerző megfogalmaz.
Macron Merkellel szemben barátságos arcot mutat, miközben a háta mögött szervezi a saját tábort és alkalomra vár, amikor Merkellel, az új német kancellárral szemben bebehunyatja a számlát. Sajnos Merkel nagyon messze van a "tanárától" aki már nem is él, így nincs kétségem, hogy ennek a nagy német-francia összeborulásnak is az lesz az eredménye, ami a migráns probléma mostani eredménye.

Pedig jó lenne, ha Merkel figyelne, mert Macron csillaga Franciaországban hanyatlóban van.

"egyrészt soha nem volt francia közép-európai jelenlét"

Kulturális volt, de politikai jelenlétet is akartak. Más dolog, hogy ezt közvetlen nem tudták létrehozni, de közvetve mégis sikeresen beleszóltak a történésekbe.

"a francia elnök új kisantantot gründol" - írja Bencsik.

Kik voltak a kisantat, vagy „Apró-Antant” tagjai?
Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia
Ugye az ellenfél között Magyarország is benne volt?
Ugye a francia kormány ezekkel az országokkal politikai kapcsolatot ápolt?
Ugye ez a Trianoni békediktátumban is megjelenik?

No látod!

"Európát Németország vezette, az USA-val és Nagy-Britanniával a háta mögött. "

de most komolyan!!
hogyan lehet ilyen kapitális baromságokat leírni?!
......

Cserélj szemüveget. Ha nincs, akkor menjél szemorvoshoz.

Franciaország tisztessége

Mattisone lord miniszter mondta később az angol felsőházban mentegetőzésként : "Uraim! Én vagyok az egyetlen miniszter, aki részt vettem a békeszerződések tárgyalásánál és aláírásánál. Foch francia tábornagy győzött meg mindannyiunkat, hogy Csehszlovákia határait így kell meghúzni, mert ez erős németellenes bástyát jelent Európa szívében.Ezért a nagy érdekért, nagy igazságért kellett tisztán magyar területeket adni Csehországnak, és ezért kellett megbocsátani Románia árulását."

Trianon diktátuma, tehát nem a "magyar bűnök" miatti büntetés volt.

Senkivel sem drogozok, mert ilyennel nem élek. Sőt még alkohollal sem. Olvasok, tájékozódok. Neked is ezt ajánlom.

Ha Franciaország elmúlt 100 éves külpolitikáját nézzük, akkor négy részről, korszakról beszélhetünk.

Az első rész a II. VH. befejezéséig, a Trianoni békediktátum lezárásáig tartott.
A második a gazdasági közösség léthozása és működése időszakára esik. Erre az időszakra esik, hogy a közösség irányítását Németország-Franciaország határozta meg.
A harmadik akkor kezdődött amikor az Egyesült-Királyság is tag lett. Ettől az időponttól a német-angol irányítás volt a jellemző és a franciák csak másodhegedűsök voltak. Az USA mindig közelebb állt az angolokhoz, mint a németekhez. A német-angol kapcsolatot az is bizonyítja, hogy amikor az angol kormányok alkudoztak az euban, Németország mindig melléjük állt és kérésük teljesítve lett.
A negyedik szakasz most kezdődik az Egyesült-Királyság kilépésével. A francia vezetés most úgy gondolja, hogy az angolok helyére léphet. Ehhez szervezi a támogatást a tagországoknál. Erre céloz Bencsik akkor is amikor a kisantantot említi. A kisantant, vagy Apró-Antant tagja volt Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia. Most ezeket az országokat látogatja és keresi a támogatást.

Vázlatosan erről szól Bencsik írása, és ezért értek egyet vele.
Mivel vele egyetértek ebből az is következik, hogy veled nem értek egyet.

"kerékkötőjének tartották Britanniát. valszeg titokban pezsgőket bontottak Párizsban és Berlinben is a brexit hírére"

LOL

Te nem ismered a politika két arcát. Valószínű szavazni is szímpátia alapján szavazol.

Te azt állítod, hogy a franciáknak nem volt kapcsolata a kisantanttal?
Ezt azonban cáfolja, amit már beidéztem;

"Mattisone lord miniszter mondta később az angol felsőházban mentegetőzésként : "Uraim! Én vagyok az egyetlen miniszter, aki részt vettem a békeszerződések tárgyalásánál és aláírásánál. Foch francia tábornagy győzött meg mindannyiunkat, hogy Csehszlovákia határait így kell meghúzni, mert ez erős németellenes bástyát jelent Európa szívében.Ezért a nagy érdekért, nagy igazságért kellett tisztán magyar területeket adni Csehországnak, és ezért kellett megbocsátani Románia árulását."

Nem tudsz te semmit. Valamint olvastál és van amire emlékszel és van amire nem. Amire nem emlékszel azt saját kútfőből kiegészítve blöffölsz.
Így viszont vitaképtelen vagy.

A Balkán uralása mindmáig megoldatlan kérdés. Egyházi vonalon
3 befolyási övezet van, török, görög- és latin-kereszténység.

A gazdasági megosztottság továbbra is az I. VH szerinti képlet.
Németország ebbe az irányba terjeszkedne, de Németország
erősödése sérti a francia érdekeket. A franciák viszont nem
rendelkeznek elég potenciállal a terület megszerzéséhez.

Magyarként csak annyit mondanék, hogy a szaros kis
civakodásukat Elzász és Lotaringia miatt vigyék vissza a
saját országukba.

Lehet háborognod itt Neked meg pár kommentelőnek a "németbarátságunk" -ról szóló kijelentésen , de inkább az volt illetve az lehetséges Bencsik üzenete ezzel a láthatóan irritációt okozó megfogalmazásával hogy emberibben fogalmazza meg elköteleződésünk tényét: Van-e valaki itt a kommentmezőben aki Hazánk német elköteleződését vitatja /vitatni tudja? Van-e a háborgók közt aki ha egyebet ugyan nem is szívesen ismer el, de legalább a gazdasági elköteleződésünket németek felé belátja?

A francos diplomácia (Macron) "csupán" a V4 folyamat diplomáciai bomlasztására hajt szerintem a mostani K-Európai körülöttünk-utazásával ,és rájátszani/ráerősíteni igyekszik a száz éve még sikerrel összeállított régi kisantant akkor erős "építményének" még létező árnyékára.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés