Amikor nem te mész világgá, a világ jön hozzád – ilyennek láttuk a 25. Szigetet

2017. augusztus 16. 09:50

Világgá mész, vagy a világ jön hozzád. Ez a két módja annak, hogy tudatosuljon benned: nem is olyan rossz hely ez a Magyarország. A Szigeten az utóbbi élményben lehet részünk, ugyanis hét napra a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező fesztiválozók lepik el az Óbudai-szigetet. A legtöbb külföldi ilyenkor megrázza a dicséretfát: nem győzik hangsúlyozni, hogy Budapest mennyire hihetetlen, csodálatos város, és valljuk meg, ez megmelengeti a kis magyar szívünket.

Művészet és rafináltság határán – elásott kincs a Szigeten 

Két napon látogattunk ki az idei Szigetre, pénteken és vasárnap. A tulajdonosváltás egyáltalán nem érződött a fesztiválon, minden olyan mint régen: minőségi. Talán az ellenőrzések lettek kicsit szigorúbbak, most már tényleg igazi művészetnek számít becsempészni egy tüskét a fesztivál területére. Mindenkit szétmotoznak a beengedésnél.

Persze a magyar leleményességgel nem lehet olyan könnyen felvenni a versenyt. Vannak, akik dinnyébe injekciózzák a vodkát, mások már olyan mesterien keverik a rumot, hogy szegény biztiboy képtelen kiszagolni a kólából, de az idei főrafinált mégis csak az a srác volt, aki hónapokkal a fesztivál kezdete előtt elásott több liter rövidet az Óbudai-szigeten, hogy aztán két koncert között, ha szükség úgy hozza, csak ki kelljen túrni a lelőhelyről. A keményvonalas fesztiválarc azonban elszámolta magát, ugyanis ráépítettek egy színpadot a csempészárura, így bukott a terv. Pedig nem volt rossz. Majd a következő Szigeten valaki kiássa a kincset.  

A Szigetnek köszönhetően évről évre rengeteg külföldi lepi el Budapestet.

A pénteki napot egyértelműen a headliner Kasabian vitte a hátán. A leicesteri rockbanda korunk egyik nagy indie zenekara. Számos ütős sláger fűződik a nevükhöz, az egyik legismertebbhez a videóklipet például Magyarországon, Almásfüzitőn forgatták: 

A Kasabian lassacskán kezd nagy öregnek számítani a zenei világban, de azért még minden koncertjükön keményen odateszik magukat. Most sem volt ez másképp, a közönség extázisban tombolta végig a pörgős számokat, legyen szó olyan nagy klasszikusokról, mint a Shoot the Runner, az LSF és a Vlad the Impaler, vagy épp az újabb szerzeményekről. Az elsőszámű slágerüknél, a Fire-nél egyenesen felrobbant a nagyszínpad környéke. Egészen bementünk a sűrűjébe,  szemtanúi voltunk pár meredek jelenetnek. A pogóban az egyik önkívületi állapotba kerülő ír zászlós srác kihívóan rámutatott a mellettünk ugráló magyar fiúra. A követekező pillanatban már csak annyit kaptunk el, hogy a magyar azt mondja angolul: „semmi ütés, csak birkózás”. Alig pacsiztak le, az ír már a földön volt. Kicsit megtekergette, meghempergette a zászlaján, majd felsegítette, megölelték egymást és mindenki ment a dolgára. Nem tudjuk mi állhatott a történet hátterében, de a virtussal egyik oldalon sem volt gond.

A Kasabian hatalmas koncertet adott a nagyszínpadon. 

A Szigetet egyébként áthatja a baráti légkör, a nyitottság és az önfeledt jókedv. Az emberek segítik egymást. A külföldiek ha meghallják, hogy magyar vagy, már tényleg reflexszerűen kezdik el dicsérni Budapestet. „Fantasztikus, lélegzetelállító, gyönyörű város” – mondják. A dél-afrikaiaktól kezdve az ausztrálokon át az összes európai nemzetig, mindenki be van ájulva a fővárusonktól. Pár óra a Szigeten és mindenki számára világossá válik: Magyarország legnagyobb márkája Budapest. Azok az idők már elmúltak, amikor külföldön Budapestet összekeverték Bukaresttel. 

Amikor megfordul velünk a világ

Vasárnap siettünk a nagyszínpad felé, nehogy lemaradjunk a kezdésről, egy hamisítatlan szigetes jelenet azonban mégis megállásra késztetett bennünket. Arra lettünk ugyanis figyelmesek, hogy egy fiú erősen fetreng a fűben, majd egy gyors, de határozott mozdulattal kinyitja a sátrát és rutinosan telehányja. Valószínűleg azt hihette, hogy a sátrában van, és csak egy gondolat vezérelte: jobb kint, mint bent. Csak hát az élet nem ilyen egyszerű. Van, hogy megfordul velünk a világ, mi pedig hiába jót akarunk, ennek esünk az áldozatául.

„Kokain, ecstasy?”. Ezt már öt perccel később kérdezte tőlünk egy figura a White Lies koncert alatt. Megviselt Nike trikóban, sokat látott susogós melegítőalsóban. „Nem, kösz” – vágjuk rá gyorsan. A fesztiváldealer csalódottan tovább állt, mi pedig a figyelmünket a koncertre irányítottuk. Ha azt hiszik, hogy láttak már együttest totálisan kiégni, akkor nem jártak mostanában White Lies koncerten. Döbbenetes volt végignézni, hogy a White Lies mennyire unja a saját koncertjét a nagyszínpadon. Már jó pár éve minden új albumok az előzőnek egy utánérzése, ennek ellenére nagyon vártuk ezt a koncertet, de végül csalódottan álltunk tovább a civil szigetre. Lehet, hogy a kokósoknak jobban tetszett. 

Jogászkodás, mikrofon kábel rágás és titkos buli a Szigeten 

Egészen elképesztő, hogy mennyi szervezet van kint a civil szigeten. Az olasz nagykövetségtől kezdve a Magyar Pszichológiai Társaság Ifjúsági Tagozatán át,egészen az Ars Boni jogi folyóiratig, rengetegen képviseltetik magukat az ország legnagyobb fesztiválján. Még a NAV is kint van.

Őket nagy ívben elkerülve végül a fiatal jogászok sátrához mentünk oda, mivel egy aktuális kérdés már régóta foglalkoztatott bennünket: mi van, ha egy zúzós koncerten pogózás közben szétverik egymást az emberek és valakinek komolyabb baja esik? Ez kinek a felelőssége? A szervezőké? Az együttesé? Az extázisban tomboló rajongóé, vagy esetleg azé, aki odament? Most nem egy kis lightos lökdösődésre gondolunk. Van, hogy a frontember szétválasztja a tömeget és egy jól időzített hörgés után egymásnak ugrasztja az embereket. Ezt hívják wall of death-nek. Kérdésünkre az Ars Boni jogásza rámutatott arra, hogyha valaki pogózni megy, akkor okkal feltételezheti, hogy ott lökdösődés, dulakodás várható, így az esetleges sértett beleegyezik egy ilyen jellegű eseményen való részvételbe. „Viszont ha az eseményen történtek átlépnek egy szintet, például valaki egy sörösüveggel fejbeveri a mellette ugrálót, az már büntetőjogi felelősségrevonásra adhat okot” – fejtegette az Ars Boni szakújságírója. Mindenesetre ha a pogóban olyannyira elborul valaki, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okoz egy másik fesztiválozónak, akkor már hivatalból indul eljárás, hiszen súlyos testi sértésről van szó.  

A Szigeten segítik egymást az emberek. 

A jogi gyorstalpaló után benéztünk a Hurtsre. Az angol szintipop zenekar 2011 óta már a hetedik koncertjét adta Magyarországon, de úgy látszik, még mindig nem unják. Nagyot ment a machesteri duó, profi koncertet adtak, mondjuk az énekes azért rendesen meg volt zuhanva. Az érzelgősebb számoknál könnyes szemmel rágta a mikrofon kábelét, vagy elkezdett rózsákat hajingálni a tömegbe. A virágok nagy része persze a biztonsági őrök tarkóján landolt, de ez nem nagyon érdekelte a frontembert. Énekelt, mosolygott, mikrofonkábelt rágott, táncikált és rózsát dobált. Megvitte a bulit.  

A Szigeten sokat lehet barangolni. Érdemes is, hiszen olyan érdekességekbe szaladhatunk bele, mint egy toi toi-ból nyíló titkos buli. Nem olvasták félre, az idei Szigeten volt egy titkos buli, ami nem volt sehol meghirdetve, szájról szájra terjedt a hír, hogy van valahol egy toi toi, amibe belépve egy alagútban találjuk magunkat, majd végül egy teremben lyukadunk ki, ahol veretik a zenét. Pontosan az ilyen húzások miatt tartozik a világ legjobb fesztiváljai közé a Sziget és ezért szeretjük mi is minden őrültségével, meglepetésével és csodájával együtt. 

Fotók: Sziget Festival Offical

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/116185

Ajánljuk még a témában