Minek Orbánnak Horthy?

2017. június 28. 18:31

Bauer Tamás
HVG
Orbán saját, épülő rendszerének előképét látja a Horthy-rendszerben, annak 1919-et követő felépítésében.

„Mire kell Orbánnak és Lázárnak Horthyt magasztalnia? Többen azt tételezik fel, hogy a Jobbik szavazóira vadásznak. Elvégre korábban a Jobbik épített Horthy-kultuszt, a Jobbik emlékezett meg több ízben is Horthy budapesti bevonulásáról a Bartók Béla úton. Másképp látom. Orbán saját, épülő rendszerének előképét látja a Horthy-rendszerben, annak 1919-et követő felépítésében. Horthy az országot megrázó forradalmak, a gyűlölt Károlyi Mihály nevéhez kötődő demokratikus kísérlet és az úri Magyarországot alapjaiban megkérdőjelező Tanácsköztársaság után építette fel a maga önkényuralmi rendszerét. Olyan rendszert, amelyben egy szűk elit gazdagságával állt szemben a politikailag is jogfosztottak millióinak a népi írók által bemutatott nyomorúsága. Olyan rendszert, amelyben a hatalmon levőket nem lehetett leváltani. Orbán a teljhatalom birtokában, szembefordulva a parlamenti váltógazdálkodást, piacgazdaságot, úgy-ahogy működő jóléti rendszert is jelentő nyugatos kísérlettel, amely nem volt több számára »két zavaros évtizednél«, valami hasonlóra vállalkozott. Ezt nevezi »nemzeti együttműködés rendszerének«, ami olyan monolitikus berendezkedés, olyan önkényuralmi rendszer, amely nem ismer pluralizmust, nem ismer az államhatalomtól független gazdasági, társadalmi és politikai szereplőket. Ő maga jellemezte rendszerét illiberális államként, amely megjelölés a Horthy-rendszerre is ráillik. S nem akármilyen önkényuralom ez, nem olyan, amely a polgári középréteggel szemben a szegényekben talál bázist, hanem a szegényeket, az elesetteket látványosan megvető, kirekesztő önkényuralom.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 64 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mindenkinek kell egy nagy előd, igaz, Tamás?

Ez csak ma a negyedik faszfej aki belelàt a Fönök agyába. Mitől fèl mit làt mit gondol mit akar mit fog tenni , stb.

Vannak még csodálatos teremtmények a világon!
Nem baj, hogy a körömletépő falka leszármazott tagja, vidáman köpköd egy hazug bohóc háta mögül.

Bauer Tamás most monolitikus berendezkedésről, olyan önkényuralmi rendszerről hablatyol, amely nem ismer pluralizmust, nem ismer az államhatalomtól független gazdasági, társadalmi és politikai szereplőket.

Pedig családon belül lehettek volna közvetlen tapasztalatai a valódi diktatúráról.

Édes jó apukája Bauer Miklós ÁVH-s vallató tiszt volt!

"Péter Gábor, a szervezet leghírhedtebb vezetője, a „legjobb munkaerők” között tartotta számon...
Az Andrássy út 60-beli kihallgatásai során a foglyok beszámolói szerint előszeretettel alkalmazta a körömletépést, mint eszközt a kívánt vallomás kicsikarására, innét ered gúnyneve is: „körmös Bauer”.
Részt vett Ries István egykori igazságügyminiszter (bűne az volt, hogy 1947-ben a kékcédulás választások elleni tiltakozásul lemondott) kihallgatásában.
Az eljárásba kéthónapos kínzását követően, Ries 1950. szeptember 15-én belehalt. Bauer (állítólagos) saját bevallása szerint helyben agyonverte."
(Wikipédia)
A BM Vizsgálati Főosztályának jelentéséből kiderül, Ries István ügyében Bauer Miklós folytatta le a vizsgálatot.
Az 1950. július 22-én készült jegyzőkönyvben Bauer maga írja le Ries kihallgatásáról:

„Az őrizetes beismerő vallomása előtt sírása,
piszkossága és bevizelése általi megalázottságot
leszidással, leköpésekkel és pofonokkal igyekeztem fokozni.”

Nektek, mocskos Ávós férgeknek nyilván nem tetszik Horthy, hiszen Rákosi alatt éltetek jól.

A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:

A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000

Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.

Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Tehát a jó oldalon álltunk.

XX. századi történelmünkben úgy-ahogy a '20-as-'30-as évekhez lehet viszonyulni, példaképnek nem tekintve.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés