Kétféle populizmus létezik

2017. március 3. 11:50

Csizmadia Ervin
Mandiner
A liberalizmus, ha nem is zsarnokká, de intoleránssá vált, és legfőképpen érzéketlenné saját magára, saját mérsékeltségére és egyensúly-fenntartó mivoltára.

Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása

 

Két populizmus, amelyek feltételezik egymást

Kétfajta gondolkodás létezik. Az egyik mindig kiemel valamilyen jelenséget és önmagában elemzi. A másik: ha bármihez nyúl, mindig a kontextusra, a kölcsönhatásra kíváncsi. Az eleső gondolkodásmód számára a populizmus voltaképpen önmagában áll: egyszer csak megjelennek a színen a populisták, és elkezdenek a demokráciára veszélyt jelenteni. Hogy amikor nem jelentettek még veszélyt, akkor hol bújtak, s ha egy ideig bújtak, hirtelen miért merészkedtek elő, nem derül ki. A másik gondolkodásmód viszont abból indul ki, hogy a populizmus – mint bármi más – csak úgy értelmezhető jelenség, ha találunk hozzá egy kontextust.

A köztes gondolkodásmódok olykor már találnak ilyen kontextust. Például azt, hogy a populizmus kialakulásában a mainstream politikának is lehet tán némi szerepe. Mert amennyiben az úgynevezett mainstream pártok hatékonyabbak, a társadalom problémáira fogékonyabbak lettek volna, nem erősödhetett volna meg a populizmus.

Van benne valami. De még mindig nem maga a lényeg. A lényeg ugyanis máshol van.

Ahhoz, hogy megértsük, hívjuk segítségül a demokráciaelmélet egyik legíresebb tételét a „nép zsarnokságáról”. Alexis de Tocqueville fogalmazza meg ezt a tételt a legpőrébben világszerte és méltán olvasott könyvében. A fő tétel, ugyebár, az, hogy nem csupán egy ember (legyen az király, császár vagy bárki) lehet zsarnok, hanem egy egész közösség is. De mi van, ha ezt a tézist továbbgondoljuk és a kérdést így tesszük fel: vajon válhat-e zsarnokká az összességnél kisebb, de az egy személynél nagyobb csoport? Vagy másképpen: lehet-e populista a szellemi tudásbirtokosok csoportja?

A szellemi tudás birtokosai miért is ne lehetnének hajlamosak valamiféle elkülönült közösséggé válni, mondjuk hasonlóképpen, mint bármilyen más csoport, amely hasonlóságokat fedez fel magában? A gombászok, a bélyeggyűjtők vagy a focidrukkerek persze szintén rokonszenv vagy valamilyen más közös jegy alapján szerveződnek, csak éppen nekik nem feltétlen lesz közük a nagypolitikához. A szellemi elitek azonban szinte mindig a nagypolitika integráns részei.

De még ennél is többről van szó: a szellemi elitek olyan csoportot alkotnak, amely a maga sajátos eszközeivel képes tömeghatást kiváltani. Hogyan? Például az által, hogy megmondja, mit gondoljunk a világról, vagy divatosabb kifejezéssel: a liberális demokráciáról.

A szellemi elit általában liberális, mert a liberális szellemi elit az, amely a leginkább hivatottnak érzi magát, hogy a világ számára felkínálja „az” utat. Az út felkínálása – nyugodtan mondhatjuk – az elit egyik legmagasabb szintű koncentrációja, mert a legadekvátabb módon fejezi ki a kivételesség érzését. Ha az elit fogalmát hirtelenjében felcseréljük az értelmiség fogalmával, nyugodtan mondhatjuk, hogy az értelmiségi akkor birtokolja (Konrád és Szelényi kifejezésével) a legtöbb transzkontextuális tudást, ha vezetői hatalma van. Ha eszméi „behatolnak” a tömegekbe, ha fáklyaként mutatja az utat.

Az értelmiségi hatalom – állítják sokan – már régen a múlté, merthogy helyére a világon mindenütt a professzionális politika lépett. Ha így lenne, megmagyarázhatatlanná válna a populizmus „egyik” formája: a „népi” populizmus.

Hiszen ez a fajta populizmus nem a professzionális politikus ellen robban ki. Ha így lenne, a mainstream politika már megtalálta volna az ellenszert. Ám populizmus csak populizmussal szemben robbanhat ki. Ezért a népi populizmus kiváltója valójában az „értelmiségi” populizmus, az eszmei mindenhatóság, a „világ haladó értelmiségijei egyesüljetek” szituációi. Mert miképpen értelmezzük másként az igényt, hogy a világ egyetlen nézőpontból megítélhető, s egyetlen haladó attitűddel élhető, ha nem szellemi populizmusként? A szellem emberei pontosan úgy szerveződnek, mint a nép fiai, csak persze nem olyan alaktalan módon.

Arra a következtetésre kell tehát jutni, hogy a populizmus elemzésének kontextusa a két populizmushoz visz el minket. Bármennyire is furcsa: a kettő nagyban hasonló, mindkettő olyan, mint az ár: el akarja sodorni az útjába kerülő tárgyakat. A szellemi populizmus a többi szellemi termékkel akarja ezt tenni, a népi populizmus a többi politikai irányzattal. A feladatot persze azzal még nem tudtuk le, hogy mindezt megállapítottuk. Azt is meg kell néznünk: a kettő kialakulása van-e valamilyen időbeli viszonyban egymással. Azaz: melyik volt előbb?

Határozottan azt kell megállapítanunk: a szellemi. Amely természetesen indulása pillanatában nem volt populizmus, s pláne nem zsarnok. A nép sem eredendően zsarnok, de - ahogy Tocqueville mondja – azzá válhat. De azok is azzá válhatnak, akik a nép zsarnokká válását szeretnék a maguk mérsékeltnek, kifinomultnak tűnő eszközeikkel megállítani. A finom és mérsékelt elvek egyáltalán nem jelentenek védettséget attól, hogy totalizálni kívánjuk őket. És 1990 után a liberalizmus mérsékelt és toleránsnak mondott elveivel történt meg, hogy túl nagy terheket raktak a vállára.

Egy egész világrendet kellett a vállára vennie.

Egy egész világrendet pedig még Atlas sem bírna el. Éppen ez vezetett oda, hogy a liberalizmus, ha nem is zsarnokká, de intoleránssá vált, és legfőképpen érzéketlenné saját magára, saját mérsékeltségére és egyensúly-fenntartó mivoltára. Túlságosan arra figyelt csak, hogy ellenfeleit lebaltázza, s ez által létrehozta saját szerves ellenfeleit: a népi populistákat. Ez utóbbiak aztán maguk is követték a „játékszabályokat”: veszítsük el a mértéket, ne akarjuk megtartani az arányokat, ne legyünk toleránsak, és váljunk totálissá mi, magunk is.

Az elmúlt három évtizedre tehát, mint két sajátos populizmus felnövekedésére és versenyére célszerű ránéznünk. Az egyik szellemi, a másik gyakorlati síkon járatja magát a csúcsra, s persze totálisan tagadják és egyáltalán nem értik egymást.

A totális meg nem értés az élhető demokráciákra leselkedő legnagyobb veszély.  

Összesen 69 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"... vajon válhat-e zsarnokká az összességnél kisebb, de az egy személynél nagyobb csoport?"

Mi az hogy, nagyon is!

Vesd össze: SZDSZ Magyarországon, a levitézlett '68-asok Európában.

Amúgy nyilvánvalóan kétféle populizmus van.

Ha baloldali, akkor az a "rezsim" lebontása az elégedetlen "tömegek" által.

Ha jobboldali, akkor a "legsötétebb, ordas eszmék" ismételt megjelenése.

Például a populizmussal szemben, anélkül, hogy meg tudná húzni a populizmus a határait. Hazai viszonylatban 1990 óta a nemzeti gondolkodással szemben, amit lábszagúnak, mucsainak titulál. Intoleráns a konzervatív gondolkodással szemben, mert az nem fogadja el a mesterségesen teremtett különféle identitásokat, amelyek lényege a társadalom megoszthatósága, a társadalom állandó, hol ilyen, hol olyan indokok általi támadhatósága, a többségi jogok megvonása. És intoleráns azokkal szemben, aki látják, hogy a mai "liberálisok" az eredeti liberalizmus túlhajszolásával már kirekesztő, diktatórikus eszmét teremtettek. Miközben parlamentáris keretek között maximum 10 százalékra képesek, vagy annyira sem.

PINTÉR68-nak, mivel a válaszadás nem működik:

Mindazt elmondtad a nemzeti gondolkodásról, amely a mai liberalizmus kirekesztő mivoltára jellemző, csak más módon. Szóval, ezzel nem mondtál nagyot. Gumifogalmakról beszélsz, amelyeket a liberálisokra jellemző egyrészt-másrészt sumákolás alapján lehet így is, úgy is értelmezni. Ami pedig az általad jogosnak vélt intoleranciát illeti, felhívom a figyelmedet az annyit emlegetett másság tiszteletére. Nem fogadom el a mai, túllihegett liberalizmus téziseit, és követelem, ugyanolyan vehemenciával, mint te, könyveld el, hogy ehhez jogom van, és tartsd tiszteletbe.

A klasszikus liberalizmus, amely azért tudott gyökeret verni, mert létezett a demokrácia, mára beépült a demokratikus közéletben. De arra nincs joga, hogy ezek után meghatározza a demokrácia mikéntjét. Oly módon, hogy - mint már említettem - önhatalmúlag, egyoldalúan, különféle, általa védendőnek minősített identitásokat, kisebbségeket hoz létre, annak érdekében, hogy egyes társadalmi csoportok, gondolkodási módok, vagy maga az egész többségi társadalom valamilyen ürüggyel állandóan támadható legyen. Azaz, állandó ideológiai hadviselést lehessen folytatni bármikor, bárki ellen. Pont úgy, ahogyan azt a múlt század diktatórikus ideológiái tették.

14:15-nél írtam neked, akkor a válasz adás nem működött.

Nem kell ezt túl cifrázni.
Az értelmiség által kínált utópiák és gyönyörűségessen szép eszmék (ma már megállapíthatjuk) a történelem legvéresebb diktaturáihoz és legembertelenebb rendszereihez vezetett. Nem utolsósorban a liberelizmus is ebbe az irányba tart. A tervezőasztalnál kitalált társadalommérnökösködés és az új embertipus a valláserkölcs önkorlátozása nélkül torz szörnyeteggé válik.
(És akkor nem foglalkoztunk a hátsó szándékokkal, az új (pénz)arisztokrácia hatalomvágyával, mindent és mindenkit önmaga alágyűrési szándékával.)

Szögezzük le: Az emberiség és az emberek élete nem kísérletezés tárgyai. Ha nem sikerül eldobjuk és próbálunk valami másik kisérletet (agylövést).

A baj ott van, hogy te rögtön intoleránsnak nevezel minden, tőled eltérő ideológiát. Ráadásul felsőbbrendűnek képzeled magad, miközben a te ideológiád csak egy sok közül. Erős kisebbségben.

Te meg akarod szabni, hogyan érezzem magam magyarnak. Tehát a magyarságot relativizálod, hogy kiforgatható legyen.

Az olimpia nem jó példa, mert nem támogattam egyértelműen. De el tudtam volna fogadni közös nemzeti célnak.

Nem szidlak azért, mert más ideológiát követsz, te ítéled el az én ideológiámat, és rögtön meg is bélyegzel.

Nem érdekel, hogy nem vagy vallásos.

Nem érdekelnek a melegek, mert az szerintem magánügy. De akkor valóban az legyen, mert senki nem foglalkozott velük addig, amíg ti nem kezdtétek el felszabadításra váró önálló identitásnak kezelni őket, amíg nem kezdtétek felhasználni őket a társadalom tudatos provokálására. Amíg nem kezdtétek úgy beállítani, hogy a hozzájuk való viszony jelenti a felvilágosultság próbakövét.

Összesítve:

Én is SZAROK RÁ, hogy milyen értékrendet vallasz, amíg el tudod fogadni, hogy én meg másmilyent! Na látod ezt én is így gondolom.

"Vagyis, te mint az intolerancia bajnoka, valójában az általad elutasított toleranciára hivatkozva követeled tőlem, hogy fogadjam el, hogy intoleráns vagy. :DD"

Nem, én az általad hirdetett toleranciát kérem számon, a másság, a másképpen gondolkozás elfogadását. Annak elfogadását, hogy nem osztom a te liberalizmusodat. De én nem követelem, hogy mondj le róla, én nem nyilvánítalak alacsonyabb rendűnek. Én toleránsan tudomásul veszem.

A jelenlegi liberalizmus hirdetői viszont kezdenek úgy működni, mint modern kori inkvizitorok. A PC hazugság nevében fednék el a valóságot. Nemzetközi és társadalmi szinten egyaránt. És nem értik, hogy miért erősödik az elutasítottságuk.

Még valamit. Az intolerancia egy természetes dolog, mindenkinek van ilyen, vagy olyan szintű tűréshatára, amelyen túl nem tud toleránsnak megmaradni.

Tűréshatár pédául az, hogy a 2014-es plüssmcis willkommenskultur eljutott odáig, hogy határellenőrzés van schengenen belül, és megkezdődtek kiutasítások.

Tűréshatár az, hogy vizsgálni akarják, milyen pénzekből működnek azok a civilek, akik a tengerből kihalásszák és az olasz partokhoz szállítják a migránsokat.

Tűréshatár az, hogy a muszlimok lakta brüsszeli Mollenbeek negyedben megtiltották a három főnél nagyobb csoportosulást. Ott, ahol toleránsan kezelték az európaiakat egyébként nem igen toleráló muszlimokat.

Ilyen módon jutottak el sokan a tűréshatárig az elvadult álliberalzmussal szemben, kezdtek beállni a PC hazugságot elutasító radikálisok mögé. Mert egyre többen jöttek rá, hiába hallgatunk PC módon valamiről, hiába próbáljuk PC módon elkendőzni, az attól még létezik, és nem igaz, hogy ezt a végtelenségig tolerálni kell.

Szóval, vedd észre, hogy amit te rajtam számonkérsz, azt rajtad ugyanúgy számon lehet kérni. És ettől álságos az ideológiád. Még egyszer: azért, mert mindenki eljut az intoleranciáig.

Te el vagy tévedve. Hogy jön ide a NER? Te ennyire gyengén állsz agyilag, hogy csak Orbánhoz képest tudsz bármit felfogni, meghatározni?

Hol van az a híres, önálló szürkeállomány amit itt fel szeretnél mutatni? Mert ez, amit leírtál nagyon gyenge érv.

Akkor kezdjük elölről. Én a mai liberalizmusról folytattam diskurzust, nem a NER-ről. Te viszont kitérve a lényeg elől, ezzel hozakodtál elő. Ha nincs mondanivalód, ha nincs egy épkézláb érved a témával kapcsolatban, miért pofázol bele egy egészen más mondanivalóval?

Ez egyrészt intelligencia kérdése, és ez neked úgy tűnik, hiányos oldalad. Másrészt előadod a liberálisok felsőbbrendű, öntelt dumáját, miszerint, akinek más a véleménye, mint az övék, az csak agymosott birka lehet, mert önálló gondolatok csak egy liberálistól telhetnek ki.

Kedves Next, én nem tudom, ki hitette el veled, hogy ti ekkora szellemi magasságban vagytok, amikor ti csak egy magatok kapart szellemi szemétdombon kukorékoltok. Fújjátok az előírt hazug, mindent elferdítő, kiforgató, relativizáló mantrát. Rekedten, falsul, és hazug módon. A lényeg, hogy ne maradjon semmi érintetlenül, amit a társadalom eddig generációkon át megteremtett. Legyen minden zavaros, kétértelmű, mert nektek ez az ideális terep.

És neked mitől lenne jogod bárkit, bármiért elítélni, csak azért, mert nem követi a ideológiádat? Csak azért, mert nem kér az egyre inkább kificamított világképetekből? Toleráld, ahogy tőlem követeled. Látod, hogy újra és újra belebotlasz a saját elveidbe!

Fogd már fel, hogy amit te vallasz, állítasz, az csak egy a sok közül, és nem kiváltságos, követendő, sőt megkövetelhető példa. Még akkor sem, ha azt megpróbálják fegyverrel, gazdasági kényszerrel, kiátkozással elfogadásra kényszeríteni. Ezt a felsőbbrendűségi tudatot nem tolerálják mára azok, akik beállnak a radikálisok mögé.

Több szerénységet, és kevesebb világmegváltási kényszerképzetet. Ezt tudom kívánni.

Amíg én megadom a jogot, hogy ne fogadd el a véleményemet, addig a mai liberálisok minden eszközzel rá akarják kényszeríteni másokra a saját világképüket. És nagyon nem viselik el, ha ez nem sikerül nekik. Akár az amerikai elnököt is kikezdik.

Még mindig nem érted?

Az idézett bekezdés előtt ezt írtam:

"Akkor kezdjük elölről. Én a mai liberalizmusról folytattam diskurzust, nem a NER-ről. Te viszont kitérve a lényeg elől, ezzel hozakodtál elő. Ha nincs mondanivalód, ha nincs egy épkézláb érved a témával kapcsolatban, miért pofázol bele egy egészen más mondanivalóval?"

Te viszont a szövegkörnyezetet megcsonkítva csak a folytatást írod le. Ráadásul én leírom, mi a véleményem az ideológiádról, de egy szóval sem említem, hogy én ezért bárkit elítélek. Amit elítélek, az hogy ezt az ideológiát rá akarják erőltetni másokra, és ha vesztésre állnak, akkor már nincs számukra demokrácia, akár az amerikai elnököt is ki kezdik.

Nekem ezzel van problémám.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés