Ezek nem túlkapások, ez a dolog maga

2016. november 3. 16:36
Weiss Eszter
Reflektor

Fontos lenne, hogy tudomásul vegyük, hogy ez az Aurórában is kifüggesztett PC-szabályzat nem egy értéksemleges udvariassági kódex, hanem egy politikai ideológia lenyomata. Ezek a szabályzatok nem a PC ideológia túlkapása, ez a dolog maga.

„Fontos lenne, hogy tudomásul vegyük, hogy ez az Aurórában is kifüggesztett PC-szabályzat nem egy értéksemleges udvariassági kódex, hanem egy politikai ideológia lenyomata. Ezek a szabályzatok nem a PC ideológia túlkapása, ez a dolog maga. (...)

Egy olyan kulturális tőkéhez kötik tehát a részvételt, hogy tudnod kell, mi a péket jelent a ciszszexista. Ki tudja ezt Magyarországon? Mi, akik ezeket a cikkeket írjuk, mi tudjuk, mert külföldön tanultunk, és ebben a mételyben éveket töltöttünk. De egy random budapesti kocsmázó honnan tudhatja, hogy az a gondolata, hogy nő az, akinek vaginája van, már nem elfogadható nézet? Persze nem kell minden bulinak a random budapesti kocsmázóval foglalkoznia, lehet privát bulit is tartani, ahol a valóság nem tör be a biztonságos térbe, de akkor hagyjuk ki azt a dumát, hogy mi vagyunk a befogadóak.

Nem túlkapásról van szó, hanem a liberális progresszió minden elemében megkérdőjelezhetetlen véleménycsomagjának hazai importjáról. Pontosan ugyanúgy, ahogyan a »fejlett országokban« a nők reprodukciós szerveiről, amelyek sajnos még mindig eldöntik a helyüket és lehetőségeiket a társadalomban, már nem píszí beszélni, mert az nem foglalja magában a női nemi szervekkel nem rendelkező, de nőként identifikáló személyeket. Vagy, ahogy a mi eredeti cikkünk nyomán a 444.hu is beszámolt róla: Kanadában milyen banzáj megy azzal kapcsolatban, hogy egy egyetemi tanár elutasítja azt az immár a törvényhozásban is felvetett irányt, hogy a saját maguk által választott személyes névmással kelljen utalni a diákokra, nem pedig az oldszkúl he (férfi) vagy she (női) névmásokkal. Lehet erre azt mondani, hogy ezek túlkapások, amiket itthon senki nem tervez, vagy ahogy Puskás fogalmaz: Ez mégsem Amerika. Ezzel szemben mi azt állítjuk, hogy a mindent az egyénből, az ő szabad választásaiból levezető retorika, ami az identitást is, de akár a „szexmunka” „választását” is a társadalmi kontextusból kiragadott döntésnek képzeli el, és ennek megkérdőjelezését fasizmusnak állítja be – az szükségszerűen vezet el ezekhez a dolgokhoz. Az ideológiai alapjába van kódolva – és ha ez még nem lenne elég, a „fejlett nyugatozás”, a haptákban álló copypaste-aktivizmus tárt karokkal várja.

Végül a harmadik: hogy van nagyobb ellenség. Persze, hogy van. Az a nagyobb ellenség, például aki a közpénzből fönntartott lapjában striciket mosdat. Itt van ez az ügy leírva, csak mi írtuk meg. Ennek az ellenségnek az a jó, hogyha akikkel szemben találja magát, az egy ilyen nyugatról copypastelt ontológiai liberális jóérzés-gyülekezet. Akkor könnyű dolga van. Ha azon kell vitáznia, miért nem mondhatja ki azt, hogy a prostitúció nem egy munka, akkor nyerni fog. Ha viszont azon, miért vesz részt tevőlegesen abban, hogy magyar lányok ezrei legyenek prostitúcióba kényszerítve, akkor pedig veszíteni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/105711

Ajánljuk még a témában