Ezek nem túlkapások, ez a dolog maga

2016. november 3. 16:36
Weiss Eszter
Reflektor
Fontos lenne, hogy tudomásul vegyük, hogy ez az Aurórában is kifüggesztett PC-szabályzat nem egy értéksemleges udvariassági kódex, hanem egy politikai ideológia lenyomata. Ezek a szabályzatok nem a PC ideológia túlkapása, ez a dolog maga.

„Fontos lenne, hogy tudomásul vegyük, hogy ez az Aurórában is kifüggesztett PC-szabályzat nem egy értéksemleges udvariassági kódex, hanem egy politikai ideológia lenyomata. Ezek a szabályzatok nem a PC ideológia túlkapása, ez a dolog maga. (...)

Egy olyan kulturális tőkéhez kötik tehát a részvételt, hogy tudnod kell, mi a péket jelent a ciszszexista. Ki tudja ezt Magyarországon? Mi, akik ezeket a cikkeket írjuk, mi tudjuk, mert külföldön tanultunk, és ebben a mételyben éveket töltöttünk. De egy random budapesti kocsmázó honnan tudhatja, hogy az a gondolata, hogy nő az, akinek vaginája van, már nem elfogadható nézet? Persze nem kell minden bulinak a random budapesti kocsmázóval foglalkoznia, lehet privát bulit is tartani, ahol a valóság nem tör be a biztonságos térbe, de akkor hagyjuk ki azt a dumát, hogy mi vagyunk a befogadóak.

Nem túlkapásról van szó, hanem a liberális progresszió minden elemében megkérdőjelezhetetlen véleménycsomagjának hazai importjáról. Pontosan ugyanúgy, ahogyan a »fejlett országokban« a nők reprodukciós szerveiről, amelyek sajnos még mindig eldöntik a helyüket és lehetőségeiket a társadalomban, már nem píszí beszélni, mert az nem foglalja magában a női nemi szervekkel nem rendelkező, de nőként identifikáló személyeket. Vagy, ahogy a mi eredeti cikkünk nyomán a 444.hu is beszámolt róla: Kanadában milyen banzáj megy azzal kapcsolatban, hogy egy egyetemi tanár elutasítja azt az immár a törvényhozásban is felvetett irányt, hogy a saját maguk által választott személyes névmással kelljen utalni a diákokra, nem pedig az oldszkúl he (férfi) vagy she (női) névmásokkal. Lehet erre azt mondani, hogy ezek túlkapások, amiket itthon senki nem tervez, vagy ahogy Puskás fogalmaz: Ez mégsem Amerika. Ezzel szemben mi azt állítjuk, hogy a mindent az egyénből, az ő szabad választásaiból levezető retorika, ami az identitást is, de akár a „szexmunka” „választását” is a társadalmi kontextusból kiragadott döntésnek képzeli el, és ennek megkérdőjelezését fasizmusnak állítja be – az szükségszerűen vezet el ezekhez a dolgokhoz. Az ideológiai alapjába van kódolva – és ha ez még nem lenne elég, a „fejlett nyugatozás”, a haptákban álló copypaste-aktivizmus tárt karokkal várja.

Végül a harmadik: hogy van nagyobb ellenség. Persze, hogy van. Az a nagyobb ellenség, például aki a közpénzből fönntartott lapjában striciket mosdat. Itt van ez az ügy leírva, csak mi írtuk meg. Ennek az ellenségnek az a jó, hogyha akikkel szemben találja magát, az egy ilyen nyugatról copypastelt ontológiai liberális jóérzés-gyülekezet. Akkor könnyű dolga van. Ha azon kell vitáznia, miért nem mondhatja ki azt, hogy a prostitúció nem egy munka, akkor nyerni fog. Ha viszont azon, miért vesz részt tevőlegesen abban, hogy magyar lányok ezrei legyenek prostitúcióba kényszerítve, akkor pedig veszíteni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nagyon szórakoztató! Ez a felsőbbrendű tanácsköztársasági külföldön tanult, így tudja.

DDD

"Az a nagyobb ellenség, például aki a közpénzből fönntartott lapjában striciket mosdat. Itt van ez az ügy leírva, csak mi írtuk meg. "

Nemcsak az. A közpénz: indifferens.
Az sem jobb, ha nem közpénzből működik a szóban forgó újság.
Mert: végeredményben a hirdetési pénzek is közpénzek, hiszen a hirdető a (köz)piacról szerzi be a pénzét.

"De egy random budapesti kocsmázó honnan tudhatja, hogy az a gondolata, hogy nő az, akinek vaginája van, már nem elfogadható nézet?"

Jajj...

Semmi bajom a nők egyenjogúságával, de ez a gender-szubkultúra egész egyszerűen rémisztő.

Zavaros ez akkor is, ha végigolvassuk. Ám ha a "monogámia rossz dolog" című szösszenetével is megtesszük, már tisztul a kép. És eszünkbe jut, hogy "az újszülöttnek minden vicc új", pedig valójában "nincs új a nap alatt".

És fölrémlenek előttünk az épp egy évszázaddal ezelőtti kommunista feministák, akik szegények ugyanezzel a hevülettel és zavarossággal lökték ugyanezt a szexuális konvencióktól megszabaduló nőkről szóló dumát. Szegények, mert aztán rövid úton elintézte őket a "forradalom".

És fölrémlenek a hippimozgalom feministái, akik a gyakorlatban is kipróbálhatták monogámiaellenes ideológiájukat. Tudja Eszterke, őket pedig legyűrték a "konvenciók". Kiélték a szexuális vágyaikat, megtapasztalták az azzal járó érzelmi sérüléseket (a sajátjukat és a gyermekeikét) és feltámadt bennük a vágy a monogámiára, az érzelmi biztonságra.

Szerencsére a mai viszonylagos jólétben megengedhetjük magunknak, hogy kísérletezzünk a magánéletünkkel. De nem árt szem előtt tartani, hogy a szexuális tombolás maximális ideje egy mai nő számára is ugyanúgy maximum húsz év, mint valaha. A gyakorlatban jóval kevesebb, nagyjából addig tart, ameddig megszületik a gyermeke. Az megváltoztat mindent, onnantól egy normális nő számára a gyermek lesz a prioritás az életében. Negyven fölött pedig már vagy nem vágyik tombolni, vagy nem vágynak vele tombolni. Egyébként akkor a legélvezetesebb a monogámia.

Majd megtudja maga is, mert senki sem halhatatlan és mindannyiunk teste romlandó. És mindannyiunknak sérülékeny lelke van. Nagyon sérülékeny és nagyon esendő.

Szektásak rendesen, sok tekintetben a szcientológusokra emlékeztetnek.

Egyébként most épp egymásnak estek, mert az Aurórában kifüggesztett illemkódex már az egyikőjüknek is túl sok volt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés