Making Britain great

Brexit: magyarok kezdtek tiltakozásba Londonban

2016. június 29. 16:47

„EU worker making Britain great”, azaz „az EU-s munkavállalók naggyá teszik Britanniát” feliratú pólóban dolgoznának azon tiltakozás résztvevői, amelyet július 4-re hirdetett meg egy londoni magyar, Deák Kristóf. A Facebook-eseményhez eddig tizenkétezren csatlakoztak és 28 ezren érdeklődnek iránta. Deák szerint a brit politikusok most nem csak egymással, hanem a külföldi dolgozókkal is tili-toliznak, ezért törvényi garanciát szeretnének a biztos jövőjük érdekében. De szerinte biztosan ki fog lépni Nagy-Britannia az EU-ból, mert ha nem, akkor „17 millió szavazó fog felkerekedni kiegyenesített kaszákkal”. Interjúnk.

Tízezres nagyságrendben érdeklődnek az angliai EU-s polgárok munkahelyi tiltakozó akciója iránt, amit egy londoni magyar, Deák Kristóf hirdetett meg a Facebookon. Az esemény leírásában a szervezők hangsúlyozzák: szándékosan nem sztrájkot akarnak, mert nem akarnak „lusta bevándorlóknak tűnni”. Csak arra buzdítják az embereket, hogy munkahelyükön viseljenek egyen pólót vagy kitűzőt „EU worker making Britain great”, azaz „az EU-s munkavállalók naggyá teszik Britanniát-felirattal.
 
Azt is leszögezték: tiszteletben tartják a britek demokratikus döntését, és nem akarnak második népszavazást, sem választójogot. Azt szeretnék, hogy törvénnyel rendezzék az uniós bevándorlók helyzetét, és garantálják, amit a kampányban is ígértek: hogy a már Nagy-Britanniában élő EU-s munkavállalók maradhatnak.

 

Deák Kristófot a Facebookon kerestük meg egy interjúra.

 

*

Mivel foglalkozik Nagy-Britanniában, melyik városban él, és mit tapasztalt a munkahelyén: milyen a Brexit-népszavazás utáni hangulat?
 
Londonban vagyok, a saját cégemben dolgozom, filmes munkákat csinálok (rendezés, vágás). Sokszor járok haza Budapestre is dolgozni. A Brexit utáni hangulat elég forró: ugyan engem még nem ért személyes inzultus az utcán, de ismerőseim már konkrétan érezték is a bőrükön, hogy tényleg felbátorodtak az idegengyűlölők az eredménytől.
 
Kik érdekődnek a meghirdetett tiltakozás iránt? A magyarokon kívül más kelet-európaiak? Esetleg angolok is?
 
Sok érdeklődő van Franciaországból, Spanyolországból, vannak bőven kelet-európaiak is; és számtalan üzenetet kaptam angoloktól, akik nagyon szomorúak az eredmény miatt és segíteni akarnak rajtunk. Igazából a résztvevők névsora ránézésre elég jól reprezentálja a Londonban élők összetételét. Angolok között van olyan is, például a társ-adminunk, akinek a házastársa francia és nincs brit állampolgársága: ő így személyesen is érintetté vált.
 
Mitől tartanak konkrétan? Egyelőre be se adta a kormány a kilépésről az értesítést. Majd ha beadják, onnantól ketyeg a két év: tehát nagyjából két évig még tagállam marad az Egyesült Királyság, addig biztosan nem kell az uniós munkavállalóknak hazamenniük. Úgy gondolja, hogy azután viszont igen?
 
A legfőbb aggodalmunk az idegengyűlöleten felül (amit azért a békés többség és a hatóságok elég határozottan kezelnek), hogy a most következő brit-EU tárgyalások során eszközként, zsarolási potenciálként lesz felhasználva az itt élő EU-s állampolgárok közössége. A legrosszabb ebben a helyzetben az, hogy most nagyon sokáig nem tudja majd ez a kétmillió ember, hogy miként tervezze a hosszú távú jövőjét.
 
Tehát úgy gondolja, az angol kormány mondjuk azt fogja mondani az EU-nak, hogy „részei akarunk maradni a belső piacnak, mert ha nem, akkor hazaküldjük Londonból a lengyel mosogatókat?
 
Igen, hasonló jellegű dolgokra számítunk. Persze ez olyan formát is ölthet, hogy például azt mondják: a két év lejárta után ránk is vonatkozik majd a 35 ezer fontos minimum kereseti küszöb, amit nemrég vezettek be az Európai Gazdasági Térségen kívüli diplomás munkásokra. Szóval messze nem csak a mosogatóknak van okuk aggódni.
 
Úgy tűnt, hogy még az elszánt Brexit-pártiak sem akarják hazaküldeni az EU-s munkavállalókat, mivel már legitim elvárásaik („legitimate expectations) vannak a maradásra. Csak azt nem akarják, hogy újabb uniós bevándorlók jöjjenek. Ez nem nyugtatja meg önöket?
 
Nem, ezek csak szavak. Ugyanezek az emberek az eredményhirdetés napján vonták vissza számos, a kampány során tett ígéretüket. Sajnos törvényi garanciák nélkül semmivel sem lesz biztosabb az itteni EU-s állampolgárok helyzete. Ha komolyan így gondolják, akkor tessék, itt az alkalom: kerüljön a parlament elé és öntsék törvény formájába ezt a szép szándékot.
 
Jelen állás szerint tehát egyenpólóban fognak tiltakozni a munkahelyükön július 4-én. Mi a konkrét követelésük?
 
Most első körben garanciákat kérünk arra, hogy a jelenleg is itt élők hosszú távú jövője biztosított legyen ebben az országban, ugyanolyan feltételekkel, mint eddig. Amit pedig remélünk, hogy ez elindít egy diskurzust, ami a felső szintekig is eljut, ahol már hatalmukban áll ilyen garanciákat megadni.
 
Hogy megy infrastrukturálisan az egyenpóló-dolog? Az esemény Facebook-oldalán már valaki megvádolta önöket, hogy valójában nyerészkednek a hét fontos pólón.
 
A póló gyártója azt ajánlotta fel, hogy ennyiért kirakja és ha bármi profit marad rajta, azt UK-beli jótékonysági szervezeteknek ajánlja fel. Már több száz pólót legyártottak és kipostáztak, a logisztika nem egyszerű az idő rövidsége miatt, de arra is buzdítjuk az embereket, hogy csinálják vagy csináltassák meg a pólót/jelvényt/matricát saját hatáskörben.
 
A felirat eléggé Donald Trump jelmondatára emlékeztet.
 
A szöveg szánt szándékkal hajaz az itteni jobboldali politikusok, illetve Trump szövegeire; igazából annak kifordítása.
 
Kicsit néha úgy tűnik, mintha a Brexit pártiak  a politikusok szintjén is  kezdenének kihátrálni a dologból, húzni az időt. Az értesítést sem sietnek elküldeni az EU-nak. Elképzelhetőnek tartja, hogy végül kihátrálnak belőle vagy tartanak egy második népszavazást?
 
Nem fognak, nem tehetik meg, mert akkor 17 millió szavazó fog felkerekedni kiegyenesített kaszákkal. Még akkor is, ha azok egy része azóta megbánta a szavazatát a gazdasági összeomlás láttán. Az időhúzás ugyanazért történik, ami az egész szavazás oka volt: ez a tory párt belharcainak eredménye. Most Cameron az azonnali lemondással jól kitolt Boris Johnsonnal, akinek így a nyakába zúdul az összes kellemetlen feladat. Ezért megy most a tili-toli. Csak az a kellemetlen, hogy minket tologatnak. De azt azért érzem, hogy mindenki keresi a megoldást, hogy ha névleg ki is lép az ország, ne túl sok minden változzon.
 
Gondolom ismer sok más kinti magyart és más EU-s tagállambeli munkavállalót. Tud olyanokról, akik a Brexit-szavazás eredményének ismeretében fontolgatják, hogy hazamenjenek vagy más EU-s országba települjenek át?
 
Igen, van pár ilyen ismerős. Sokan nagyot csalódtak az itteni társadalomban, ami eddig (különösen Londonból nézve) nagyon nyitott, befogadó arcát mutatta. Volt egy olyan is, aki a hazatelepülésről beszélt, mert a pénteki nap óta elkezdte nagyon idegennek érezni magát. De többen voltak, akik Kanada vagy az USA felé vennék az irányt. Nyilván könnyebb lenne Európán belül maradniuk, ha nem pont az egyetlen angol anyanyelvű ország lépett volna ki.
 
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/101618

Ajánljuk még a témában