Kizárja a globalizáció a nemzetállamot?

2016. április 29. 13:15

Csizmadia Ervin
Mandiner
A mai korszak az egymást kizáró értékrendek kora. Identitási eltávolodás következett be a globalizáció és a nemzetállam hívei között is.

vesztfalia.jpg

A vesztfáliai béke megkötése

Vendégszerzőnk, Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása

 

A mai korszak az egymást kizáró értékrendek kora, s bármennyire is szeretnénk: az elkövetkező időszakban nemhogy közeledni nem fognak egymáshoz ezek az értékrendek, de megjósolhatóan még nőni is fog közöttük a távolság. Hogy miért? Azért, mert a mai kornak ez a fő tendenciája. De másképpen azt is mondhatnánk, hogy a liberális demokrácia belső mechanizmusából ez következik.

A liberális demokrácia ugyanis (s ebben nincs okunk kételkedni) lehetővé teszi, hogy emberek és embercsoportok nagyfokú identitásra tegyenek szert. Ezek az identitások azonban sokszor nagyon eltávolodnak egymástól, s olyannyira szembekerülnek egymással, hogy szinte lehetetlen közöttük valamiféle minimális konszenzust, sőt olykor beszélő viszonyt teremteni.

*

Ilyen identitási eltávolodás következett be az elmúlt egy-két évtizedben a globalizáció és a nemzetállam hívei között. Normál esetben két méltányolható és egyaránt nagy történelmi hagyománnyal rendelkező felfogásról van szó, mondhatni egyidősek egymással.

Valamivel többet tudunk a nemzetállami hagyományról, mert ezt nagyon sokan és behatóan leírták. A hagyomány a vesztfáliai béke (1648) utáni korszakba nyúlik vissza, amikor megalapozódtak a későbbi nemzetállami fejlődés feltételei. Természetesen azok az országok jártak jól, amelyek be tudtak kapcsolódni ebbe a fejlődési hullámba (Magyarország például nem), s amelyek nemzetállami keretek között ki tudták építeni például a liberális demokrácia intézményeit és normáit.

Jóval kevesebbet tudunk a másik, a globális hagyományról. Arról tehát, hogy Európát nem nemzetállamokra kell osztani, illetve a nemzetállamok felett léteznie kell egy magasabb entitásnak. Immanuel Kant például Az örök béke című tanulmányában „világállamról” ír, de a hatalommegosztás tanáról ismert Montesqieu-nek is érdemes elolvasni az „egységes Európára” vonatkozó nézeteit.

A történelem azonban arra tanít minket, hogy ez a két hagyomány nem feltétlen áll ellentétben egymással. Nemzetállamok hozták létre a liberális demokráciákat, a liberális demokráciák pedig mindig is ápolták az egységes Európa gondolatát.

Miért került hát szembe egymással ez a két felfogás? S hovatovább miért fenekednek egymásra a nemzetállamban és a globalizációban hívő irányzatok képviselői?

*

Valószínűleg arról is szó van, hogy a mai globalizáció hívei úgy gondolják (szerintem tévesen), hogy a nemzetállam valamilyen történelmileg leszerepelt, túlhaladott entitás.

Túlságosan olcsó lenne régi liberálisok véleményét idéznem ide. Egyet azonban mégis ide idézek. Történetesen Stern Samunak, a két háború között működő Magyar Izrealiták Országos Irodája elnökének véleményét. Azt mondja ugyanis Stern „A szabad gondolat és a nemzeti eszme” című munkájában (1936), hogy „A nemzeti eszme és a szabadelvű eszme egy anyaméhből született”. Tanulmányában végig cáfolja azt a vádat, hogy a szabadelvűség nemzetietlen lenne, és valóban nem kell nagy történelmi tudornak lennünk, hogy tudjuk: a magyar reformkor nagyjaitól egészen a 2. világháborúig számos magyar liberális a liberális gondolatot ab ovo nemzetinek is tekintette.

De ha továbbmegyünk: tengernyi mai nyugat-európai gondolkodó sem lát merev szembenállást a nemzeti keretek és a globális struktúrák között. És mégis…És mégis mintha ez az egész mit sem számítana, s a mai vitákban a nemzetállam mint „nagy hátráltató” lépne csak elénk.

Miért?

Nagy valószínűséggel a mai vezető liberális demokráciák árnyoldaláról van szó. Ahogy említettem fentebb: a liberális demokrácia legnagyobb erénye a sokféleség, a diverzitás előmozdítása. Való igaz, hogy egy liberális demokrácia attól az, ami, hogy elfogadja a sokféle gondolkodást és felfogást. Csakhogy egyre inkább előtűnő árnyoldala: határt is akar szabni ennek a sokféleségnek. Ha ezt konkretizáljuk témánkra, akkor erénye, hogy elvben engedi a nemzetállami sokféleséget; árnyoldala, hogy ha bizonyos országok szert akarnak tenni a nyugat-európaihoz hasonló nemzetállami fundamentumokra, akkor azokat hajlamos nacionalistának vagy túlhaladottnak minősíteni.

Pedig mondjuk Magyarország esetében érdemes észrevenni, hogy az 1990-es rendszerváltás egyáltalán nem a globális struktúrákhoz való csatlakozást jelentette, hanem nagymértékben a nemzetállami szuverenitás visszanyerését is.

Ha tehát igaz az a gondolat (amit rengeteg nyugat-európai szerzőnél olvashatunk), hogy a nyugati liberális demokráciák nemzetállami keretekben váltak azzá, amik, akkor azt mondhatjuk, hogy Kelet-Közép-Európa számára vagy ugyanez az út járható; vagy ha ez mégsem, akkor a mi számunkra a globális struktúráknak kellene megteremteni azt a „jót”, amit a nyugatiaknak saját nemzetállami fejlődésük.

*

Mi van azonban akkor, ha a nemzetállami fejlődést a külső környezet – finoman szólva – csak mérsékelten preferálja, s mi van, ha ennek alternatívájaként az ország nagy része kevéssé tud a globális versenyhez alkalmazkodni?

Ilyenkor áll elő a kölcsönös stigmatizálások gazdag világa. „Globalisták” és „szuverenisták” ilyenkor kölcsönös utálattal feszülnek egymásnak, és jószerivel semmit találnak a másikban, ami értelmes vitát tenne lehetővé közöttük.

Márpedig ez a vita elkerülhetetlen. Mégpedig azért, amire már utaltam: évszázados tradíciókról van szó, egyik sem alacsonyabb rendű, mint a másik. Ál-vita tehát, hogy Európa vagy nemzetállam. Teljesen fölösleges akár az egyik, akár a másik diabolizálása. Ugyanakkor azt is látnunk kell: a kettő közötti értelmes vitához az is kell, hogy a liberális demokráciáról is vitázzunk. A nemzetállam hívőinek egy jottányit nem érdemes hátrálniuk tehát. a történelemnek pontosan olyan örökösei ők, mint azok, akik az egységes Európa hívei.

Nemzetállam vagy Európa helyett itt is segítségünkre lehet a „harmadik út”.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igen. Mármint a globalizáció hívei, nagyon is szeretnék a nemzetállamok megszűnését.

Szép dolog szamarhegy az erősödő családi kapcsolattartás (lehetősége) Facebook-on és egyéb globalizáció-szülte technológiákkal, de miként manifesztálod értelmileg abban a "nemzetállam" fogalmat?

Írod:
"Már miért zárná ki, "

Vedd észre hogy a szerző leírta
"A történelem azonban arra tanít minket, hogy ez a két hagyomány nem feltétlen áll ellentétben egymással. " Etc..etc..


És mégis…És mégis mintha ez az egész mit sem számítana, s a mai vitákban a nemzetállam mint „nagy hátráltató” lépne csak elénk.

Márminthogy a szerző leírta (s azt írta le) - ugyanazt amivel kommented kezdted:

"Már miért zárná ki, "

" az elkövetkező időszakban nemhogy közeledni nem fognak egymáshoz ezek az értékrendek, de megjósolhatóan még nőni is fog közöttük a távolság. Hogy miért? "
A nemzetállam eredendően defenzív (patrióta), a globál erő eredendően offenzív (agresszív).

"bizonytalanságban tartsd az ellenfelet. Ahogy az ellenfél kiismer egy taktikát, vágd lágyékon valami újjal. Támadj, támadj, támadj minden irányból"
Pontosan ezt csinálja a globális pénzeken fenntartott magyar liber polkorrekt média.
A nemzeti oldal 20%-nyi médiája pedig megpróbál védekezni.
Az emberek ösztönös mérlegelőérzetét a globál pénzűeknek - egyelőre - nem sikerült még megtörni. Ezért vezet ma is a Fidesz-KDNP.

"Ez a tér, az FB érdekes módon (bár globális) mintha segítené, hogy a világon szerte élő magyarok kiéljék, megtalálják a magyar identitásukat, néha az az érzésem (főleg, akik sokat vannak fenn), hogy elszeparálja őket az ottani (pl. amerikai) többségi társadalomtól, mert az ottani többségi társadalomban (érthető módon) nem lehet ilyen finoman, részletgazdagon jelen lenni, persze ez egyén függő."


Köszönöm az értelmező válaszodat kérdésemre. Ez ilyen viszonylatban tekintve a FaceBook milliárd-lelkes fenoménára szimpatikusabb nekem is! thx.

Tehát te szamarhegy a jó példát tudod felhozni a FaceBook használatból . Like :-)

[ Habár nyilván nem éppen "nemzetállam" FaceBook-inkarnációját láthatja ebben senkiemberfia :-D ]



Kicsikét offtopik talán , de egy internet-FB-médiaokoskodó filosz (egy bizonyos Erdélyi Zsolt) megfogalmazását lehetne a tiedében íme itt megfordítani pozitivra , amaz ugyanis azt mondja:

"A Facebook algoritmusa a saját környezetemet adja be szelektorként, szerkesztői ajánlásként a világból, ezért előbb-utóbb unalmassá válik. "

link:

http://www.digitalhungary.hu/k..



De...Éérted szamár, unalmassá válik! .-D Kicsit úgy érzed (főleg, akik sokat vannak fenn), hogy elszeparálja őket az ottani (pl. amerikai) többségi társadalomtól. :-D


Sorry.

Azt hiszem fogalmatlan cikk ez.
Ahogyan a nemzetállam, a globalizmus is a hatalomról és az ehhez tartozó pénzről szól.

A globalizmus céljait (hatalom és pénz) gátolja a nemzetállamok törekvése a rész embercsoportok törekvése, hogy nemzetük fejlődését (például a kommunizmus miatt elszenvedett hátrányait) kiegyensúlyozza. Ez értelemszerűen nem érdeke a globális pénztőkének és az általa uralt és tulajdonolt nemzetközi multiknak, de legalábbis körülményesebbé teszi működésüket (szabályok közé szorítja azt). A kettő között tehát antagonisztikus ellentét feszül.
Az egyén szempontjából pedig a szabályokat és szabályozókat hozó nemzetállam védelmet jelent a globális, szabályok nélküli hatalmakkal szemben.

A szerző azt gondolom fordítva ül a lovon. Nem az izmusok határozzák meg a világot, hanem a hatalmasságok keresnek céljaikhoz izmusokat, ideologiákat (nem mellesleg amelynek szabályrendszerét ha érdekük úgy kívánja , két lábbal rugják fel.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés