Fidesz

Magánélet? Nem szólunk bele – Gulyás Gergely a Mandinernek

2015. december 22. 12:05

Azt tudjuk megfogalmazni és támogatni, ami társadalmilag hasznos, de senkinek a magánéletébe nem akarunk beleszólni – mondja Gulyás Gergely, a Fidesz új alelnöke a Mandinernek. A kormánypárti politikus lapunknak arról beszél: a sajtó mitizálja Habony Árpád szerepét; nem ördögtől való az, ha Andy Vajna bankhitelt kap; jogi úton pedig nem lehet megtiltani, hogy egy felnőtt ember vállalkozzon, akkor sem, ha egy kormánytag rokona. Gulyás elárulja azt is: elolvasta a Mandiner adatvédelmi jogalkotási tervezetét, ami szerinte valóban fennálló problémára keresi a választ. Interjúnk.

Ugye nem gondolták komolyan, hogy a Telekom alkotmányt sértett, amikor felmondta szponzori szerződését Ákossal?

Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az államnak egy magánjogi jogviszonyban az egyik szerződő félként nincs lehetősége jogszerűen a felmondási jogot gyakorolnia?

Nem. Viszont: Simicska Lajos az év elején megfogalmazta véleményét a miniszterelnökről. Aztán elapadtak az állami hirdetések, önök meg bojkottálták a médiáját. Alkotmányt sértettek és sértenek tehát.

Ezek szerint, ha most nem adnék önnek interjút, akkor alkotmányt sértenék? Aligha egyezik az alkotmányértelmezésünk. De biztos, ami biztos, azért adok.

Köszönjük. Tehát: hol van az Alaptörvényben, hogy kötelező szponzorálni azt, akivel nem értünk egyet?

Nincs ilyen az Alaptörvényben. De ott meg sok minden nem szerepel szó szerint, ami ennek ellenére következik belőle. Itt nem arról volt szó, hogy a Telekom jogszerűen járt-e el, hanem, hogy helyes-e egy művész véleménynyilvánítási szabadságának a szankcionálása. Szerintünk nem.

Az egész ügy nem pattant volna ki, ha Kövér László szavai a nők szerepéről nem hangzanak el a Fidesz kongresszusán, amelyen önt is alelnökké választották. Az volt a kedvenc beszéde?

A szervilizmus vádját magamra vonva is el kell ismernem, hogy a miniszterelnöké volt a legnagyobb ívű beszéd.

Hálátlan? Ha minden igaz, Kövér önt támogatta volna frakcióvezetőnek is, meg az elnökségbe is az ő révén került.

A legjobb döntést hozta a frakció, amikor Kósa Lajost frakcióvezetőnek gyakorlatilag egyhangúlag megválasztotta. Ami a beszédeket illeti: a verseny nem korrekt. Kövér László beszédét ugyanis nem hallottam a kongresszuson, csak az MTI-tudósítást olvastam.

Hogyhogy?

Azt mondták a szervezők, elég, ha délután egy órára odaérek. Így aztán személyesen nem hallottam sem Kövér László, sem Rogán Antal beszédét.

Lázár Jánosé megvolt?

Az már igen.

Azt mondta, hogy nem kellene olyanokká válni, amilyenek a szocik lettek. Egyedüliként nem sikerpropagandát folytatott. Vészmadárkodik Lázár?


Jó beszéd volt, van igazsága, de nem csak ő beszélt a Fidesz előtt álló kihívásokról. Kövér László is azt mondta, hogy többen lettünk ugyan, de öregek lettünk. Egyetértek vele és Lázár Jánossal is: a fiatalok bevonása elengedhetetlenül fontos.

Az elnökségben épp ön által fiatalítottak. Ön lesz ott az új Pokorni Zoltán?

Nem. Nincsenek szerepek.

Pedig a saját fejjel gondolkodó, sokszor egyet nem értő, de fancsali képpel mégiscsak lojális, aztán az egészbe beleunó szerep testhezállónak látszik.

Ez az ön - mind Pokorni Zoltánra, mind rám nézve - mérsékelten megtisztelő meglátása, prognózisa. Senkinek a szerepét nem kell eljátszanom. Ha pedig beleunnék a politikába, akkor majd mással foglalkozom.

„A sajtó mitizálja Habony Árpád szerepét”


Pokornit azért is hoztuk fel, mert éppen egy éve ön mellé állt a Lázárral folytatott vitában. Azt mondta, nem jó, ha urizálnak, ha mutogatják magukat párttársai. Egyetért még önmagával?

Nem tettem igazságot, erre kompetenciám sem volt; de ma is pontosan ugyanaz a véleményem, amit tavaly elmondtam.

Hogy tud akkor olyan párt alelnöke lenni, ahol Habony Árpád ibizai videójával épp kimaxolták a magamutogatós urizálást? Habony nevét egyébként ki lehet ejteni elnökségi üléseken?

Bárkinek a nevét ki lehet ejteni, de a Fidesz döntéshozó fórumai fontos kérdésekkel foglalkoznak, Habony Árpád magánútjai pedig legfeljebb a bulvársajtónak fontosak. A sajtó Habony Árpád szerepét mitizálja, de nem képviselő, nem áll semmilyen hivatalos kapcsolatban a kormánnyal, úgyhogy nem érzem feladatomnak, hogy a nyaralásait bármilyen formában kommentáljam.

Ön a Parlament alelnöke.

Tény. Habony Árpád nem képviselő.

Mégis ide jár be, a Parlamentbe. Miért?


Tudják, hány állandó parlamenti belépő adunk ki? Ezres a nagyságrend. Ráadásul a kormány egy része még mindig az Országgyűlés épületében dolgozik, ami a hatalmi ágak különvált működésén alapuló demokráciában közjogi nonszensz.

Szóval nem kell tudnia, miért kapott belépőt Habony?


Ha mindenkiről nyilvántartással rendelkeznék, akinek parlamenti belépője van, és ez a belépőhöz jutás indokára is kiterjedne, akkor ez az ország nem lenne jogállam.

Ha már nyilvántartások: elolvasta a Mandiner törvényjavaslat-tervezetét a telekommunikációs cégek által nyilvántartandó adatokról?

Elolvastam. Ugyan az alkotmány elfogadásánál szűken húztuk meg a törvény-kezdeményezési jogot, maradtunk a kormánynál, a köztársasági elnöknél, a parlamenti bizottságoknál és a képviselőknél, ma már én is hibának érzem, hogy a Mandinernek nem biztosítottuk ezt a lehetőséget. Komolyra fordítva a szót: valóban fennálló problémára keres választ a tervezet.

Szóval benyújtja?

Mivel február 15-én ülésezik a parlament, addig a türelem által biztosított szabadsággal szeretnék élni. Az üléskezdésig hátralevő időt arra használnám, hogy egy minden területen rendkívüli felkészültséggel rendelkező szerkesztőség által megfogalmazott javaslat vitájára részletesen felkészüljek.

Gonosz! De visszagonoszkodunk. Miért ad az Eximbank pénzt arra, hogy tévét vegyen Andy Vajna?

Nem tudom. Meg kell keresni az illetékes bankot. Nyilván meg fogják válaszolni. Önmagában az, hogy egy bank hitelt ad, talán nem ördögtől való.

 „A mi célunk az, hogy élhető, vonzó, polgári berendezkedést hozzunk létre Magyarországon”



Helyzetbe hoznak egy embert, egy kormánybiztost, aki évi hárommilliárdot kaszál monopolisztikus kaszinókoncesszión, most meg állami hitelt kap, hogy megvegye ellenfelük elől a kereskedelmi tévét. Normálisnak tartja, hogy a pártérdek érvényesülését állami forrásból finanszírozzák?

Ha a másik potenciális vevőt nézem, akkor az jut eszembe, hogy nem olyan egyszerű ez a barát-ellenfél felismerés. Ráadásul valós tények egymás mellé állításával a polgári jogban is lehet hamis látszatot kelteni. A kereskedelmi televíziókat elnézve: ha a tulajdonosváltás tartalmi - főleg minőségi - változással is jár, akkor azt kell mondjam, hogy a tulajdonosváltás nemzeti érdek.

A nemzeti érdek tehát egyenlő a pártérdekkel?


Nem. Amit mondtam, a mögött a produktummal kapcsolatos minőségi kritika húzódik meg. És ez a kereskedelmi tévék szerintem legtöbbször visszatetsző - a gagyival tömegeket megnyerni akaró - világára általánosságban jellemző. A hitelnyújtást kiemelni pedig méltánytalan. Ha az ügy többi eleme vitatható, hát vitassák, önmagában az azonban, hogy egy bank normális feltételek mellett hitelt ad – ebben nem látok világbotrányt.

Kár. Azért nem kell, mert a migránstémát nyomják majd jövőre is, s az úgyis biztosítja a népszerűséget?

Azért foglalkoztunk a migránstémával, mert ez volt a valóság. Meglátjuk, az új évben is ez lesz-e. Ha megáll az áradat, akkor nyertünk és örülünk, hogy kezdettől helyes álláspontot foglaltunk el. Ha a valóság változik, más témák jönnek majd. A mi célunk egy második kormányzati ciklussal az, hogy élhető, vonzó, polgári berendezkedést hozzunk létre Magyarországon. Minthogy az elmúlt öt évben sikerült a költségvetés egyensúlyát helyreállítani, stabil gazdasági növekedést elérni, az inflációt megszüntetni, a hitelkamatokat történelmi mélységbe csökkenteni; most a kérdés az, hogy a nyugat-európait meghaladó növekedésből származó forrásokat hogyan tudjuk elosztani.

Elosztják. Stadionok, felcsúti kisvasút, nagy MNB-tartalék… A szocik szerint 50 százalékos közalkalmazotti béremelés is kijönne ebből.


A szokásos gumicsontok. Közalkalmazotti béreket egy kisvasút árából nyilvánvalóan nem lehet megemelni.

A nemzeti bank százmilliárdjaiból viszont meg lehetne emelni a béreket.

Óriási tévedés. Az MNB monetáris politikáért felel, szigorúan tilos költségvetési forrásként kezelni a tartalékát. Simor András idejében, ha csak megjegyzést tett az ember az MNB-re, már durván sértette ennek az alkotmányos intézménynek a függetlenségét. Örülnék, ha most is ezt a mércét alkalmaznák a szocialisták. Ami látszik: semmit nem tanultak saját kormányzásának csődjéből, amely nem csak saját pártjuknak okozott megszolgált politikai csődöt, de sajnos az országnak is. Ma is úgy ígérgetnek, hogy akár adósságfelvételből is finanszíroznának jóléti kiadásokat.

Azt mondják, csak MNB-pénzből és a növekedésből is megoldható, tehát most nem vennének fel hitelt.

Még egyszer: az MNB tartalékait nem lehet költségvetési célokra használni. Nem csupán a magyar alkotmányos rend miatt, de az uniós szabályok szerint sem. A szocialisták, akik máskor pedig megőrülnek a nemzetköziségért, esetleg figyelemmel lehetnének a valóban kötelező nemzetközi szabályokra. Persze ezt ők is tudják, csak hiába hagyta ott Gyurcsány Ferenc az MSZP-t, a hazugságból azért még így is maradt valami. Béremelés pedig volt is és lesz is. Az ország gazdasági teljesítőképességével összhangban. Tanároknál, honvédségnél, rendészeti szerveknél sikerült előbbre lépni, ugyanígy a minimálbér területén is, ahol talán majd nagyobbat is lehet ugrani. Nincs persze az a mérték, amelyre egy európai mércével mérve gazdagnak nem tekinthető országban ne lehetne joggal állítani, hogy kevés. Mi viszont, a szocialista hagyománnyal ellentétben, felelős gazdaságpolitikát folytatunk. Nem adtuk el a jövőt.

Csak épp sorra konganak a vészharangok például az egészségügyben.

Egyik ágazat sem volt pénzbőségben 2010-ben sem és ma sincs, de a háziorvosok számára például lényegesen nagyobb forrást biztosítottunk. Az elmúlt két évben az egészségügyben átlagosan 27 százalékos béremelés történt. A kórházakat sikerült állami tulajdonba venni. Ma is gond még az eladósodás, de azért lényegesen jobb a helyzet, mint amikor ismétlődően csőd szélére vitték a kórházakat, tudva, hogy a végén a kormány úgyis kénytelen lesz kifizetni a horribilis adósságot. A gyógyszerkasszát pedig úgy alakítottuk át, hogy a nagy gyógyszergyártók profitjából vontunk el százmilliárdot, miközben az ellátás színvonala nem csökkent.

Tehát rendben is vagyunk.

Egyáltalán nem. A szerénység és a méltányosság a mi részünkről is maximálisan indokolt, hogy azokról már ne is beszéljek, akik ezt a csődtömeget 2010-ben örökül hagyták.

Meg van sértődve az MSZP-re, mert beleszaladtak önbe, amiért Hóman Bálint szobra kapcsán Horn Gyulát emlegette.


Ugyan. Szívesen vitatkozom és a politikának még a személyes kritika is része. De a két szobrot mégis érdemes párba állítani, még akkor is, ha az MSZP-től érdemi válaszra nem, csak a párt intellektuális leépülését bizonyító vagdalkozásra tellett.

Merthogy?

Nem támadtam Horn Gyulát, csak rámutattam arra a kettős mércére, amely velünk él. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy mi nem nyitottunk ki bizonyos kérdéseket. Sem akkor, amikor Horn Gyula elhunyt, ami kegyeleti okokból nyilvánvalóan helyes; de még akkor sem, amikor Angyalföldön szobrot állítottak neki. Elfogadtuk, hogy a politikai életút egyes szakaszait külön lehet választani. Nem tudom, jól tettük-e, de elfogadtuk, hogy a szoborállítók nem a diktatúrában saját népére fegyvert fogó Horn Gyulára akarnak emlékezni, még csak nem is az egypárti diktatúra egyik állampárti külügyi vezetőjére, hanem a demokratikusan megválasztott kormányfőre – akinek politikájával bár nem értettünk egyet, de elnézve szocialista utódai teljesítményét, kétségkívül a baloldali mezőny fölé magasodott. Abban az esetben tehát megengedtük, hogy csak az életút egyik szakaszára hivatkozva lehessen szobrot állítani és nem kommunista ellenforradalmárokat láttunk a szoborállítókban és az emlékezőkben.

Szóval bánja, hogy Hómannak végül nem lesz?


A kettős mércét nem fogadom el. Addig szavakban egyet szoktunk érteni, hogy a náci és a kommunista diktatúrát egyformán elítéljük, mert a kettő közötti különbségtétel az emberi életek közötti különbségtételt jelenti, mi pedig valamennyien az emberek egyenlő méltóságát hirdetjük. Azt nem fogadom el, hogy a kommunistáknál bármely életükben véghezvitt pozitívum ellensúlyozhatja egy idegen megszálló hatalom által működtetett diktatúra pártállami vezetői szinten történt kiszolgálását, akik viszont a náci rendszerben kollaboráltak, azoknál nem. Vagy is-is, vagy sem-sem.

A miniszterelnök most akkor mégis a kettős mérce mellé állt, miközben korábban támogatta a kettősmérce-ellenes Hóman-szobrot?

Nem a miniszterelnök dönt egy székesfehérvári szobor felállításáról.

A 15 milliós állami pénzről, amely a szoborra ment volna, azért csak tudott.

Több tízezer milliárd forint a költségvetés főösszege. Talán hihető, hogy nem minden 15 milliós tételről dönt maga a miniszterelnök. Múlt héten viszont világosan nyilatkozott. Nem lesz szobor.

„Szervezettebbnek látszik az új kormánykommunikáció”

 

A kommunikációjuk is világosabb, jobb lett Rogán Antal vezetésével?

Belülről tervezettebbnek, szervezettebbnek látszik.

Giró-Szász András jól megsértődött, amikor őt kritizálta. Mi volt a rossz Giró-Szászban?

Ha a legnehezebb feladatok hárulnak egy tárcára, mint a jelenlegi kormányzati struktúrában a Miniszterelnökségre, akkor nehéz kiválasztani a politikai kommunikáció szempontjából legfontosabb témákat.

Ön például hogyan kommunikálja azt, hogy a kétmilliós bérplafont eltörölték az állami cégek vezetői esetében, miközben öt éve arcátlan extraprofitként utaltak a kétmillió fölötti pénzekre?

Legyünk őszinték: a közjogi populizmus kísértése mindig jelen van a politikában. A közbeszerzési törvénynél is látszott, meg itt is. Ha őszinték vagyunk, amikor százmilliárdos cégekről van szó, nem az a kérdés, hogy keres-e még félmillió forinttal többet a vezérigazgató, hanem hogy jól gazdálkodik-e a cég.

Akkor legalább kérjen bocsánatot az ezzel ellentétes, öt évvel ezelőtti szövegért.

A szándék helyes volt. Az ország csődbevitele után a kormány mércét akart állítani. Csakhogy közben eltelt öt év, a gazdaság négy éve nő: az alkalmas cégvezetők a piacon a csúcsvezetői állásokban lényegesen többet kereshetnek, s közülük sajnos nem mindenki fog hazafias alapon állami cégnél elhelyezkedni.

Szóval most racionálisak, s öt éve akkor voltak közjogi populisták.

A helyzet is változott, de az ön felvetésében is van igazság.

„A közjogi populizmus népszerűnek tűnhet, mégsem árt a józan ész talaján maradni”



A közbeszerzési törvényt is említette. Az is közjogi populizmus?

A mára már megváltoztatott módosítás az volt. A mostani szabályozás lényegesen szigorúbb a korábbinál és nem nyilvánvalóan alkotmányellenes.

Ezt a visszapuhított változatról mondja?


Igen. A módosítás előtt viszont teljesen alkotmányellenes volt. Felszámolta a vállalkozáshoz való alapjogot még a nem közeli hozzátartozók esetében is. Például ha egy miniszter testvérének felesége egy százalékos érdekeltséggel rendelkezett egy cégben, akkor az még alvállalkozóként sem vehetett volna részt egy olyan projektben, amelyben akár csak a beruházás egy részére a fővállalkozók között közbeszerzést kellett lefolytatni.

Ön a törvényalkotási bizottság elnöke. Az ön bizottságán tehát átment egy alkotmányellenes törvény.

Természetesen a felelősség az enyém is. Annyi az enyhítő körülmény, hogy a törvényalkotási bizottság még így is a helyes irányban enyhítette az alkotmányellenes jogszabályi szigort. Kivettük a kizárt körből a nyílt részvénytársaságokat, mert annak tragikomikus következménye lett volna. Az ügy tanulsága, hogy a közjogi populizmus népszerűnek tűnhet, mégsem árt a józan ész talaján maradni.

A korrupcióellenes törvények célja mégiscsak az lenne, hogy a valóságot korlátozzák. Amikor a miniszterelnök veje nyeri a pályázatokat és gazdagszik, nem látszik feleslegesnek valamilyen korlát beépítése.

A miniszterelnök veje eladta a szóban forgó céget. Ha pedig bármilyen gyanú felvetődik bármely pályázattal kapcsolatosan, azt nem alkotmányellenes jogszabály elfogadásával kell orvosolni, hanem meg kell nézni, hogy a konkrét eljárások jogszabályszerűek voltak-e. A jogszabályokkal a lényeget tekintve nincs baj, az üzleti kultúrára ez csak megszorításokkal igaz.

Jóféle politikai kultúrához tényleg nem törvény kell, hanem mondjuk olyan miniszterelnök, aki odaszól a vejének: amíg hatalmon vagyok, addig ne.

Még egyszer: az illető az említett cégből kiszállt. Jogi úton mindenesetre nem lehet megtiltani, hogy egy felnőtt ember vállalkozzon, akkor sem, ha egy kormánytag rokona.

Az egy háztartásban élőt akkor mégis miért diszkrimináljuk? Ha betöltötte a 18-at a politikusrokon, de még otthon lakik, ő miért nem vállalkozhat?

Szerintem még a jelenlegi szabályozás is az alkotmányosság határán táncol. Az együttélésből következő közvetlen vagyonjogi függés vagy eltartotti viszony talán elég indok lehet az alapjog-korlátozásra.

Ha már politikusok és családjaik: önnek mikor szülnek a lányai unokákat?


Ezt csak Isten tudja, de nagyon szeretném megérni.

Szóval csak a lányok felé van ilyen unokagyártós elvárás a Fideszben?


Azt tudjuk megfogalmazni és támogatni, ami társadalmilag hasznos, de senkinek a magánéletébe nem akarunk beleszólni.

***

Fotók: Griechisch Tamás.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/95539

Ajánljuk még a témában