Fogadjuk el újra Aszadot? Válasz a Jobbiknak

2015. október 21. 12:13

Sayfo Omar
Aszad esetleges győzelme beláthatatlan következményekkel járna Európa és így Magyarország számára. A magyar külpolitikának nem az Aszad-kormány, hanem Magyarország érdekeit kell szem előtt tartania.

Az Aszad-kormánnyal való kapcsolatok visszaállítására és a szír nép megkövetésére szólította fel a magyar kormányt a Jobbik. Igaz, ami igaz: 2012 decemberében korai volt hazaküldeni a Budapestre akkreditált szíriai diplomatákat. Ahogy a nyugati kormányok többsége, akkor a Martonyi-vezette külügy is arra számított, hogy a felkelés Aszad gyors bukásával és a nemzetközileg elismert Szíriai Nemzeti Koalíció győzelmével fog végződni. Azonban nem így történt. Aszad – bár az ország területének háromnegyedét, a lakosságnak pedig közel felét elvesztette – Oroszország, Irán és a Hezbollah segítségével továbbra is tartja főbb állásait. A kivéreztetett rezsim végső győzelme azonban még az orosz légitámogatás ellenére is kétséges. A mostani helyzetben a magyar-szíriai kapcsolatok visszaállítása ugyanolyan elhamarkodott lépés lenne, mint azok egykori felbontása volt.

Ugyanakkor a Jobbik Aszad-párti lobbizása teljesen érthető. A radikális párt már 2009-es kiskátéjában meghirdette az Európai Uniótól való függőség enyhítését megcélzó, Kína, Oroszország, India, Japán, Irán és az arab országok irányába történő „keleti irányváltás” politikáját. Miután azonban a Fidesz a gyakorlatban is megvalósította a „keleti-nyitást”, a Jobbik perifériára szorult ezekben az országokban. Noha tagadhatatlan, hogy Vona Gábor azóta is nagysikerű előadásokat tart különböző török szervezetek és intézmények rendezvényein, valamint a Jobbik orosz kapcsolatairól is keringenek hírek, Moszkva és Ankara alapvetően súlyának és kormányzási esélyeinek megfelelően kezelik a radikális pártot. A Jobbik így valójában csak a tarlóról szemezgethet, olyan pária országok közül, mint Irán és Szíria. A Jobbik iráni kapcsolatai 2010 óta gyorsan felfutottak. A radikális párt a perzsa atomprogram következetes támogatójává vált, vezetői egymásnak adták a kilincset Teheránban, 2011-ben Tiszavasvári, egy évvel később pedig Gyöngyöspata alakított ki iráni testvérvárosi kapcsolatot. 

Most úgy tűnik, a Fidesz ebből a vitorlából is kifogja a szelet. Az Iránnal szembeni nemzetközi szankciók feloldása óta a magyar kormány a perzsa államra is kiterjesztette keleti nyitását. Májusban Szijjártó Péter Teheránba látogatott, ahol oktatási, gazdasági és energetikai megállapodásokról tárgyalt. Ugyanebben a hónapban Budapest és Teherán testvérvárosokká váltak.

A Jobbiknak így már csak Szíria maradt. Annál is inkább, mivel az Aszad-rezsim idealizálása tökéletesen beleillik a Jobbik szakértői holdudvarának imperialista világhatalomról és az ellene küzdő ellenálló tengelyről alkotott romantikus világképébe. Ironikus tény, hogy a 2000-es évek második felében Szíria legnagyobb magyarországi szövetségese a hasonló víziókat tápláló Munkáspárt volt, melynek vezetői többször is jártak Damaszkuszban a kormány meghívottjaiként. 

A jobbikos és Jobbik-közeli narratíva szerint Aszad az egyetlen potenciális partner Európa számára a terroristák elleni harcban. A „terrorista” itt azonban nem a nemzetközi, hanem Aszad definícióját jelenti, így magába foglal minden, a rezsim ellen küzdő fegyverest, köztük a nyugati országok, Törökország és az Öböl-országok által támogatott frakciókat is. Leginkább a menekültválságnak köszönhető, hogy a jobbikos Szíria-narratíva a mérsékelt jobboldalon is támogatókra talált. A szíriai konfliktust sokan a „van Aszad=nincs menekült, nincs Aszad=sok menekült” egyenletre redukálják. 

Ettől azonban a tények még tények maradnak. A szíriai menekültek nyolcvan százaléka nem az Iszlám Állam vagy az ellenzék, hanem a kormányerők bombázásai elől menekült el. A háború pedig még nem ért véget. A most folyó egyébként pár hónaposra tervezett orosz légicsapások egyelőre nem hozták meg a várt eredményeket. A felkelőcsoportokhoz ömlenek az amerikai fegyverek, a harcok pedig a legoptimistább becslések szerint is egy erős döntetlennel végződhetnek. A kivéreztetett Aszad-rezsimnek természetesen jól jönne a magyar kapcsolatok újraélesztése, hiszen ezt bel- és külföldön egyaránt a konszolidáció jeleként tudná felmutatni. Cserébe viszont Damaszkusz jelenleg nem sokat tud nyújtani Magyarországnak. Újjáépítések belátható időn belül aligha lesznek, ha pedig mégis, akkor azokból magyar cégeknek csak morzsák juthatnak. A szír kormányzat még csak az Európába szivárgó terroristákról sem szolgálna érdemi információkkal, hiszen számára minden ellenzéki terrorista. 

Fontos tény, hogy Magyarország keleti és nyugati szövetségesei továbbra is a szír diktátor távozását követelik. Franciaország éppen az orosz csapások kezdetekor emelt vádat Aszad ellen emberiség ellenes bűncselekmények miatt, Angela Merkel pedig (részben török nyomásra) legfeljebb csak átmeneti szereplőként hajlandó elfogadni a diktátort. A Kreml nyilatkozataiból kitűnik, hogy Moszkva sem ragaszkodik Aszad személyéhez. A magyar-szír kapcsolatok újbóli felvételének emellett Magyarország keleti partnerei, Törökország és Szaúd-Arábia irányba is rossz üzenete lenne.

Aszad esetleges győzelme beláthatatlan következményekkel járna Európa és így Magyarország számára. A különböző ellenzéki csoportoknak, a kurdokat és az Iszlám Államot nem számítva, százötvenezer fegyverese van, akik, ha Aszad totális győzelme esetén menekülőre fognák, minden bizonnyal nagyobb fejfájást okoznának az európai titkosszolgálatoknak, mint a jelenleg menekülő békés középosztály.

Magyarország és Európa számára nem bármely fél totális győzelme, hanem azok megállapodása jelentené a legoptimálisabb forgatókönyvet. A magyar-szír kapcsolatok újbóli felvételének abban az esetben lenne értelme, ha a magyar külügy azzal párhuzamosan a szövetségesei, az Európai Unió, Törökország és Szaúd-Arábia számára is elfogadható nagyobb frakciókkal is felvenné a kapcsolatot, ezzel megalapozva jövőbeni befolyását a szír rendezésben. Ha azonban erre nincs kapacitása a külügynek, jobban teszi, ha nem követi el korábbi hibáját és inkább kivár. A magyar külpolitikának nem az Aszad-kormány, hanem Magyarország érdekeit kell szem előtt tartania. 

Sayfo Omar

 

Összesen 64 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

a jobbik ilyeneket nem szokott végigolvasni, pláne nem végiggondolni. Ők a fészbúkon okoskodó féleszűeknek politizálnak. Ugyan a hatalomra kerüléshez szűk ez a bázis, de a tartós parlamenti melegedést, és a lecsúszott térségekben pár polgármesteri széket biztosítani tudnak a mihaszna bölcsészekből, kényszer Bt-sekből, Amway-ügynökökből lett hazafiaknak.

Erdemes vegigolvasni, egesz jo cikk. Ugy latom mondanivaloja is van, nem csak az egyik oldal propagandajat mantrazza vegig.

Ketsegkivul elsiettuk a diplomaciai szakitast, akkor legalabb most gondoljuk vegig alaposan mit kene tenni.

Szereny velemenyem szerint viszont vagy nincs olyan hogy terrorista meg fegyveres ellenzeki kozott kulonbseget teszunk, ekkor Kijev allaspontjat es Damaszkusz allaspontjat egyszerre kene elfogadni, VAGY van olyan hogy terrorista meg van olyan hogy rezsimmel fegyverrel szembeszallo ellenzeki, viszont ekkor nem nevezhetjuk terroristanak Donyeck es Luganszk seregeit sem.

Asszadnak meg kell adni a lehetőséget,hogy konszolidálja a hatalmát. Ezt belső ellenségekkel nem tudja megtenni,először tehát azokat likvidálni kell. Mit nem ért ezen a szerző?
Aztán majd kiderül, hogy mire tud jutni,de a belső ellenség, az kérem azért komoly dolog...

"egyébként még mindig várjuk a bizonyítékokat, hogy miért is diktatúra az aszad-rendszer"

kik azok a mi?

Aki minimálisan is jártas volt a szíriai politikában, az mindig is tisztában volt vele. Puccsal került hatalomra, kvázi-dinasztiát alapított és diktatorikusan irányította az országot egy állampárt élén.

Attól, hogy az arab tavasz egy faszság volt, vagy attól, hogy ami most van, az ezerszer rosszabb, attól még az Aszad-rezsim diktatúra volt.
A fogalmakkal illene tisztában lenni.

" az Aszad család egyáltalán nem volt a térség legrosszabb diktatúrája.Sőt"

ez viszont így teljesen igaz

Ez az írás messze elmarad Sayfo korábbi elemzéseitől.
Mintha nem is ő lenne a szerző.
Azzal értek egyet, aki "megrendelés szagúnak" jellemzi.
Illogikus az egész.
Csak egy: Asszad lényegesen jobb demokrata, mint Kadhafi volt.
Ma mégis, szinte mindenki visszasírja Kadhafit.
Akkor mivel magyarázható az Asszad-ellenesség?
Csakis olyasmivel, amiről Sayfo nem beszél.
Valakik agy Amerika-vazallus Szíria létrejöttében érdekeltek.
És ebben a felállásban Asszad lehetne a világ legdemokratikusabb államfője: mennie kellene!

Szerintem nem kellene beleszólni abba, hogy ki vezesse Szíriát. És nem kellett volna!!!

Remélem béke lesz hamarosan Szíriában és akkor a szíriai emberek szabad választáson (amelyen Asszad is indulhat) eldönthetik, hogy milyen vezetést akar.

Nem tudni, hogy a felkelők a nép többségi, vagy kisebbségi támogatását élvezik.

ne viccelj már. Nekem több idő ide leírni, míg te utánaolvasol. Választásokat a Kádár rendszerben is tartottak, sőt Rákosi idején is.
Éppen úgy lett Aszad is elnök, ahogy akkoriban nálunk mentek a választások: 98 százalékkal győzött. Miután az apja demokratikus úton őt jelölte utódául.

de tessék, itt egy írás, éppen a mandiról:

http://mandiner.hu/cikk/201509..

kulcsmondat: "Szíriában diktatúra volt, ami egyre puhult"

Nagyjából így is volt.

"... nem bármely fél totális győzelme, hanem azok megállapodása jelentené a legoptimálisabb forgatókönyvet" - ez utóbbi az, ami arrafelé kivihetetlen. Kényes ízlésünket félretéve bevallhatjuk, hogy az arab világban a szekuláris diktatúrák némi társadalmi békével jártak. Hogy Aszad orosz segítséggel ezt meg tudja-e teremteni, a jövő kérdése. Részünkről diplomáciai újra elismerésük csak tét lenne egy fogadóirodában.

akkor mi az érv? Nem gondolom, hanem tényeket soroltam.

Most te vagy elfogadod, vagy nem.

Biztos csak elkerülte a figyelmedet, hogy nem a polgárháború idejéről írtam, hanem a fiatal Aszad hatalomra kerüléséről.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés