Lehet-e hatással a nevelés az intelligenciára?

2015. október 6. 10:11
Milyen mértékben öröklött az intelligencia és mekkora hatása lehet a nevelésnek, a környezetnek?

Vajon a környezet alakít minket jobban, az számít, hogyan nevelnek és mennyi erőforrásunk van, vagy az örökölt intelligencia az erősebb? A norvég szociológusok a környezetre szavaznak inkább, az angolszász természettudósok az öröklött intelligenciára.

Azaz nem attól lesz valaki dohányos, hogy a szülei néha dohányoznak a jelenlétében, és nem lehet mindenkiből professzort csinálni. A fontos inkább az, hogy a meglévő tehetségünket legyen lehetőségünk kibontakoztatni.

Öt éve, 2010-ben járt utána a témának egy sorozat második részeként egy norvég komikus, a szociológus végzettségű Harald Eia, aki végül hétrészes sorozatot készített több témában megvizsgálva, hogy a biológia vagy a környezet és a társadalom alakít minket jobban; a sorozat nem kis zavart okozott a norvég társadalomtudósok, főleg a szociológusok között. 

Összesen 87 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Talán legtöbbet Linda Gottfredson definícióját látom ( a legújabb S. Ritchie:Intelligence: All That Matters 2015-ös könyvében is ezt használja):

"Intelligence is a very general mental capability that, among other things, involves the ability to reason, plan, solve problems, think abstractly, comprehend complex ideas, learn quickly and learn from experience. It is not merely book learning, a narrow academic skill, or test-taking smarts. Rather, it reflects a broader and deeper capability for comprehending our surroundings—“catching on,” “making sense” of things, or “figuring out” what to do."

Mérővel szemben az igazság az, hogy egy átfogó, pszichológusnál másfél óra alatt felvett intelligencia teszt (pl WAIS) az egyik legstabilabb emberi személyiségjegy, ami nagyon jól korrelál az iskolai végzettséggel, tudományos fokozattal, korai gyerekvállalással, bűnözésre való hajlammal, munkanélküliséggel és olyan látszólag teljesen érthetetlen dologgal mint a magasabb életkor. Ez utóbbi egyes cikkek szerint a dohányzó-nemdohányzó analógiája egy alacsony és egy magasabb intellektusú embert tekintve.

Az intelligencia tesztek sok részképességet mérnek. Azonban ha valaki jó az egyikben, akkor statisztikailag jó a másik fajta részképességben is. Ebből a felismerésből alkotta meg Spearman aáltalános intelligencia faktort amit 'g'-vel jelölnek.
Az nagyon érdekes, hogy az askenázi zsidók kiugróan jók a verbális és amatematikai tesztekben, viszont a térbeli forgatásokban relatíve gyengébbek.
Szó volt az intellektus változásáról is. Skóciában 1933-ban 11 éves gyerekekkel csináltak egy tesztet, majd 77 év múlva vagy 130-an még éltek a tesztelt csoportból akikkel megismételtették azt. Az jött ki, hogy a korreláció valami 0,6 fölött volt, aki gyerekként jobb volt öregként is jobb lett,és az öregurak tesztje jobb volt mint 11 éves korukban.
A képességeinkből a fluid intelligencia (ami egy ismeretlen feladat megoldásához kell) az ami 25 év után romlani fog, viszont a verbális (szókincs, asszociációk) az meg nő, így öregkorban sem leszünk tuskók.

Ez azért van, mert fedő helyzetbe kellet hoznia a definíciót az átfogó intelligencia tesztekben vizsgált részképességekkel.

Még valami. Állandóan előjön a kérdés: a férfiak, vagy a nők intelligensebbek? Ilyenkor a hímsoviniszták a Nobel díjasok, Field-érmesek, sakkvilágbajnokok kapcsán a férfiak mellet teszi le a garast. Azonban szintén a skótoknál vagy hetven éve egy egész tinédzser korosztályt lemértek. Ebből a több tízezer mérésből az jött ki, hogy a két nem hajszálra azonos átlagos intelligenciával bír. Habár a lányok a verbális, a fiúk meg a térbeli tájékozódást igénylő feladatokban voltak jobbak.
A Novel díj anomáliát meg röviden az okozza, hogy a fiúk IQ eloszlása szélesebb haranggörbe mint a lányoké. nagyobb a szórás- igy a széleken, az extrém alacsony vagy extrém magas intellektusnál többszörösen túlreprezentálják a lányokat.

Ezt rosszul tudod. A ma legelfogadottabb ACE modell szerint a felnőttkori intellektus 60% genetika (A) 5% megosztott környezet (C- család, estimese,át környezet (beszélgetések, leckekérdezés)30% saját környezet (E-barátok , társaság hatása, motiváció, hobby). Ez így nem száz%, mert a méréseknek van egy belső hibája is (ha ugyanaz az ember csinálja kétszer a tesztet, kb 5%).
Ehhez azt még hozzá kell tenni, hogy ez a modell egy- és kétpetéjű ikrek vizsgálatán alapul. Tehát az egypetéjű ikreknél teljes genetikai azonosságot feltételez. Azonban ez nincsen így, hiszen vannak denovo mutációk és ami fontosabb, mire a DNS-ből idegsejtek hálózata alakul, egy csomó hibaforrás kerülhet elő- azaz "zajos a folyamat". Így z egypetéjű ikrek sohasem teljesen egyformák hardver szinten, ami csökkenti a modellel kapott genetikai faktor jelentőségét.

Igen jó példa a memória feladatra például a számsorok megjegyzése és visszamondása egymásután, majd ugyanez visszafelé, fordított sorrendben (forward, reverse digit span). Ebben nem a logikai gondolkodást nézik, hanem a rövidtávú memóriát. Nagyon érdekes, hogy a feketék pl a reverse digit span tesztben gyöngébben teljesítenek a fehérekhez képest.

Ez egy 2006-os cikk. Azóta tavaly publikáltak egy olyan kutatási eredményt, amiben az askenázi zsidók 800-évvel ezelőtti rendkívül lecsökkent számú alapító populációját valószínűsítik (kb 400 fő). Az ismeretlen anyai ági ősökről pedig azt írták, hogy azok észak-olasz eredetűek voltak-nem zsidók.

http://www.nature.com/ncomms/2..

Intelligencia az, amit az intelligenciateszt mér. Nyilvánvalóan nincs értelme két különböző intelligenciateszt pontszámait összevetni. Te az A teszten elértél 140 pontot, én a B teszten 150-et, tehát intelligensebb vagyok. Ez természetesen hülyeség.

Szerény meglátásom szerint a feladvány kétszintes:

1. Össze kell rakni egy egész világon használható intelligenciatesztet (mondjuk, hogy ez megvan),

2. Bizonyítani kell, hogy akik az illető teszten jól teljesítenek, azok valamilyen mérce szerint a saját társadalmukban jól teljesítenek.

Ha ugyanis az intelligenciateszt nem péniszméricskélésről szól, akkor nyilván egy arra vonatkozó előrejelzés, hogy a kitöltő mennyire lesz sikeres az életben.

Persze, hogy nem feltétlenül, ezt úgy hívják: statisztika. De ha egy teszt eredménye korrelációt mutat a "sikeres élettel", akkor az egy érték, mert az IQ teszt már most kitölthető, a sikeres élet meg évtizedes távlatban ellenőrizhető, és még akkor is kérdés, mik a kritériumok.

Jómagam hajlamos vagyok pl. azt mondani, hogy sikeres életet az él, aki Isten szentje lesz és üdvözül, de erre nézvést semmilyen statisztikai módszertant nem ismerek...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés