Mindörökké Antigoné − Merkel drámája

2015. szeptember 19. 11:45

Balázs Zoltán
Mandiner
Ma Merkel kancellárasszony ugyanilyen erővel látszik meggyőződve lenni arról, hogy a legszentebb isteni és emberi törvényt képviseli, amikor az úgynevezett menekültek befogadásának egyetemes és fölülírhatatlan parancsát írja elő.

Sokan kételkednek abban, hogy a politikatudomány jó-e bármire is. Annyi biztos, hogy nehéz volna tőle szabadulni. Az európai önismeret ugyanis valahol ott kezdődik, ahol a görög zseni megírta ezt a fölülmúlhatatlan politikai drámát, amely elképesztő precizitással és erővel mutatja be és elemzi, hogy mi is a politika. A politikatudomány nem is javasol mást, mint hogy újra és újra olvassuk el. Most a bevándorlás okozta fölfordulás ad rá különös okot. Előre szólok: semmi új a nap alatt.

Van Európának egy – eddig – megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetője, a német kancellárasszony. Marine Le Pen egészen jó szemmel észre is vette benne a császárnőt. (A német császárság a francia történelemben persze nem éppen a legjobb hírű államalakulat, tudjuk; más kérdés, hogy a francia császárról meg a németeknek nincsenek kifejezetten kellemes emlékeik).

Nos, az uralkodói párhuzam az Antigonéban természetesen Kreón szerepével áll fönn. Olvassuk hát a darabot!

Amikor Kreón trónra lép, Théba éppen túl van egy meglehetősen, hm, turbulens történelmi időszakon, konkrétan a Labdakidák fölöttébb komplikált családi viszonyaiból következő polgárháborún − gyermekgyilkossági kísérlet, apagyilkosság, fiú-anya házassága, négy közös gyerek, közülük ketten egymás kezétől esnek el; szóval pszichológus legyen a talpán, aki ezzel bármit is kezdeni tud.

Kreón mindenesetre egy új, békés, erőszakmentes korszak hajnalát ígéri. Nem fiatal már, elég sokat megélt, túl van számos politikai hányattatáson, alig úszta meg, hogy Oidipusz, a sógora egy hisztérikus roham végén kivégeztesse. Tudja tehát, mi a zsarnoki hatalom, s azt is, hogy a hatalom mekkora kísértés. Hallgassuk csak: „De egy-egy emberről bizony mindig nehéz / Kitudni, lelkében mi gondolat lakik, / Míg nem mutatja meg törvény s uralkodás.”

Nincs is más vágya, mint morálisan kifogástalanul uralkodni, a jó és a rossz fennkölt és elvont elvei jegyében. „Ki egy egész város felett uralkodik, / S nem tart ki, bár az elhatározása jó, / Ha nyelvére a rettegés fékét veti, / Mindig hitványnak tartottam s tartom ma is.” Érthető: egy politikusnak ki kell tartania az elvei mellett. Főleg, ha azok helyesek.

S mi egyéb lehetne helyes, mint jó és rossz között különbséget tenni? A ma egyedül érvényes doktrína értelmében: az egyetemes emberi jogokat minden körülmények között maximálisan elismerni?

Ennek szellemében Kreón, tudjuk, meg is tiltja a város ellen támadó fivér eltemetését, mondván: „Hisz tűrhetetlen szóbeszéd, amit beszélsz, / Hogy oly halottal istenek törődjenek. / Talán meg is tiszteljék még, mint jótevőt? / Hogy eltemessék azt, ki oszlopcsarnokuk / S a szentély szobrait jött el felgyújtani, / A földjüket s törvényüket tiporni el? / Vagy istenek jutalmaznák a bűnöket? / Nem, nincs ez így.”

Itt hozzáteszem, hogy a legtöbb drámamagyarázó valamiért meg van róla győződve, hogy Antigoné képviseli az isteni törvényt, miközben az igazság az, hogy Kreón pozíciója teológiailag legalább ilyen erős. Ma Merkel kancellárasszony ugyanilyen erővel látszik meggyőződve lenni arról, hogy a legszentebb isteni és emberi törvényt képviseli, amikor az úgynevezett menekültek befogadásának egyetemes és fölülírhatatlan parancsát írja elő.

Persze tudja, ahogy Kreón is, hogy vannak más véleményen lévők: „régóta vannak itt / Oly férfiak, kik ellenem lázítanak, / Titkon rázzák fejük, s nem hajtották nyakuk / Törvényeim jármába engedelmesen.” Kreón a pénzérdekre gyanakszik, mint ami az engedetlenséget motiválja. A pénz csúnyaságáról mondott szavait („nincs a pénznél emberek között nagyobb / Gonosz”), ma is aláírná az emberiség kilenctizede, s a bevándorló-ügyben a kancellári álláspontot elutasítókat részben tényleg a pénz (értsd: a jólét féltése) hajtja.

De azért vannak itt egyéb körülmények is, amelyeket a drámában Antigoné ismertet. Ezek mindenféle helyi kulturális és vallási (temetési) szokásokból meg a fivér (honfitárs?) iránti speciális kötelezettségekből állnak össze, s amelyeket a morális abszolutista állásponton lévő Kreón/kancellár valahogy nem akar vagy tud méltányolni. Amikor először próbálják fölhívni a figyelmét rá, hogy esetleg gondolkozzon el, Kreón rögtön átvált az érzelmi hangra: „Hát nem tudod, hogy fáj nekem minden szavad?” Érzelmekkel, ugyebár, nem lehet vitatkozni, ha pedig kancellári/uralkodói érzelmekről van szó, akkor meg nem is szabad.

Aztán következik az egyetemes irodalom egyik legizgalmasabb, legpergőbb és legdrámaibb párbeszéde. Haimón, Kreón fia és Antigoné jegyese megpróbálja apját, az uralkodót jobb belátásra téríteni. Nehéz megállni, hogy az ember ne idézze az egészet. De elég lesz egy rész is.

Kreón: A rendbontók ügyében mersz emelni szót?

Haimón: Gonosztevők mellé evvel sem álltam én.

K: Gonosztevőnek nem mutatkozott e lány?

H: A nép a városban nem ezt rebesgeti.

K: Talán a nép határoz abban, mit tegyek?

H: Hogy ez mily éretlen beszéd, nem látod át?

K: E föld királya más, vagy én uralkodom?

H: Nem város az, mi egy ember tulajdona.

K: Kié a város? Nem királya birtoka?

H: Ám akkor légy király a puszta föld felett.

K: Nyilvánvaló: a nő pártjára állt ez itt.”

Íme, így lesz a morális abszolutizmusból politikai zsarnokság. A tökéletesen helyes kiindulópont éppen tökéletessége miatt löki Kreónt a lejtőre. S a nép, amelyet Kreón az egyedül helyes jó és rossz mércéjével kívánt kormányozni, morog. Szereti a szokásait, nehezen viseli, ha egyedül helyes mércékkel akarják kormányozni. Mert az ilyen mércéket nem lehet másként, mint zsarnoki módon használni. „E föld királya más, vagy én uralkodom?”

Megvallom, a Kreón-Merkel párhuzam éppen akkor jutott eszembe, amikor a kancellárasszony a következő – hangsúlyozottan emocionális – kijelentést tette: „Ich muss ganz ehrlich sagen, wenn wir jetzt anfangen, uns noch entschuldigen zu müssen dafür, dass wir in Notsituationen ein freundliches Gesicht zeigen, dann ist das nicht mein Land!” – azaz:„Egészen őszintén meg kell mondanom, ha most odajutunk, hogy elnézést kell kérnünk amiatt, hogy szükséghelyzetben baráti arcot mutatunk, akkor ez nem az én országom!”

Tetszik figyelni? Többes és egyes szám fölváltva használtatik, de a végén ott „az én országom”– amely jobban teszi, ha ért a szóból.

Számos lap kommentszekciójában (már ahol van) föl is figyeltek erre a megfogalmazásra, s visszaüzenték: nem, Frau Merkel, valóban nem az Ön országa, hanem a németeké. Nem, Küriosz Kreón, Théba nem a te országod, hanem a thébaiaké. S ha nem érted, hogy mit kíván Théba, nincs más választásod, mint zsarnokává válni.

Kreón jó ember és jó uralkodó akart lenni. Voltak tapasztalatai a zsarnokságról. S a dráma végén, amikor hatalma ugyan még megvan, de fia és felesége öngyilkosok lettek, s egész népe gyűlöli, már csak a magány borzalmát látja maga előtt: „Jaj, merre tekintsek? Az én kezemen / Minden, minden balul üt ki, / Énrám iszonyú sors méretett.”

Ma talán nem kéne megvárni a végét. Elég lenne elolvasni.

***

Az Antigoné sorait Trencsényi-Waldapfel Imre fordításából idéztem.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 75 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem zsarolják valamivel. Emlékszünk még a lehallgatásokra, ugye ;-)

Újból megdicsőültem.
:)

A poszt cinikus kifordítása egy klasszikus drámának. A Kreón-féle erkölcsnek fittyet hányó hatalmi önkény pont az ellentéte annak a humanista, keresztény álláspontnak, amit Merkel-Antigoné képvisel a menekültek befogadásával. Két dolog lehetséges, Balázsnak vagy alapvető szövegértési gondjai vannak vagy szándékosan érti félre Szophoklészt.

Keresztényi szeretet.

Ha Merkel szól hozzád, hunyd be szemed és gondolj arra; Jézus is szenvedett.

Tündér_Lala 2015.09.19. 12:57:35

Az egész egy nagy hülyeség.
Merkel nem Kreon, de mnégcsak nem is Antigoné. Merkel fogja az amik által terjesztett neoliberalizmusnak (amelyet ők maguk bármikor áthágnak és amelyet Merkel nem mert korlátozni eddig) és minden bizonnyal valamilyen személyes zsarolásnak. Az országa pedig betegesen fél a náci vádtól, ami a valodi megoldás keresésétől is vissza tartja.
Európa legerősebb gazdasági hatalma tehát béna kacsaként viselkedik és ez nem az a helyzet, amikor világos és egyértelmű állásfoglalás nélkül (csendben a saját érdekeink szerint cselekszünk, kifelé PC-k vagyunk) megoldást lehetne találni.
Európa bukása ilyen körülmények között elkerülhetetlennek látszik.

Nem az a baj, hogy Merkel Kreónként akar fellépni,

hanem hogy - bár kreóni feladatot vállalt, - eszementen játssza a civil Antigonét!

TOTÁLIS SZEREPZAVAR.

Naiv.
Ebben a színdarabban rég nem szabadon választottak a szerepek.
Egyelőre azt lehet látni, h. NINCS közös, mindenki által elfogadható stratégia,a szegény Kelet-európaiak többsége egyetlen menekült befogadására sem kész, többek között azért is, mert a saját és a magországok lakóinak életszínvonala között csak nyílik az olló, itt azután nincs fölzárkózás.

Schulztól és Junckerstől várnak itt megoldást az optimisták? Emlékeznek-e még a délszláv válság "megoldásaira" ? Ez, ami most megy, sokkal rosszabb, és homlokegyenest ellenkező álláspontok, a fegyelmezettség és szolidaritás, az együttműködés TELJES HIÁNYA a jellemző!

Ez az egyszerűség kedvéért egyenesen Magyarországra besikló, felfegyverkezett horvát rendőri kísérettel rendelkező, illegális bevándorlókkal dugig megrakott horvát vonat a teljes EU felbomlást jelképezi, mindez a való helyzettel semmiféle összefüggést nem mutató horvát nyilatkozatokkal kísérve, nem beszélve az EU-s vezetőkéiről.

Innentől kezdve semmi jót nem várok. Az lesz a nagyon érdekes, mikor valóban megindulnak hasonló vonatok visszafelé, Németországból, hozzánk.

Mindig van lejjebb, itthon elég Gyurcsány lépéseit is figyelni.

Menekültek? Primitív, fegyelmezetlen, erőszakos horda. Keserű lesz az ébredés, főleg nekünk.

A XXI. század közmondása:

Isten nem ver bottal, csak Bundesmuttival.

Rájöttem és is, de nem tudom javítani. Javításokkal szétcincálni a komment folyamot pedig nem érdemes. (ige, madár, fogvatartott)

Nekem nem riválisom, hanem szövetségesem Dénia.

Úgy gondolom, h. zsarolható és zsarolják is.

A Wende előtti életútja, sajnos, valószínűvé teszi, h. van mivel. Ez egy olyan világ volt, h. a szakmai sikerhez, kevés, nagyon ritka kivételtől eltekintve, inkább aktívabban, mint passzívan együtt kellett működni a politikai rendszerrel.

Egyre több az olyan ügy, amiben most az US érdekek elsőbbséget élveznek a számára az európaiakkal, még a némettel szemben is. Minden mögött pedig változatlanul ott van a TTIP, az US által igényelt terve.

Válaszok:
Agnieszka | 2015. szeptember 20. 11:00

Persze, a szakmai sikerhez nem okvetlenül tartozik hozzá az állami elismerés, ami akár ösztöndíj, külföldi munkavállalás, nyugatra utazás engedélyezésben, belföldi előmenetelben is mérhető és sok más egyéb "kegyben" is megnyilvánult abban az időben.

Tulajdonképpen ma már mindegy.

A választások nagyjából szabadok, mindenkinek van feje a gondolkodásra, összehasonlításra, reménykedjünk, mert remény nélkül nem nagyon lehet élni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés