A nép tribunusáról és Tamás Gáspár Miklósról

2015. augusztus 5. 13:28

Aristo
Aristo
A dolgok jelen állása szerint komoly esély van arra, hogy kétharmados többséggel Orbánt választanák néptribunussá (is).

„Tamás Gáspár Mikós – mindannyiunk TGM-je – újabb írással örvendeztette meg híveit és ellenségeit az elfogulatlanságáról és népszeretetéről elhíresült Magyar Narancs hasábjain. A kitűnő közíró, akinek szellemi-ideológiai pálfordulásainál csak írói stílusa fordulatosabb, ebben az opusban – sok más hülyeség mellett – javaslatot tesz a néptribunus (tribunus plebis) intézményének bevezetésére, nyilván mert az eredeti annyira bevált. Láthatóan feléled benne is, az írás elkövetése során, némi kétely, hiszen azt írja: »Az persze bonyolult kérdés, hogy a »néptribunt«, a nép szószólóját ki válassza meg és hogyan, de ezt további viták tisztázhatják, s nem megoldhatatlan.«

Az aggodalom érthető, hiszen a dolgok jelen állása szerint komoly esély van arra, hogy kétharmados többséggel Orbánt választanák néptribunussá (is). Itt azután eljutunk ahhoz, ami arra késztetett, hogy billentyűzetet ragadjak.

A honi és az európai szélsőbal, szélsőlib, vagy a fene tudja micsoda, Buridán szamaraként áll a demokrácia ájult tisztelete és az általuk vágyott szép új világ előtt. A kettő ugyanis nem megy egyszerre. A nép »szeretete« mögött a nép mélységes megvetése és a hisztériás sértettség húzódik meg. A nép ugyanis hülye és ezt mi sem tanúsíthatja jobban, mint az a tény, hogy többnyire nem szavaz rájuk és az fogalmilag kizárt, hogy ebben maga az élcsapat lenne a hibás. Különösen súlyos tünetegyüttest vált ki a nép elutasító magatartása a honi ballib érdemes képviselőiből, köztük TGM-ből is.

Az a szomorú helyzet ugyanis, hogy erre, mifelénk ahányszor nem tudták nagyszerű eszméiket némi tömeggyilkossággal nyomatékosítani a fejletlen nép teljesen elutasította őket.

Az ebből fakadó ideges frusztráltság azután olyan példányokat hoz létre, mint például Bauer Tamás. (Jó, jó, tudom, nyilvánosan ne használjak csúnya szavakat, de hirtelen ő jutott eszembe.) Az utolsó békeévekben, a két háború között született baloldali társadalomkritikákat – melyekre a jeles TGM bőségesen hivatkozik – jól megérdemelt közöny fogadta. E méltán elfeledett szerzők műveit a kutya sem olvasta, egymásnak írták. Miután az orosz szuronyok hegyén megérkeztek a Moszkvában kiképzett csirkefogók, ezek a frusztrál skriblerek voltak azok, akik társutasként virággal és eladhatatlan „tudományos” munkákkal fogadták őket. Ezek a szerencsétlen »hasznos idióták« – ahogyan az élcsapat éle Lenin elvtárs aposztrofálta őket – azt hitték, hogy most ők jönnek. Először is jól megbüntették a népet, merthogy piszkos fasiszta volt. Azután… nem volt azután. Idáig jutottak és itt tartanak ma is.

A nép – az istenadta – enni akar, lakni, szeretni, ölelni és ölni, így van ez, mióta egyáltalán tudjuk, hogy létezünk, vagy tízezer éve. Persze van az a barázdálatlan agy, amelyiknek ez az idő kevés, hogy fölfogja. Nem ülhetünk egy fenékkel két lovon. Vagy tiszteljük a népet és úgy kormányzunk, ahogyan ők akarják és legföljebb terelni próbáljuk őket az általunk helyesnek ítélt irányba, vagy rákényszerítjük őket arra, amit mi helyesnek tartunk, ez esetben azonban a tisztelet legalábbis kétséges. Segítsünk nekik, ha beledöglenek is és minél kevésbé akarják, annál jobban segítsünk, mert csak mi tudjuk mi jó nekik. Ez minden baloldali program talpköve.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 38 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tehát nem csak nép hibás hanem a választói törvény is?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés