A megmaradás törvénye – a két Magyarországtól a két Magyarországig

2015. április 3. 17:28

Csizmadia Ervin
Magyarországból kettő van: egy kormányoldali és egy ellenzéki. A két Magyarország valósága még sokáig, ha nem örökre velünk marad.

Az alábbi írás abból az axiómából indul ki, hogy Magyarországból kettő van: egy kormányoldali és egy ellenzéki. Az előbbi – minden megtépázódása ellenére – jóval nagyobb, az utóbbi; viszont az utóbbi most, a brókerbotrány kapcsán nagy vehemenciával támad, és persze pálfordulásban reménykedik.

Bármi is lesz azonban a két politikai elit (és persze harmadikként az érdekes változásokon keresztül menő Jobbik) küzdelmének eredménye, bízvást kijelenthetjük: a két Magyarország valósága még sokáig, ha nem örökre velünk marad. E kettőség megszűnése már azért is utópikus, mert ahhoz túl mélyek és túl történelmiek a különbségek. Ahogyan Nyugat-Európa fejlett demokráciáiban is a történelem formálta ki az együttműködő eliteket, s ezek osztoznak azon az alapeszmén, hogy egy ország állampolgárai; nálunk szintúgy a történelem hagyományozta ránk a két, egymással szemben örökké torzsalkodó elitet.

Történetesen most az egyiket Fidesznek, a másikat „demokratikus ellenzéknek” hívják. Volt ilyen a magyar politika világában? Rossz kérdés. Szinte csak ilyen volt. A „két Magyarország” a legidőtállóbb hungarikumok egyike.

Éppen ezért eleve rossz kiindulópont, ha ezt fel akarjuk számolni. Nem úgy van az. Az általam másutt javasolt majdani nagykoalíció sem a két Magyarország mesterséges egyesítésére tett javaslat. Ez fölöttébb hasztalan lenne. Az azonban korántsem hasztalan, ha már most, amikor a politikai elitek közötti konfliktusok szinte áthidalhatatlanok, gondolkodni kezdünk, hogyan lehetne békésen biztosítani és intézményesíteni mindegyik, egymástól fényévekre lévő Magyarország normális egymás mellett élését. Egy nagykoalíció, amelyben a felek abszolúte megőrizhetik arcukat és értékeiket, egy ilyen intézményes megoldás lehetne. 

Ám ennek első lépése, hogy egyáltalán hajlandók legyünk megismerkedni azzal a politikatörténeti valósággal, amiről eddig mit sem tudtunk. ha egyáltalán érdekelne bennünket, honnan, milyen örökségből jövünk, és ez hogyan hat ránk. Mit jelentett nálunk jobboldalinak lenni a Kádár-rendszer előtt és az a jobboldaliság hogyan hat vissza a mai jobboldaliságra? És persze kilépni az unalomig ismert és semmire sem jó „Horty-rendszerezésből”. Magyarán előbb-utóbb majd el kell jutnunk oda, hogy – szeretjük vagy sem – a két Magyarország két egyenrangú világ. Ezek sosem fogják és nyilván nem is feltétlen akarják meggyőzni egymást, ám valahogyan meg kell találniuk a normális minimál-együttműködést. Ha tetszik: Fidesznek és demokratikus ellenzéknek.

Illuzórikusak tehát azok a vágyképek, hogy ha majd az ellenzék győz, akkor az új magyar köztársaságot a Fidesz nélkül rendezi be. Nem. A két Magyarországot kell végre berendezni, úgy hogy mindenki megmaradhasson annak, ami, s mégse érezze senki kirekesztettnek, elnyomottnak, nem egyenrangúnak magát.

Ha már nincs erre vonatkozó hagyományunk, arra kell koncentrálnunk, hogy teremtsünk egyet.

Összesen 47 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Magyarországból kettő van: egy kormányoldali és egy ellenzéki. A két Magyarország valósága még sokáig, ha nem örökre velünk marad.
Nem egy eget verő megállapítás.
Az USA-ból kettő van: egy demokratapárti és egy republikánuspárti.
A két USA valósága még sokáig, ha nem is örökre velük marad.

Tegnap a Vlagyimir Szolovjov műsorban mondta valamelyik vitában résztvevő: Ma az ukrán parlamentben két erő van a Porosenki oligarcha csoport és a Kolomojszkij oligarcha csoport.

Az a helyzet, hogy az említett országokban a pénz diktál!!!
Sajnos.

Ha a "baloldal" valódi baloldali pártot épített volna fel és nem az mszmp utódpártja lenne, nem itt tartanánk.

Polgárháborút azért sikerült elkerülnünk, ami egy-két nagyon egységesnek mondott országban azért előfordult.

" a két Magyarország valósága még sokáig, ha nem örökre velünk marad."

Ha leszünk akkora idióta-ostobák,
hogy hagyjuk magunkat folyamatosan eltéríteni
a valódi gondjaink-bajaink megoldása elől,
lépre csalni egy, valójában nemzetietlen réteg hamis hívószavai
- pl. Németország NEM SZÁLLTA MEG Magyarországot 1944- március 19-én,
- Horthy gyilkos fasiszta,
a keresztény magyarok irtották a nem keresztény magyarokat,
bőgatyások,
moslékzabálók,
antiszemiták stb., stb.... tudatmódosításai, tudatbefolyásolásai miatt!
Ezekre nem lenne szabad semmiféle reakcióval reagálni.
Helyette nekiláthatnánk egy magyarbarát ország felépítésének.
Az első lépésben a bíróságok, a fő bíróságok előtt kellene tüntetni, az év minden napján, addig, míg a kádárizmus lerakatai, a bírók közül egy is helyén marad!
Ezt a lépést nem lehet elkerülni, ha előre akarunk lépni.
Az igazságszolgáltatás, ha jelenlegi állapotában marad - egy szomorú kabaré, a legsilányabb fajtából az egész - minden fejlődést megbéklyóz...

Finnország vagy Görögország sem nagyobb nálunk.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Polg%C3%A1rh%C3%A1bor%C3%BAk_list%C3%A1ja)

Mint IV. Béla és V. István, ugye?
Hadsereggel támadott egymásra apa és fia a szent kettős hatalom (dukátus) jegyében.

Azért az nem mindegy, hogy ez a "két ország" miben nem egyezik meg. Ha tovább megy az, hogy egymás kormányzati hatalmát kölcsönösen illegitimnek tekintik,márpedig ez megy leginkább,akkor ez a két ország úgy nem fog kiegyezni soha,hogy ez a nem kiegyezés az állam folytonos elerkölcstelenedésével,s a társadalom bőven nagyobbik részének elnyomorodásával jár.

Ez nagyjából azt jelenti, h. ne reménykedjünk, jövő, az nincs, mert csodák nem nagyon vannak.
Biztos?
Csizmadia szerintem nem mérvadó, az, h. a jelenlegi ellenoldal demokratikus ellenzék lenne az egytől egyig elfogadhatatlan figuráival eleve nagyon naívnak tűnik.
A "bróker botrány" nem a Fidesz és ellenoldala műve, a Fidesz legfeljebb úgy kezeli, h. a szakértelembe vetett hit szétfoszlik, itt inkább a hatalom éhséggel elegy gátlástalanság a tapintható, amellett szegénységi bizonyítvány egy teljes ország szellei és erkölcsi színvonaláról.

Válaszok:
Agnieszka | 2015. április 5. 11:51

Barátaim, ismerőseim között vannak elkötelezett Orbán hívők, olyanok, akik Vonáékra szavaznak és vannak az un demokratikus ellenzék különböző formációit választók.
Ha összejövünk és a mindennapi élet (beleértve a társadalmi lét -úgymint szociális gondoskodás, oktatás, egészségügy) problémáiról beszélgetünk nincs éles vita, veszekedés, többnyire egyetértünk abban mi az amin változtatni kellene, mi az ahol az elképzelés jó, csak a végrehajtás siralmas.
Vita akkor van, ha a politikai preferenciákról esik szó, ha elkezdődik a vita arról ki a nagyobb gazember a politikai élet porondján.

Azt nem tudhatom, hogy mások hogy vannak ezzel. De saját tapasztalat alapján úgy vélem, hogy a különbözőségek elhanyagolhatók az azonosságokhoz képest, a harci kedvet a véleményformáló elit (politikusok, média értelmiség) mesterségesen szítja és tartja fenn -mivel az ő érdeküket ez szolgálja.
Nem lenne túlságosan nehéz megbékülnünk egymással, tiszteletben tartva másságunkat is ha nem hagynánk provokálni, zászlók alá szólítani magunkat olyan célokért, melyek valójában nem a mi érdekünket szolgálják. Hanem a meglehetősen silány, tehetségtelen, többnyire csak a saját érdekére figyelő "elit"é.
Melyet pillanatnyilag még megtűrünk a nyakunkon.

Nem teljes ország, és szellemi színvonal, de sajnos, elkedvetlenítően nagy rész és vezetői szinten.
Nem vagyok képes megérteni, hogy a csudába lehetett azzal a szellemi, erkölcsi tőkétlenséggel, sőt, pozícióba kerülni, amit az jelez, h. 100 millió Ft számra képesek voltak emberek közpénzt betolni gagyi bankba, kockázatos bróker cégbe. Erre nincs más magyarázat, mint az, h. Magyarországon a vezető kiválasztással tradicionálisan vannak súlyos gondok.
Miután a vétkesek száma légió, a felelősségre vonás sem lesz egyszerű, még ha az ellen oldal, melynek idején mellékesen éppúgy parkolt közpénz bizonytalan intézményeknél, most kormányváltást is követel. Az az igazság, h. nem érdemlik meg, semmivel sem szolgáltak rá és csak remélni lehet, h. nem sikerül az ország többségét ismét elbolondítani.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés