Út a kétharmadig − Velünk élő rendszerváltás IV.

2014. október 14. 11:06

Bencsik Gábor
Mandiner
Orbán kétharmadának akkor lesz vége, ha a baloldal kibontakozik a liberalizmus halálos öleléséből, vagy ha a Fidesz szakad szét különböző pártokra. De ezeknek kevés a valószínűsége.

1989 októbere a köztársaság kikiáltásával a rendszerváltás legsűrűbb időszaka volt. Kerek 25 év, negyed évszázad telt el azóta. De mi volt a rendszerváltás? Mi történt velünk akkor és azóta? Mi az elmúlt huszonöt év mérlege, a rendszerváltás velünk élő öröksége? Erről kérdeztünk meg hozzánk, világlátásunkhoz közelebb álló, vagy éppen eltérő nézeteket képviselő véleményformálókat, publicistákat. A felkérésünkre válaszoló szerzők írásait Velünk élő rendszerváltás sorozatunkban közöljük a Mandineren.

*

Út a kétharmadig

Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztőjének írása.

Minthogy Európában, egyáltalán a többpárti demokráciákban felettébb ritka eset, hogy egy párt kétharmados többségre jusson a választásokon, és még ritkább, hogy ezt két egymást követő választáson megismételje, a Fidesz ilyen teljesítménye magyarázatra, még inkább értelmezésre szorul. Értelmezési kísérletekben persze nincs hiány, ezek többsége azonban alapvetően téves.

A siker nem azért következett be, mert a Fidesz a saját előnyére módosította a választási törvényeket (noha azt tette), nem azért, mert uralja a médiát (nem uralja, a nyomtatott sajtóban kiegyenlített a helyzet, a rádióban enyhe jobboldali fölény van, a televízióknál – a nézettség alapján számolva – ellenzéki fölény, az internet nagy részét az ellenzék uralja), és még kevésbé azért, mert felszámolja/felszámolta a demokráciát (nem számolja fel, erre nincs is szüksége).

Másról, mélyebb, lényegibb jelenségről van tehát szó. A kétharmados választási eredmény a mélyben zajló folyamatoknak csupán leképeződése.

*

Az elmúlt két évszázadban az európai civilizáció számos kevéssé sikeres és két tragikusan eredményes próbálkozás mellett három működőképes társadalom-értelmezési rendszert hozott létre: a liberalizmust, a szocializmust és a konzervativizmust. Gyökereit tekintve a liberalizmus a vállalkozó-kereskedő középosztály céljait fogalmazta meg, a konzervativizmus a földbirtokos osztályét és a parasztságét, a szocializmus pedig a bérmunkásokét. Az újkor politikatörténete ennek a három eszmerendszernek, az általuk létrehozott eszmei-politikai erőpólusoknak a viszonyrendszereként értelmezhető. Európa erre van berendezkedve, az 1990-es rendszerváltást követően ezt vettük át mi magyarok is. Első szabadon választott országgyűlésünk szinte vegytisztán képezte le a klasszikus politikai háromszöget: konzervatív kormánykoalíció, liberálisok és szocialisták.

Messzire vezet annak elemzése, hogyan és miért, de tény, hogy 1990 és 1994 között a magyar liberális párt, parlamenti és azon kívüli eszközöket egyaránt bevetve megsemmisítő vereséget mért az alkalmilag összeállt, kellő intellektuális hátországot nélkülöző konzervatív koalícióra. Bár annak valamennyi pártja túlélte a vereséget (hogy ez nem szükségszerű, arra majd a liberálisok mutatnak példát), a konzervatív póluson 1994-re valójában hatalmi vákuum jött létre. A vár megmaradt, de a védői szétszéledtek.

Ebbe a majdnem üres erődbe, a hátrahagyott konzervatív őrség zömét saját soraiba integrálva vonult be az addig a liberális erőd falai alatt tanyázó Fidesz, és jól be is rendelkezett benne. (Hogy miként tudott ekkora fordulatot végrehajtani, annak elemzése megint csak messzire vezetne, de egy szempont mégis megemlíthető: a  Fidesz szinte teljes vezérkara vidéki fiúkból állt.)

1994-ben a baloldal győzött. És ekkor elkövetett egy hatalmas hibát: látva, hogy a liberálisok milyen elsöprő sikerrel semmisítették meg konzervatív ellenfelüket, saját baloldali erődjét kisebb csapatokra bízva hátrahagyta, és csapatai zömével eszmei-politikai értelemben átvonult a liberális erődbe, társbérlőnek. Ettől kezdve a társadalom nagy kérdéseire következetesen liberális válaszokat adott: privatizált, behívta a multikat és eltakarította az útból a szabad verseny akadályait.

*

A váltás egyébként érthető. Az első parlamenti ciklusban a baloldal „holdudvarát” tejes mértékben lefoglalta a puszta túlélésért folytatott küzdelem. A sikert követően azonban ez a nyomás megszűnt, elérkezett az önmagukkal való szembenézés ideje. A baloldal emberei belenéztek a tükörbe, és elrémültek attól, amit ott láttak: hiszen Sztálin, Brezsnyev és Kádár János nézett vissza rájuk. Természetes reakció volt, hogy másik, vállalható tükörképet kerestek maguknak, és azt a liberális tükörben vélték megtalálni.

Sokáig nem tűnt fel, hogy a baloldali pólus vára egyre üresebb. Sokáig fennmaradt az a látszat, hogy az továbbra is a szocialistáké, akik liberális szövetségesükkel az oldalukon, két vár birtokában egy ellen, a politikai kétharmadot is birtokolják. A Fideszben azonban többen megértették, hogy erről szó sincs. Különös, a közélet szereplőinek fel sem tűnő, lopakodó támadást indítottak a baloldali eszmék várának bevételéért. És eljött a pillanat, amikor a zászlót még nem tűzték ki, de már az ő embereik álltak minden őrposzton.

A baloldal azonban nem figyelt oda, mert egy másik várral volt elfoglalva. Tulajdonképpen minden résztvevő számára meglepő módon a liberális erőd védereje egyik napról a másikra összeomlott, a párt megsemmisült. A szocialisták nem tudták kihagyni a lehetőséget: teljes intellektuális haderejükkel bevonultak az elhagyott várba. Miközben azzal voltak elfoglalva, hogy berendezkedjenek az ölükbe hullott erődben, a Fidesz hátrahagyott saját várukból az utolsó baloldali védőket is kiverte.

Íme tehát, hogyan szerzett kétharmadot Horn Gyula: övé volt a három nagy eszmei erődből kettő, a szocialista és a liberális. És íme, hogyan szerzett kétharmadot Orbán Viktor: övé lett a baloldali és a konzervatív erőd. Ő került abba a helyzetbe, hogy a világ nagy kérdéseire – globalizáció, munkanélküliség, nemzet, család, vallás, eladósodás, erkölcs – egyszerre két nagy eszmerendszerre támaszkodva, konzervatív és baloldali válaszokat tud adni. A politikai baloldalnak pedig csupán a liberális válaszok maradnak. Meg a kisstílű kötözködés és szavakon való lovagolás.

*

Orbán kétharmadának akkor lesz vége, ha az egyik várat elveszíti. Ez két úton következhet be: ha a baloldal kibontakozik a liberalizmus halálos öleléséből, és rohamot indít saját régi erődjének visszavételére – olyan intellektuális teljesítményt nyújtva, mint mondjuk Polányi Károlyé, Károlyi Mihály közeli barátjáé, akinek a piacgazdaságról hetven éve megfogalmazott kritikája ma is elevenbe vág. Erre egyelőre kevés az esély.

A másik lehetőség, hogy a Fidesz szakad szét konzervatív, baloldali és (akár) liberális pártokra – a belátható jövőben ennek sincs nagy valószínűsége.

A legkevésbé sem meglepő, hogy a szocialisták a liberális erődben nem érzik otthon magukat, szocialista mundérba bújt liberálisokkal és politikai kalandorokkal körülvéve, eszmei hontalanként tengenek-lengenek az idegen falak között. Csupán egyetlen örömük maradt: norvég pénzekkel kistafírozott liberális segédcsapatok segítségével külföldön „megmondani” a Fideszt, aztán itthon szétkürtölni, milyen csúnyákat mondanak ránk odaát. Ez szemlátomást sikeres játék, még az amerikai elnököt is bele lehet vonni. Csak választást nem lehet nyerni vele.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 75 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hmm,akkor tehát magyar jobboldal nincsen. létre kéne hát hozni,hogy legyen.

Ezzel az írással nagyon egyet lehet érteni.

Kár most már a kétharmadon rugózni! Ha nincs vmi váratlan - puccs, polgárháború, előrehozott választás, akkor akár az újpesti pótválasztással elmehet a kétharmad, egy veszprémivel meg akár vissza jöhet. Lehet haláleset, betegség. Van felhatalmazás, kormányzás, ez a lényeg.amit az elvtársak előadtak kormányon meg ellenzékben az qrva gyenge és két alatt sem tértek magukhoz. Sem az EP-ben, sem idehaza.intellektuálisan is nagy a baj.

Csak részben értek egyet Bencsik Gábor elemzésével., mert a főbb pontoknál hibásnak tartom, így a következtetések nem fedik le a valóságot.

Nagy vonalakban egyetértek a felvezetőben foglaltakkal, kivéve a módosított választási törvények tekintetében zárójelbe tett megjegyzésével, mely szerint a saját előnyére módosította. Szerintem ez úgy valós a várható győztes előnyére módosította.

Az ezt követő elemzéshez vissza kell nyúlni 1990 előtti időszakra, amikor az MSZP-n belül különböző törésvonalak keletkeztek. Ezek korábban is megvoltak, melyet irányzatoknak fogalmaztak, fogalmaznak meg. Így jelen volt mindhárom ideológiai rendszer, vagyis a szocializmus, liberalizmus és a konzervativizmus is. Így alakult át az MSZMP, MSZP-vé. Ez később magyarázatot ad arra is, hogy miképpen került tető alá a szocialisták és liberálisok „kooperációja”.

Az SZDSZ fő vonalaiban kívülről nézve valóban a hagyományos európai liberális párt volt, de belülről jelen volt a neoliberalizmus is, amely ideológia később dominánssá vált, ahogy többen elhagyták a pártot.

Az MDF nép-nemzetben gondolkodókat egyesített konzervatív ideológiával. Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy – kis mértékben – megtalálható volt benne a szocialista ideológia is.

A FIDESZ ekkor az SZDSZ ifjúsági szervezete volt, nagyjából az SZDSZ ideológiáját képezte le.

Így érkezünk el az első választáshoz, amikor is nagyon sokan úgy gondolták – beleértve a politikusokat és elemzőket is – hogy a választást az SZDSZ fogja megnyerni és az MDF-el koalíciós kormányt alakít. Másként történt. Az MDF a választáson győzött és kormányt alakíthatott. Ebben a kormányban azonban az SZDSZ nem akart részt venni. (A miértje egy külön ellenzést igényelne, mert nagyon sok minden befolyásolta, amely későbbi következményekkel járt.) Meggyőződésem, hogy a győzelem az MDF vezetését meglepte és nem volt felkészülve a kormányalakításra, a kormányzás irányítására. Belső és külső harcok tarkították a kormányzását, sok hibát vétett, amelyet az ellenfelek ki is használtak. Kezdte felélni önmagát és a koalíciós társakat is.

Szerintem a FIDESZ vezetése már ekkor észrevette, hogy ezen a területen van mit keresnie.

A következő választás erős mandátum aránnyal MSZP győzelmet hozott, ami azt jelentette, minden lehetőség megvolt az egyedüli kormányzásra, azonban az MSZP-n belül levő liberális irányzatú csoportok – talán Horn is hajlott efelé – az SZDSZ-el összefonódva látta a saját elképzelésének a megvalósulását. Így jött létre a koalíció és így lett– többen elhagyva a pártot - egy neoliberális párttá az SZDSZ.

Ekkor távolodott végleg el az SZDSZ mellől a FIDESZ és elkezdte maga körül gyűjteni a többi pártot elhagyókat, majd később meghirdette az „Egy a tábor, egy a zászló” jelszót és így ötvözte magába mindhárom irányzatot, elfoglalva mindhárom területét, amely végül győzelemhez vezetett. 2010-ben döntően az „Egy a tábor, egy a zászló” gyakorlati megvalósulása eredményezte, s a kétharmadhoz pedig hozzájárult az MSZP/SZDSZ hibás koalíciós kormányzása, a neoliberális gazdaságpolitika.

Mindezt kiegészítve azzal amit Bencsik Gábor elemzése tartalmaz és nem érintettem, vélelmezem az elmúlt 25 során megvalósultakat.

"Sehol sincsen már olyan politika, ami a klasszikus bal-jobb minősítő jelző alapján sorolható be. Vége. Megszűnt." --

csakhogy itt,ebben az országban soha nem is létezett az,amit "klasszikus" jobb és bal Európában jelent,jelentett.

(S ha a Fideszt nézem,akkor persze igaz: ebből a nem klasszikus,hanem nagyon is sajátos magyar jobb/bal "hagyományból" mixel. S ha így nézem,akkor fenntarthatom amit mondtam,legfeljebb azzal a pontosítással,amit Te írsz, hogy itt nincsen klasszikus jobboldal.)

"Orbán kétharmadának akkor lesz vége..." - ne a kétharmadon rágódjunk, ez parlamenti matematika. Ami kézzelfoghatóbb: Fidesz a legerősebb magyar párt. Megpróbál(hat)ják kifogni a szelet vitorláiból. Bokros jobbközépen álló konzervatívnak hirdette magát. Az őt támogató pártokat ismerve, ez eléggé nevetségesre sikerült. Nincs megtiltva senkinek, hogy azt akarja, amit a Fidesz, csak más módon elérve. Ezt a máshogyant kell hihetően és reálisan alátámasztani és akkor a politikai csatározásoknak is lesz értelme és az ország számára kedvező végkifejlete.

Hát persze. Amikor sokan Kádár nosztalgiáról beszélnek, az sem ideológiai.
Mindössze arról van sző, hogy nem volt teljes az agymosás: sokan emlékeznek még arra, hogy akkor volt biztos munkahelyük, biztos megélhetésük. És a politika annyira sem folyt bele az életünkbe (nálunk! magyaroknál!), mint most.
Mit hozott a rendszerváltás - a show elemeken (szobor döntés, utcanév változtatás stb.) túl: tömeges elszegényedést!( Rendszerváltáskor rögtön másfél millió munkanélkülit.)
Az Antall-Boros kormány ezért bukott meg! Ezért szavaztak a népek az mszp-re, mert azt hitték, hogy az a kisemberek pártja. És abszolút nem érdekelte őket semmiféle ideológia.

Tökéletes elemzés.


Csak az ideológiai kérdésekre összpontosítva, előkelően kihagyta a baloldal gátlástalan rablóbanda metalitását. Pedig az a szellemi és erkölcsi züllés motorja volt.

Egyébként az ún. klasszikus baloldali eszme ugyanarra az értékrendre épül mint a konzervatív felfogás, esetleg más politikai és gazdasági eszközökkel próbálná megteremteni a társadalmi békét.

A liberalizmus – elvontabb értelemben – de szintén ebből táplálkozik. Ha elfelejti, hogy milyen gyökér hordozza, degenerálódik és összeomlik. Ezért ürült ki legkésőbb 2009-re a "liberális erőd védereje" magyarországon.

Mind a három rendszerváltó nagypárt (MDF, MSZP, SZDSZ) elherdálta az örökségét, a Fidesz vidéki fiúi pedig használt bútorból szépen, ügyesen, gazdaságosan és meglehetősen eklektikusan berendezkedtek. (Ilyen értelemben a Fidesz az egyetlen értékőrző ősi-europér párt.)

Azért ilyen széles a szavazóbázisuk, mert mindenki, akinek bejön a "békebeli", egy kicsit otthon érezheti magát: a kisgazda, a polgár, a dzyentry, a tudós, a vallásos, de a hivatalnok és az merkantil is.

Esetleg a szélsőséges, excentrikus egyedek - a müvész, az intellektuális, a radikális, a szkeptikus – megvetően idegenkedik tőle, a társadalom peremére szoruló proletár és talajvesztett pedig zsigerből gyűlöli.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés