Ki a paraszt?

2014. augusztus 19. 7:21

Kardos Gábor
Mandiner
Talán nem kellett volna pejorálni a paraszti létet, évtizedeken át azzal hülyíteni a tömegeket, hogy a földet izzadva művelni lúzerség és városba kell költözni.

Az urbanizációt hosszú ideje a fejlődés netovábbjának tartják, az ipari forradalom óta a modernizáció szinonimája lett, viszont a mai globális válság szépen megmutatja, hogy nem csak ökológiailag, de energetikailag, gazdaságilag és sok más szempontból is fenntarthatatlan modernizációs modell. Legfőképpen önfenntartó képessége, jobban mondva képtelensége miatt bizonyul zsákutcának gazdaságilag és − mint némi kifejtéssel beláthatjuk − kulturálisan is.

A global village ökológiai, gazdasági és kulturális probléma.

A mi civilizációnkban az önfenntartásra épülő közösségeket (a fenntartható településeket) hagyományosan falunak neveztük, melyek a környező földek megművelésével saját megélhetésükön túl többnyire némi többletet is megtermeltek. Ezáltal az önfenntartó életükhöz legszükségesebb eszközöket is meg tudták vásárolni a terménytöbbletért cserébe. A faluban lakó önfenntartó embert parasztnak hívták, aki nem csak a családjának szükséges élelmet tudta megtermelni a föld művelésével, hanem gazdaságilag és kulturálisan is önellátó volt, aminek a népi kultúra tárgyi és szellemi megnyilvánulásai (épületek, bútorok, ruhák, eszközök, dalok, mesék, stb.) ékes bizonyítékai. Ma már többnyire skanzenekben, múzeumokban őrizzük az önfenntartásra képes emberek és közösségeik, azaz a fenntartható kultúra emlékét.

Mi történt, hogy muzeálissá vált, rezervátumokba került az önfenntartás kultúrája? Nagyon röviden: az ipari forradalommal elszabaduló urbanizáció és modernizáció propagandája elképesztően durva agymosással elhitette mindenkivel, hogy a parasztság pejoratív, nagyjából műveletlenséget, kifinomulatlanságot, bunkóságot jelent. Ehelyett a városi ficsúrt jelenítette meg ideálként, aki ugyan semmiben nem képes önfenntartásra, de pont ezért el lehet neki adni bármit, amit az egyre több termelést és profitot célzó ipar előállított. Innen az is szépen kiderül: kinek lehetett érdeke, hogy így legyen és ki volt ennek a modernizációs propagandának a fő megrendelője.

*

Először arra vették rá a parasztot, hogy költözzön városba és legyen gyári munkás vagy cseléd; de hamar kiderült, hogy az így létrehozott proletariátus még megőrzött annyit közösségteremtő paraszti kultúrájából, hogy sztrájkokat és szakszervezetet szervezve jelentősen gátolja a korlátlan profitszerzést. A globális kapitalizmusban az addigra nagyjából harmadik generáció óta falusi gyökereit végképp elvesztő prolikból sikerült létrehozni a globalizált tudatú nagyvárosi fogyasztót, a totális függőségben élő, „modern”, urbanizált embert.

Ma már falun is ilyenek élnek, akik talán még termelnek ezt-azt a kiskertben, de életük, megélhetésük javát és legfőképp kultúrájukat már a multiktól, az államtól, illetve a tévéből és a netről veszik. Ezekkel már olajozottan lehet működtetni a fogyasztói társadalom egész manipulációs gépezetét, a „jóléti” demokráciát, mert információjukat, tudásukat sem maguknak termelik, hanem tömegként passzívan fogyasztják a nekik gyártott híreket, reklámokat − bennük a politikai kommunikáció termékeivel (pártok, választási kampányok, stb.) Ez sajnos pont ilyen egyszerű. Az önellátó közösségekből így lettek totálisan függő, önállóan legelni sem képes birkák. Ilyenek lettünk mi mind, kedves olvasó.

Akkor most, ki a paraszt? És ki tartja majd el a „net népét”, aki már látványosan képtelen az önellátás és önálló gondokodás legapróbb megnyilvánulására is? És vajon meddig lehet fenntartani ezt az önfenntartás gazdaságát és kultúráját felszámoló modernizációt?

Talán nem kellett volna pejorálni a paraszti létet, évtizedeken át azzal hülyíteni a tömegeket, hogy a földet izzadva művelni lúzerség és városba kell költözni. Így most ugyanolyan masszává idiotizált tévénézők, okosmobil- és netroidok élnek falun is mint a nagyvárosokban. Nincs már paraszt, aki tudná művelni a földet és a társadalmat − mert a nagyvárosi ember nemcsak az agri-kultúrát nem tudja művelni, hanem a valódi közösségteremtő, társadalmilag termékeny talajt képző kultúrát sem.

Hogy miért? Mert alapjaiban már nem autonóm lény, sem élelmezni, sem művelni nem tudja magát, csak fogyaszt; és a szellemi nyomoráért cserébe azzal kompenzál, hogy a világ királyának haluzza magát. Mint egy drogos. Szóval, se agri, se kultúra, de van helyette szponzorkultúra, Big Brother által "művelt" global village.

*

Ugyanez a problémakör a most újra „divatos” parlagfű szindróma tükrében: az állam bünteti a parlagfüvet, illetve az irtását támogatja... a művelés helyett. Régen miért nem volt parlagfű? Mert minden tenyérnyi földet műveltek, boldogan, hogy egyáltalán lehetett. Most meg tájsebekben mérjük a kultúránkat, urbanizáljuk a vidéket és erőgépekkel barmoljuk szét mindenütt az évszázadok öko-kultúrájával kialakult termőtalajt, hogy parkosítsanak, modernizációnak címkézve urbanizáljanak, monokultúrát nyomassanak, és így tovább. Amikor meg jönne a parlagfű (az Ambrosia ! artemisiifolia nevű gyógynövény!) pionírként begyógyítani a tájsebeket, akkor meg azt tömegpusztítjuk.

Bárhova nézel és bármibe belegondolsz, ugyanezt a környezetét gépiesen romboló, önfenntartási kultúráját és erőforrásait globálisan felélő barbárságot találod. A művelést nem csupán az elhanyagolt falusi területeken, hanem legbenső kertjeinkben kellene kezdeni, ha van még ott regenerálható talaj.

Ugyanakkor, no para: pont az eddig leírtak miatt simán megtörténhet egyszer, hogy az egykori szántóföldek és gyümölcsösök helyén felhúzott, városba vándorló parasztok által felépített pesti belvárosban is újra szántóföldek lesznek a romkocsmák helyén.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 139 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A trendi plázacicák nevében kikérem magamnak valahol valamilyen szinten a konzumidiotizmus és minden egyéb mekiellenes tahóság szponzorálását!

Téves állításnak tartom, hogy a paraszt pejoratív értelmezése bármilyen hatással volt gazdaságilag a falu és város viszonylatában.

Az elvándorlást, a városhoz való közeledést két fő tényező befolyásolta.

- A technológia, technika fejlődésével, igénybevételével az agrárgazdaságban lényegesen csökkent az élőmunka szükséglet. Ma egy 1000 hektáros területhez elég 12 személy, amely magába foglalja a kisegítő munkaerőt, beleértve az adminisztratív munkát is.
- A munkahelyek, gyárak, szolgáltatók a városok köré települtek. Minimális volt a vidékik falvak köré települt gyár, szolgáltató. Mindez nagyobb mértékben igaz a fővárosra. Ezzel párhuzamosan városfejlesztés címszó alatt a lakásépítésben, vásárlásban is kedvezményt kaptak a városban, míg ez falunk csak jóval később jelentkezett.

A föld kárpótlás után boldog-boldogtalan kárpótolt arra számítva, hogy ez jó befektetés lesz. A többségnek nem állt és ma sem áll szándékában földet művelni. Ma a tulajdonosok többsége bérbe adja a földet.

Amit pedig a technológiával és technikával kapcsolatban írtam igaz a gazdaság többi ágazatára is, mert ennek fejlődése az élő munkaerő szükségletet csökkenti. Erre kellene megfelelő megoldást találni.

"Ki a paraszt?"

Az álkulák!

Akinek földje nincs, de nagy paraszt!


Az ilyen parasztot hívják; aszfaltparasztnak, vagy szénalapátolóknak, akikből jó pár akad a parlamentben is.

mikor jártál ilyen tsz környezetében, mostis müködnek, mert könnyebb gazdálkodni, csak most elvonják a támogatást...mint Kádárnál?

is illetve az államtól a hűbérúrtól várják a megváltást

most is van nagy gazdaság, tsz...ahol a gazdák összeálltak és dolgoznak, ahol most megvonjáka támogatás egy részét

Ez a te véleményed, amit csak részben lehet kivenni az írásodból, hogy mire alapozod. Én valamivel több, mint tíz évig foglalkoztam az agrárgazdasággal, működésével pénzügyi tanácsadás keretében. Az első között voltam aki készített uniós pályázatot. Ez alatt az idő alatt nagyon sok személlyel találkoztam és sok gazdaságot tekintettem meg, megismerve a tevékenységüket és felfogásukat. Részt vettem jó pár fórumon, amelyen Ángyán professzor úr is jelent volt és hozzászólt, vagy előadást tartott. Két alkalommal még külön is beszélgettünk. Mindezekre alapozom az állításom, érvelésem.

Természetesen regényt lehetne írni és dokumentumokat bevágni. Erre azonban ez a fórum nem alkalmas. Így kénytelen vagyok mellőzni, de néhány megjegyzést szeretnék tenni az általad írtakra.

Nem tartom jónak sem a reprivatizációt, sem a végrehajtott privatizációt, mert döntően mindegyik olyan személyeket is földhöz juttatott akik nyerészkedés céljára használják fel. Én egy harmadik utat választottam volna, de ennek kifejtése hosszú lenne, ezért ezt is mellőzöm.

Ángyán úr sok mindent mondott korábban és most is. Korábban is mondott olyant, amelyről mára elfeledkezett. Nagyon sok mindenben egyetértek vele, de nem mindenben. Erről is írtam már többször, így most ezt sem ismétlem meg.

Az agrárgazdaságban éppúgy, mint a gazdaság más szektorában üzemviteli szempontból a kívánatos nagyság meghatározható, ha a körülményeket is figyelembe vesszük. Az üzemméret kedvező nagyságát pedig meghatározza a konkrét tevékenység a termőföld minősége.

A kertészeti tevékenység fejlesztésével és a termékek feldolgozásával kapcsolatos felvetéseddel egyetértek, ha kihasználva a környezi adottságokat, korszerű technológiával, technikával történik, mert csak így lesz árban is piacképes. Ez is bizonyított a gyakorlatban és papíron is bizonyítható. Ezzel kapcsolatban az első véleményem 1999-ben Torgyán úrnak küldtem el, melyre pozitív választ adott, azonban később csak minimális változás volt észlelhető. Az ezt követő kormányok pedig e témával nem foglalkoztak, csak a kommunikációjukban.

Azt tartom hibának, hogy kezdettől fogva nem azok jutottak termőföldhöz, gyephez, erdőhöz és épületekhez - beleértve a feldolgozást is - akik benne akarnak dolgozni, akik az élő munkát akarják foglalkoztatni, hanem azok is hozzájutottak akik nyerészkedni akartak. Ebben pedig mindegyik kormányzat követett el hibákat, de elsősorban az Antal kormány, s a többi csak ezt követte, ez után ment.

Végezetül, én is falunk élek születésemtől kezdve, így ismerem a falú minden problémáját.
A nagyapám és rokonságom nagy része mezőgazdasági tevékenységet folytatott.

Nem egészen így van. A wiki pontosan megadja, amely egyezik azzal az 1945 előtti lexikonban írtakkal, amely a birtokomban van.

A hold, mint mértékegység és változatai;


- katasztrális hold, régi nevén bécsi hold (1600 négyszögöl = 5755 m² = 57,55 ár = 0,5755 ha)
- királyi hold (2347 négyszögöl = 8440 m² = 84,4 ár)
- kis hold (1000 négyszögöl = 3586,25 m²; Felvidék, Dunántúl)
- magyar hold (1200 négyszögöl = 4315,5 m² csak szántóföld mérték)
- öreg hold (Alsó-Fehér vármegye)
- régi hold (Jászság)
- angol hold (Acre)

Én sem vitatkozni akarod veled, csupán a véleményem írtam le. Amit most idézőjelben megismételsz, ehhez is lenne véleményem, de ezt Ángyán professzor úrral beszélném meg kettesben.

Mindettől független volna hozzád egy kérdése.

A kárpótlásban kiadott földeknek a felét a tulajdonosok nem művelik, hanem bérbe adják.

Szerinted, ha a vidéki emberek akiknek nincs termőföldjük, de gazdálkodni akarnak, miért nem veszik bérbe?
Miért a kft.-ék kkv-k és bérlik?

Nálunk például a faluban négyen gazdálkodnak. Egy-egy vállalkozás több száz hektáron.

Válaszok:
Berecskereki | 2014. augusztus 19. 19:25
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés