Jövőre tizenhétmilliárd forinttal több jut a kultúrára

2013. október 6. 22:47

Orbán Viktor
orbanviktor.hu

Fontos, hogy a válság idején is észben tartsuk: a művészet nem kiadás, nem pénzügyi tehertétel, hanem erőforrás. Pótolhatatlan és mással ki nem váltható erőforrás.

„Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tudom, hogy itt most irgalmasságra volna szükség, és kegyelmet kellene gyakorolnom azokkal, akik állnak, és igazából csak annyit kellene mondanom, hogy a tárlatot megnyitom. De tudják, a kötelesség ezt nem engedi, ezért engedjék meg, hogy ennél bővebben köszöntsem Önöket. Először is hadd kapcsolódjak ahhoz, amit Baán László főigazgató úrtól hallottunk. Itt egy Rudnayra hivatkozó művészeti ars poeticát ismerhettünk meg, és hogyha az ember nem művészként hallgatja ezeket a mondatokat, akkor az bizony elmegy a nemzeti politika ars poeticájának is. Egyúttal emlékeztet bennünket arra is, hogy talán nem helytelen döntés, ha országvezetőket, politikusokat hívnak meg egy tárlat megnyitására, mert hiszen a mi szakmánk, a politika is művészet. A különbség csupán annyi, bár ez nem lényegtelen, hogy a politika a lehetőségek, a lehetséges művészete, a képzőművészet, úgy tűnik, inkább a lehetetlen művészete: olyasmire vállalkozik, olyan lehetetlennek tűnő dolgokra, amiket másképp, mint a képzőművészet eszközeivel nem lehet kifejezni. Nos, miután sikeresen kimentettem magam az ügyben, hogy mit is keresek én itt, és miért fogadtam el ezt a meghívást, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a művészeket, akiknek az alkotásait ezen a tárlaton láthatjuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem olyan régen jártam itt, Hódmezővásárhelyen, talán még emlékeznek rá, valakit kölcsön kértem innen, a városházáról. Ne féljenek, nem azért jöttem, hogy visszahozzam. Egyelőre meg vagyunk elégedve egymással, legalábbis nem tudok róla, hogy panasz lenne rám.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az igazság az, hogy szeretek Vásárhelyre jönni. Ez egy szép város. Valahogy az idegen is megérzi, hogy itt egy sajátságos mélysége van az életnek. A modern kor legfájdalmasabb betegsége, a felszínesség valahogy ide nem férkőzött be. Tekintélyes épületek, karakteres emberek, a komolyan vett munka jelei mindenfelé. Ráadásul itt, az Önök városában állandóan történik valami. Hódmezővásárhely egyedülálló kulturális teljesítményét ma már bármely európai város megirigyelhetné. Jövőre lesz tíz éve, hogy elkészült a holokauszt múzeum, amely akkor még Magyarország első ilyen témájú állandó kiállításának adott otthont. 2006-ban nyílt meg az Emlékpont, amely modern és kifejezetten XXI. századi intézményként az itt élő közösség kollektív történelmi emlékezetének középpontja lett. Egy éve pedig a kulturális városnegyedet is átadták a város polgárainak. Tekintélyes lista ez, gratulálok hozzá az itt élőknek és a város vezetőinek is! Azt is hallottam, hogy október első vasárnapja, vagyis az őszi tárlat megnyitásának hagyományos időpontja köré egész eseménysorozat szerveződik, ez is megérdemli, kiváltja az elismerést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Minden művészetszerető ember számára jó hír, hogy az elmúlt években a gazdasági válság ellenére évről évre egyre több erő, figyelem és pénz jut a kultúrára. Nem lesz kivétel ez alól a következő esztendő sem. Most nyújtottuk be éppen a 2014-es év költségvetését a Tisztelt Ház elé, amikor az idei évhez képest ismét 17 milliárd forinttal emelkedik majd a támogatás összege. Szintén jó hír, hogy a magyar állam újjászervezésének részeként a közgyűjteményi hálózatot is sikerült új alapokra helyezni. A múzeumi kiállítások felújítására és újak létrehozására pedig 2013-ban 300 millió forint áll rendelkezésre, és rendkívüli hír, hogy végre van pénzünk arra is, hogy felújítsuk nagy hagyományú kulturális intézményeinket, például a Zeneakadémiát, az Operaházat vagy éppen az Erkel Színházat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Gondolom nagy öröm mindannyiunk számára, hogy idén már 60. alkalommal nyitja meg kapuit a Vásárhelyi Őszi Tárlat, a kortárs magyar képzőművészek e páratlan seregszemléje. Biztosan a kerek évforduló miatt kaptam én is meghívást erre az alkalomra. Tudomásom szerint Magyarországon másutt nincs példa arra, hogy immár 59 esztendeje megrendezzenek egy ilyen nagyságrendű eseményt. Sőt, Európában is csak néhány, ehhez fogható rendezvény ismert. Ennek az évről évre megrendezésre kerülő kiállításnak az egyediségét nem csupán töretlen hagyománya, folyamatossága, magas szakmai színvonala adja, hanem az is, hogy itt valamennyi képzőművészeti ág képviselteti magát. Az államtitkár úrtól tudom, hogy évről évre egyre nehezebb dolga van a zsűrinek, mert szinte minden évben rekordot dönt a pályázók és a pályaművek száma, mint a polgármester úrtól is hallhattuk az előbb: most már közel 770 műalkotás érkezett közel 340 művésztől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Önök tárlata fontos bizonyíték és biztatás. A Vásárhelyi Őszi Tárlat bizonyíték, hogy egy lokálpatriótának indult kezdeményezés bizony országos rangra emelkedhet. Hangozzék el a négy alapító neve, akiknek köszönettel és hálával tartozunk: Galyasi Miklós múzeumigazgató, Kurucz D. István és Almási Gyula Béla festőművészek, valamint Szabó Iván szobrászművész.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szerencsés csillagállás kell egy ilyen sikertörténethez. Szükség van arra, hogy itt, Hódmezővásárhelyen mindig legyenek tanítványok, akik átveszik az alapító atyáktól a tárlat megrendezésének munkáját. Szükség van arra is, hogy a tárlat története során mindig képes legyen megújulni, és nyitott maradjon a magyar képzőművészek fiatalabb generációi felé. És szükség van arra is, hogy a város polgárai és a város vezetése mind a mai napig magukénak érezzék ezt az eseményt.

Tisztelt Vásárhelyiek!

A szalonok és a szalonok élete fájdalmasan hiányzik a magyar szellemi életből. Nem a találkozási alkalmak, abból akad épp elég, a biztos értékítélet, az hiányzik igazán. Ez a tárlat mára egy igazi szalonná vált, amelynek értékítélete megbízható tájékozódási pontot jelent a magyar képzőművészetben, az itt kapott díjak pedig valódi rangot adnak a díjazott művészeknek. Talán sokan vannak még, akik úgy vélik, hogy nehéz időkben, amikor gazdasági válsággal küszködünk – és ha körülnézünk Európában, akkor láthatjuk, lesz még jó néhány ilyen évünk –, nem érdemes áldozni művészetre. Azt gondolják, hogy ilyenkor luxus a zene vagy éppen a képzőművészetek támogatása. A dolog az én meggyőződésem szerint éppen fordítva áll; éppen a válságból való kibontakozáshoz van szükség arra, hogy megmutassuk, az emberi élet több a megélhetésért folytatott puszta küzdelemnél. Ezért ma is, holnap is szükségünk van a művészet jótéteményeire, és szükségünk van a kiváló művészeinkre is. Fontos, hogy a válság idején is észben tartsuk: a művészet nem kiadás, nem pénzügyi tehertétel, hanem erőforrás. Pótolhatatlan és mással ki nem váltható erőforrás. Engedjék meg tehát, mielőtt megnyitom ezt a nem mindennapi kiállítást, őszinte elismerésemet fejezzem ki az évfordulón a város vezetőinek, a város polgárainak és különösképpen az itt kiállító művészeknek. Jó reményekkel lehetünk afelől, hogy Hódmezővásárhely még hosszú időn keresztül a kortárs magyar képzőművészek találkozóhelye marad. A kiállítást ezzel megnyitom!”

(Orbán Viktor beszéde a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitóján, Hódmezővásárhelyen.)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/58737

Ajánljuk még a témában