Sólyom, Róna, Ángyán: variációk a lehet másra

2013. június 3. 15:48

Pintér Bence
Mandiner
A felszólalók a hamis, mesterségesen fenntartott jobb-bal megosztottság ellen, egy harmadik út mellett érveltek.

Konferenciát szervezett vasárnap az LMP Ökopolisz nevű alapítványa Merre van előre? címmel. Jó kérdés, bár nem egyértelmű, hogy kire vonatkozik: az LMP-re? Vagy az országra? Az előadók elsősorban az országról beszéltek, az előadók személye viszont talán inkább az LMP jövőjéről árulkodott.

A konferencia előtt azonban kénytelen vagyok a szervező párttal foglalkozni. Lassan egy éve értekeztem az új pólusról, melyet a 4K!-val, Millával és a Szolidaritással karöltve hozott volna létre az LMP. Azóta megjelent Bajnai Gordon, és az Együtt 2014-gyel lenyúlta az utóbbi két szervezetet, hogy aztán gyakorlatilag magát az LMP-t is kettészakítsa. Bár a szakadás szervezetileg eléggé megrázta a pártot, nem történt tragédia. A PM csatlakozott Bajnaihoz, a Schiffer-féle LMP pedig megőrizte talán legfőbb báját: a függetlenségét. A kérdés az, hogy ez a tulajdonság elég vonzó lesz-e a választóknak jövőre a parlamentbe jutáshoz.

Mert kikre számíthat az LMP? A 2010-ben hét százalékot elért pártot jelenleg a bejutási küszöb alatt szokták mérni, ami nem meglepő: távozott a PM és velük együtt egy sor ismert politikus (Jávor, Karácsony, Szabó, stb.); megszűnt a frakció; a válás körüli szenvedés pedig szinte az egész őszt és telet elvitte. A PM-mel valószínűleg nem csak az ismert politikusok, hanem a pesti liberális szavazótábor jó része is távozott, ami egyrészről érvágás, másrészről azonban lehetőség: az LMP-nek nem is feltétlenül őket kell visszanyerni, hanem a vidéket és azokat az egykori Fidesz-szavazókat becsatornázni, akik nem elégedettek a kormányzás jelenlegi alakulásával. Röviden összefoglalva annyit mondhatunk, hogy az LMP három fő értékkel bír jelenleg: mind az elmúlt, mind a jelenlegi kormánnyal (egyszerűbben: a rendszerrel) szemben kritikus; a választói közömbösség ellenére sem hagy fel a zöld ügyek hangoztatásával; valamint az égető problémákra nem faék-egyszerűségű válaszokat kínál.

Itt csatlakoznék vissza a vasárnapi rendezvényhez. A fenti megállapításokat összekapcsolva láthatjuk, hogy az LMP-nek olyan támogatókra van szüksége, akik: a) függetlenek b) fontos nekik a fenntartható fejlődés c) saját jogukon elismertek saját szakterületükön d) képesek megszólítani a jobbközép és/vagy bizonytalan szavazókat. S lám: a konferencia első három szónoka Sólyom László, Róna Péter és Ángyán József volt, akik többé-kevésbé megfelelnek a kritériumoknak. Persze Sólyom és Róna LMP-s kötődése nem meglepetés, a Fideszben csalódott Ángyán pedig most sem jelentette be, hogy belép a pártba, az irány azonban mégis világos. Miről beszélt tehát ez a három közéleti személyiség?

Sólyom László szerint fontos leszögezni, hogy nem csak a kiüresedett jobb- meg baloldal van, hanem van egy harmadik út, amit leginkább a szakmai munka jellemez. Szerinte az sem igaz, hogy ma diktatúra lenne, de 2010 előtt sem csak céltalan tévelygés volt. A kérdés az, hogy találunk-e végre közös nyelvet a problémáink megbeszélésére. Sólyom többször is „harmadik utat” említett: nem tudom, hogy ezzel direkt utalt-e a Németh László nevéhez köthető harmadik útra, vagy csak felhasználta ezt a jól hangzó kifejezést.

Róna Péter megállapította, hogy nem sikerült felzárkóznunk a nyugathoz, és hogy a felzárkózáshoz nyolcmilliárd eurónyi beruházásra, valamint a hitelfeltételek normalizálására és a bizalom visszaállítására lenne szükség. Róna szerint a társadalommal az a probléma, hogy a politikai osztály, s így a választópolgárok is huszadik századi harcokat harcolnak, s próbálják végleg legyőzni a másikat, pedig az ország nem lehet egynemű. Szerinte ugyanez az uniformizálási törekvés a probléma az EU-val is.

Ángyán József a konferencián elmondta: erkölcsileg csalódott a kormányban, földkérdésben nem azt csinálták, amire vállalkoztak. A parlamenti képviselő először XI. Piuszt idézve a szubszidiaritásról értekezett, majd arról beszélt: ha az állam elfordul a közösségektől és dezertál a tőkének, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Ángyán szerint például hat „maffiacsalád” agrártámogatásként 15 milliárd forintot vett fel, miközben a háromszázezer embert segítő tanyafejlesztési programra egymilliárd forint jutott. Az állami földbérletekkel kapcsolatban kifejtette, hogy a földek 41,3 százaléka 11 érdekeltség birtokába jutott.

A felszólalók a hamis, mesterségesen fenntartott jobb-bal megosztottság és a hazai vagy külföldi nagytőkének, valamint az EU-nak való kiszolgáltatottság ellen, illetve a kis közösségek, helyi gazdaságok védelme és a fenntartható fejlődés, azaz egy harmadik út mellett érveltek.

Ezután Schiffer András, Kukorelli István, Istvánffy András (4K!) és Farkas Attila Márton beszélgetésével folytatódott a konferencia. A beszélgetőpartnerek a magyar demokrácia állapotáról beszélgetve jutottak arra a következtetésre, hogy a rendszerváltoztatás utáni évek „demokratái” (az SZDSZ és a liberális sajtó) aufklärista módon, a külföld elvárásával érvelve próbálta megmutatni, hogyan kell demokratának lenni. Ennek pedig az volt az egyetlen eredménye, hogy a magyar emberek nem érzik/érezték magukénak a demokrácia intézményeit, így Orbán Viktornak könnyű volt azokat leépíteni – hangzott el a beszélgetésen,

Az előadók lefektették egy harmadik út alapjait, ami könnyen lehet az LMP útja. A párt hangsúlyos kérdésnek tekinti a vidék problémáját, amivel cáfolhatják az őket gyakran érő, SZDSZ 2.0 jellegű kritikákat. Kínzó kérdés azonban, hogy a fent említett előadók mennyire vesznek majd részt a párt következő egy évében. Az LMP-nek persze az lenne érdeke, hogy minél inkább. Átülne-e például a pártjában erkölcsileg mélyen csalódott Ángyán József egy esetlegesen újjáalakuló LMP-frakcióba? Vállalna-e aktív szerepet Róna Péter? Lenne miniszterelnök-jelölt Sólyom László?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Sólyom mekegi László miniszterelnök jelölt???? Ez ugye valami vicc?

Erről kellene inkább értekezni, hogy igazak-e vagy sem?

"..Az MSZMP tag Sólyom László, feleségével együtt 1978-ban, Spanyolországba utazott, majd onnan elfelejtettek hazajönni. Az akkori szóhasználat szerint disszidáltak. Ekkor az após, Nagy József, barátjához, Aczél Györgyhöz fordult segítségért, aki nyomban két konzuli útlevelet küldött a renitens házaspár után, s így aztán büntetlenül hazatérhettek.
Az azért elgondolkodtató, hogy Sólyom László, ezt követően, miért nem a börtönben kötött ki. Neki, börtön helyett, az NDK-beli Jéna egyik egyeteme jutott, ahová az akkor már a szintén Kelet-Németországban tartózkodó és ott vendég-tanároskodó Mádl Ferenc hívta meg segítőnek, oktatónak..."

"..A kilenc unokával büszkélkedő Sólyom László feleségéről adat nem igen található. De bizonyos kutatások után most már leírható, hogy Nagy Erzsébetnek hívják, akinek édesapja, Nagy József előbb az MSZMP Baranya megyei Pártbizottságának titkára, majd első titkára és 1990-ig országgyűlési képviselő volt, s természetesen tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának..."

http://www.lakatospal.hu/index..

Olvasd el a korábbi hozzászólásaimat, nem hiszem, hogy csak most hozom fel fel az mszmp-s múltat, Orbánéknál is megtettem.

Kicsit sem érdekel, kicsoda, micsoda volt a Sólyom apósa.
A kárótlás atyjaként semmiféle jövendőbeli politikai szerepben nem tudom elképzelni. Aki köztársasági elnökként 2006-ban az 50. évforduló körüli történésekhez csak annyit tudott annak idején szólni, amennyit, az egy óvatosságtól bénított ember, talán a kárpótlás kiagyalásakor is a bátorság hiányzott, érdekes, az összes volt tömbbeli ország meg tudta lépni, h. amit fizikailag még lehetett visszaadtak, amit meg nem, arra kerestek más megoldást. Az agyam leszakad, a szerencsétlen földműves licitálhatott a saját földjére! Talán a volt (?) rendszer működtetőivel szemben is sok volt az óvatosság. Bezzeg a Pokorni megzsarolt édesapját volt képe valamelyik elvtársnak fölemlegetni. Ma már senki sem csodálkozna ekkora aljasságon, de akkor még nóvum volt. A 2002-2010-es időszak nem hagyott sok kétséget, kiféle - miféle társaság volt is ez, Sólyom Lászlóval együtt, bár Sólyom nyilván jobb volt, mint Szili lett volna. Mindig vannak fokozatok.
Róna kétségtelenül igen illúziókeltően tud megnyilatkozni, kivéve, mikor kitör belőle az Orbán gyűlölet. Hol volt akkor, mikor ezerrel ment a devizahitel hülyítés, láncfűrésszel, jacuzzis pezsgőzéssel példálózva, minden TV-ben? Utólag nem olyan nagy kunszt rájönni, h. a svájci frank ugyan stabil, de a magyar nem annyira. Hol volt a Róna a kótyavetyébe fulladt MSZP-s privatizációk idején, miért nem akkor házalt a TV-kben, h. talán mégsem kéne az egész cukoripari vertikumot felszámolni?
Ángyánnak biztosan igaza van, ő speciel időben szól, de még nem nyugodott le a nap.
Nemcsak a "baloldal" számára fontosak a 2014-es választások, lehet, h. ha a Fidesz kap még 4 évnyi bizalmat, EZT a problémát, ha később is, de megoldja, lehet, h. most nincs más lehetősége, mint egy nemzeti birtokos rétegre is támaszkodni.

Válaszok:
Laibach | 2013. június 3. 17:19

"..2006-tól kezdve kétségbeesetten írtam és nyilatkoztam a devizahitelezés leállításáért, amiért meg is kaptam a „kókler” minősítést a devizahitelezés megalkotóitól. Kik voltak ők? Hát Járai Zsigmond, Király Júlia, Simor András, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Oszkó Péter és Felcsúti Péter. Ki dolgozta ki azt a banki magatartási kódexet, ami végtelen cinizmussal nem, hogy nem vetett véget, hanem egyenesen szentesítette a „terméket”? Hát Oszkó Péter és Felcsúti Péter..."

http://patacsipilvax.hu/2012/1..

Három idealista -, amit nem elmarasztalásként írok.
Róna és Sólyom az elefáncsonttornyából látja a célt, ám az elérés módja nem világos, s Magyarországnak momentán nincs - MONDOM nincs ideje kísérletezgetni.
Ángyán úr a 100-as skálán 100-at akar megcélozni, hogy ez mennyire reális? Nem tudom, szerintem nem.
De. Az ő céljaikat nem szabad leírni.
Meggondolandó: a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, esetlegesen egy jövőben létrehozandó parlamenti Szuperbizottság, mennyire tudja a mindenkori kormányt olyan "Magyar szabadság, magyar érdek"-kontroll alatt tartani, amely kizárja a valahai szdsz-i, bokrosi, gyurcsányi dúlásokat, helyrehozhatatlan károkozásokat.
Itt a Btk. erős felükvizsgálata, ellenőrzése elengedhetetlen, ugyanis bajaink másik fő oka az "igazságszolgáltatás"-nak csúfolt nyomozó-vád-bírósági stb. "munka".
Magyarul: a kormánynak, a Fidesznek is foglalkozni kell a kérdéssel, mert több haramia-rabló-elkurvult kormányzást ez az ország az elkövetkező 20-25 évben súlyos deformálódás nélkül már nem bír ki.
S akkor finoman fogalmaztam.
Meg kell nézni a Nagy Sándorok, Jánosyk, hogyan vonhatók be, azaz a magyarnak (talán) megmaradt volt szocikat is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés