KLIK: hol a fizetés?

2013. február 5. 12:09

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Az iskolák állami kézbe adásának folyamata sorra produkálja az előkészítetlenség, majd az utólagos kapkodás tüneteit.

Tudjuk, hogy Magyarország a permanens reformok országa, ahol a balos kormányzatok átalakítási mániájánál sajnos már csak a kétharmados jobboldal reformdühe a nagyobb. De az eleinte zökkenőmentesnek ígért (itthon? zökkenőmentes átalakítás?) közoktatási reform, az iskolák állami kézbe adásának folyamata sorra produkálja az előkészítetlenség, majd az utólagos kapkodás tüneteit; ahogy az összes olyan jelenséget is, amely együtt jár a durva centralizáció és a valóság súrlódásával.

Ha van szektor Magyarországon, amelynek dolgozói megtanultak sokat nyelni, az a közoktatás; de az valószínűleg minden érintettben kiveri a biztosítékot, ha az amúgy is alulfizetett szektorban a megváltónak ígért államosítás a fizetések csökkenésével, sőt bizonytalanná válásával jár, akár csak átmenetileg, akár hosszú távon. Az ezzel kapcsolatos mai hírek pedig egyáltalán nem szolgálnak megnyugtató magyarázatokkal.

A Magyar Nemzet és a Népszava egyaránt arról számolt be – idézi a hvg.hu –, hogy a KLIK-éra első fizetési időszakában több iskolában kevesebb fizetést kaptak a pedagógusok az eddiginél. A Nemzet arról írt, hogy bizonyos önkormányzati pótlékoktól és támogatásoktól elestek a tanárok. A lapnak Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Szövetségének elnöke azt mondta: bár az önkormányzatok működtetők maradtak, már nincs lehetőségük arra, hogy különböző önként vállalt pluszjuttatásokat adjanak a tanároknak. Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke is csak azt tudta mondani: hiába adnának a települések, nincs miből, mivel a feladatokat és a hozzájuk rendelt pénzt nem egyenlő arányban vonták el az önkormányzatoktól. A Népszava arról számolt be, hogy tíz-tizenöt százalékkal kevesebb nettó fizetést utalt az államkincstár egyes dunakeszi, illetve zuglói iskolákban dolgozó pedagógusoknak. Bár a KLIK hétfőre ígérte, hogy minden pedagógus megkapja a januárban számfejtett fizetését, de újabb adminisztrációs hibák történhettek: az egyik esetben az érintettek családi adókedvezményeit „felejtették el” jóváírni. A hvg.hu idézi a Világgazdaságot, mely szerint az Emberi Erőforrások Minisztériumánál keresik a most hátrányba került pedagógusok kompenzálásának költségvetési forrását. Emellett ugye az a terv, hogy idén ősszel már tényleg bevezetik a pedagógus életpályamodellt, fizetésemeléssel, ha a gazdaság beindul. Ha.

Az eddigi fenntartók tehát széttárják a karukat, mondván, már nincs rá pénz; az újak pedig a szebb jövő felé mutatnak, amiben minden jó lesz. Ha. Csakhogy az amúgy is alulfizetett tanároknak ma kell a fizetés, mert ma akarnak megélni belőle, kifizetve a számlákat meg a család fenntartását. Egy ilyen hiba is megengedhetetlen, hát még ha általános jelenségről beszélhetünk. Szilvay kolléga kétrészes riportban írt az államosítás előtti reményekről és félelmekről; majd a január folyamán bekövetkező tényleges változások iskolai tapasztalatairól: egy budapesti általános iskolában sürgősen fel kellett venni egy tanárt, azonban az igazgatónak már nincs ehhez joga. A tankerület viszont még nem szerveződött meg, így a gyakorlatban nem tudta felvenni a tanerőt. Az illető tanár így most annak reményében dolgozik, hogy egyszer majd aláírják a szerződését. Vagy: egy adott településre a kívülről bejáró pedagógusok eddig 20-30 ezres utazási pótlékot is kaptak, ez január óta nem érkezik meg az érintettek számlájára, és senki nem tudja, mikor térítik meg; ahogy a cafeteria is erre a sorsra jutott.

Egyszerre felháborító és elgondolkodtató, hogy a rapid centralizáció mennyire nem tud mit kezdeni a magyar valóság sokféleségével, amit most már konkrétan a tanárok pénztárcája bán. Az elnyúló átmeneti állapot fokozza a bizonytalanságot, kiszolgáltatottá teszi a tanítás napi felelősségével kelő és fekvő tanárokat; s ebben a helyzetben az amúgy is túlméretezett és túlbonyolított magyar bürokrácia is csak a szokásos lefagyási és egymásra mutogatási tüneteket produkálja. Óriási különbségek vannak városok és városok, falvak és falvak, iskolák és iskolák között, amit az eddigi – persze nem tökéletes, de mi tökéletes – rendszerben kezelni tudtak a nagyobb önállósággal és közelebbi döntéshozatali szintekkel rendelkező oktatási egységek. A szubszidiaritás fogalma nem csak bullshit, hanem a legmegfelelőbb megoldásra való törekvés jelszava, hogy a problémákat ott oldják meg, ahol azok keletkeznek. Az autonómia szinte teljes felszámolásával, a központi, egyenlősítő szándékok ráerőltetésével ez a rugalmasság, a kiszámíthatatlan magyar közállapotokhoz való alkalmazkodási képesség vész el, amit persze még több bürokráciával akarnak megoldani. Olyan bürokráciával ráadásul, amely kellő előkészítettség nélkül igyekszik felvenni a fonalat, s amelyben a fenntartót a fenntartottak látnak el ingóságokkal, ugye.

Még sincs min meglepődni. Ez történik mindig, amikor a pofonegyszerűnek és világosnak szánt, felülről érkező központi akarat találkozik a javíthatatlanul sokrétű valósággal. Van rá ellenszer, úgy hívják, konzervatív gondolkodás.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 129 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nyilván voltak, vannak problémák. De ezek, részben, minden nagy átszervezésnél elkerülhetetlenek.

Tisztelt Rajcsányi Gellért úr én nem változtam, maradtam továbbra is a mindennel nem egyet értő. Így most is csak azt tudom leírni, hagy egyoldalasan felületében nézem a történetet akkor egyet kell értenem önnel. Amennyiben az érem másik oldalát is megnézem és elkezdem boncolni mindkét oldalt, akkor már másként néz ki a történet és az Ön írásának az értéke is.

Való igaz, hogy az a probléma fennáll és meg kell oldani. Való igaz, hogy az oktatás kerítésénél hiányos a kolbász és sok településen már az alapok sincsenek meg. Az önkormányzatoknak leadott normák csak részben biztosították az inflációval növelt oktatási költségeket. Ennek következtében egyre több önkormányzatnak a saját forrásaiból kellett pótolni. Ezek a források azonban kimerültek, így ez a probléma akkor is fennállna, ha az átszervezés nem történik meg, ha minden marad a régiben. A jelen körülmények között pedig egyik napról a másikra nem lehet pótolni azt, amit a forrásbőség idején nem tettek meg. Bizony Tisztelt Rajcsányi úr emlékezzen Gyurcsány Ferenc mondataira „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.” Így van ez az oktatással is - beleértve a finanszírozást is - már régóta.

Érzékelem miről szól a poszt, de szerintem a probléma nem abban van, amiről RG ír, hanem abban amiről nem ír. Amit az önkormányzati vezetők elmondanak, az a fő probléma, a többi már ennek következménye. Erről vitatkozom és nem azt állítom, hogy az poszt írójának semmiben sincs igaza.

Még annyit hozzá, hogy fújhatjuk a szubszidiaritás elvét (jobban szeretem a magyar megfelelőjét, még akkor is ha hosszú; a döntések legalacsonyabb szintre vitele) ha a források nincsenek meg, vagy korlátozottak, vagy nem megfelelő a felhasználásuk. Az utóbbira is van példa.
Megjegyzem; az önkormányzatok költségvetéseiről, beszámolóiról az internet segítségével lehet tájékozódni, mert nyilvánosak és megtalálhatók.

:))))))))))
Idomítod a nyájat. Sok jót ne várj. Egy X és minden megoldva.

Aki a kákán is csomót keres az találni fog.
Az átszervezésre két időpont jöhet számításba.

Az egyik az iskolaév befejezése és az új elkezdése közötti időszak. Erre az lenne a válasz; A tanárok nem tudják igénybe venni a jól megérdemelt nyári pihenőjüket.

A másik a költségvetési év fordulónapja, amely az év első napja.

Az ajánlatod iróniának jó, de szakmailag értelmetlen.

Ön lenne a csengettyűs kos? :-)

Akkor rosszul értelmezed. Én a kormányzati munkáról írok - a normatívák megállapítása és átadása az önkormányzatok felé. A forrásbőséggel pedig a Gyurcsány által elmondottakra utalok. A 2002 utáni pedagógus béremelés felét az önkormányzatoknak kellett kigazdálkodni, mert forrást nem biztosított a központi költségvetés a normatívába. Az önkormányzatokhoz az évek során több olyan feladatot adtak le, melyhez nem adtak forrásfedezetet. Erről szól Gémesi György is, s ennek továbbvitelét hiányolom RG írásából. Gyurcsánytól vett idézethez pedig nem írtam időpontot, s a hozzáfűzött megjegyzést akár az 1980-as évektől érheted. Annál is inkább, mert amennyiben a téma ismerője vagy, akkor tudnod kell a problémák igaziból akkor kezdődtek.

Mivel az önkormányzatoknak a forrásai kimerültek így akár van átszervezés, akár nincs a probléma mindenhogyan fennállna. Nos ez sem jelenik meg RG irományában.

Ezekre a kérdésekre "mi lett volna, ha nem államosítanak? akkor az önkorm is csökkentette volna a pénzt?" hiába várod a választ, nem fogod megkapni, mert akkor megdőlne az az állítás, hogy az átszervezésben, ennek technikai véghezvitelében van a hiba. Biztos vagyok benne, hogy az itt kommentelő oktatás és költségvetési "szakértők" soha nem láttak önkormányzati költségvetést, nem ültek egy-egy önkormányzati költségvetési tárgyaláson. Szerintem a legtöbb médiamunkás is csak hallomásból írja meg a nagyívű értekezését és nem a gyakorlatban tapasztaltakból, komplex, egymásba kapcsolódó történésekből.

Ma kaptam meg a gázszámlát, amely megbontásra került december és januári hónapra.

A decemberi eső részné1 egy Mj 2,968 Ft, a januárinál 2,725.
Az alapdíj a decemberi számlában 1.176 Ft/hó, a mostani számlában 923 Ft/hó.

Na, ja! Rajtuk már a kuncze féle tabletta sem segítene, csak a kalapácsos ember. ;-)

"agyi fogalmazásgátlót" kúp formájában? Egyet fönt, egy lent dugnak be és az agyban összetalálkoznak? Akkor érthető, hogy néha miért olyan nagy a zivatar a fejekben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés