Az én örökségem - a magyar hősök emlékére

2013. január 13. 10:31

Az nem lehet, hogy a férje után a fia is! De lehetett...

2013. január 13. 10:31
Balogh Gábor
Balogh Gábor
Jobbegyenes

„Aztán megint jött egy címeres boríték. Megint behívó volt benne. Megint ősz volt – a '41-es. És megint Jónás Rudolfnak címezték. És ifjabb Jónás Rudolf is ment, róla is készült egyenruhás fénykép, mielőtt elvitte a vonat keletre. Ükanyám imádkozott minden éjjel. És sírt, és ölelte most a már a másik fotót is. Karády pedig búgott a rádióban: valahol Oroszországban... Az nem lehet, hogy az apja után a kis Rudi is! Az nem lehet, hogy a férje után a fia is! De lehetett...

Ma sem tudom, golyó végzett vele, srapnel – vagy egyszerűen csak a tél. Nem tudom, a fronton lőtték le, visszavonulás közben fagyott halálra –talán valahol Szibériában végzett vele az éhezés, a tífusz, vagy egy szadista NKVD-s. Csak azt tudom, hogy ükanyám két férfit szeretett egész életében – és mindkettőt elveszítette. Még egy gyertyát se gyújthatott a sírjuknál soha. Csak annál a két fényképnél – minden ősszel.

Drága Ükmama! Köszönöm Neked, hogy egyes egyedül felnevelted a dédit! Köszönöm, hogy volt elég könnyed elsiratni a szerelmedet és a fiadat is! Köszönöm, hogy a pokoljárás után még maradt szereteted és mosolyod a nagyinak, még édesanyámnak is!”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Kapcsolódó cikkek

Összesen 30 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
laci0011
2013. január 13. 13:14
Érdekes kísérlete zajlik a nemzeti oldalnak,érdeklődve figyelem,sikerül-e...Hősökké akarnak avanzsálni egyik legnagyobb szégyenük,ujratematizálásával.Ha sikerűl akkor a jelenlegi kritikán aluli teljesítmény szentté avatása már csak ujjgyakorlat lesz.
balint60
2013. január 13. 13:01
Nagyon szép írás. "köszönöm, hogy (...) meghaltatok a Hazáért" zárómondat, bármily szépen és patetikusan is hangozzék, azonban nem igaz. Magyarországnak semmilyen méltányolható oka nem volt arra, hogy a Don-kanyarnál "védje" a hazát a fasiszta Németország hűséges szövetségeseként. Ezért az elesett katonáink -sokuk egyéni hősiessége ellenére- is inkább tekinthetők áldozatnak, mint hősöknek.
narancs albi
2013. január 13. 11:29
"...egy szadista NKVD-s..." hany szadista magyar partizanvadaszrol tudnanak meselni a Don-partjan !!!
narancs albi
2013. január 13. 11:15
"...–talán valahol Szibériában végzett vele az éhezés, a tífusz, vagy egy szadista NKVD-s..." vagy egy szadista nemet katona... vagy egy szadista magyar tabori csendor... vagy a magyar parancsnok utasitasara egyszeruen kivegeztek a sebesulteket... ilyen eset is volt...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik