A jövő tandíjjal kezdődik

2012. december 6. 9:13

Balogh Ákos Gergely
Mandiner
Csak egy önpusztító társadalomban képzelhető el, hogy a felsőoktatás mind nagyobb mértékben legyen fizetős, miközben a nyugdíjak dinamikusan nőnek, a nyugdíjasok ingyen utazhatnak.

2008. március 9-én a három kérdésből csak egyre szavaztam igennel: a tandíjas volt az. Nem mondanám, hogy nem voltak kételyeim, a tandíjról szóló vitáimban azóta is meg-meginogtam, de összességében még mindig úgy gondolom: a tandíj kérdése szimbolikus ügy, és inkább ellene vagyok. 

Amikor a kormány tegnap döntött a brutális keretszám-vágásról, az járt a fejemben, hogy nem erről volt szó. Megkerestem hát a Fidesz 2010-es, Nemzeti Ügyek Politikája című programját, amiben azonban ugyancsak meglepő dolgokat találtam a felsőoktatásról (kiemelések tőlem):

1.8 A felsőoktatás és a szakképzés célszerűsítése

Versenyképes oktatást és képzést

Közvetlenül a rendszerváltás után a külföldi tőkebefektetések egyik legfőbb motiváló tényezője a hazai munkaerő – árához képest – jó szakképzettsége volt. A betelepülő nagyvállalatok többnyire ki is használták ezt a lehetőséget, sőt az ezredforduló óta egyre inkább magasabb szakképzettséget igénylő munkafolyamatokat telepítenek az országba, és ehhez egyre kevésbé találnak jól képzett szakmunkásokat. Olyannyira, hogy mára a külföldi nagyvállalatok letelepedésének, de a hazai kis- és középvállalatok fejlődésének is egyik legfőbb gátjává a jól képzett szakemberek hiánya vált. Az elmúlt másfél évtizedben az oktatás területén is megbomlottak az egyensúlyok. A mérleg egyik serpenyőjét nézve a fiatal korosztályok mind nagyobb hányada vesz részt a felsőfokú oktatásban. A mérleg másik serpenyőjében viszont azt látni, hogy a szakképzés nagyot veszített presztízséből, és ma már egyes szakmákban szinte minimálisra csökkent a képzésben részt vevők száma.

Ezeknek az arányoknak a módosulása nélkül aligha képzelhető el gazdasági felzárkózás Magyarországon.

A hazai szakképző intézményekben ugyanis továbbra is az elméleti ismeretek oktatása dominál, miközben a vállalatoknál, tanműhelyekben folyó szakmai gyakorlatok erősen háttérbe szorulnak. Annak ellenére is, hogy a vállalatok igénye éppen fordított: több gyakorlati képzés, kevesebb elméleti oktatás. Németországban sikerrel működik egy ilyen rendszer, az úgynevezett duális szakképzés, amely alapvetően a vállalatoknál zajló gyakorlati képzésre épül, amit csak kiegészít a szakképzési intézményekben folyó elméleti oktatás. Noha a rendszer adaptálását már elkezdték a hazai szakmai érdekképviseletek, napjainkra mégis egyre nyilvánvalóbb: a magyarországi vállalatok versenyképessége – a betelepült külföldi nagyoké éppúgy, mint a hazai kicsiké – már csak a szakképzés rendszerének teljes átalakításával biztosítható. Szükséges továbbá a vállalkozói utánpótlást biztosító fiatalok vállalkozói képességeinek, tudásának növelése, a pozitív vállalkozói szemlélet és kultúra formálása már az általános iskolától kezdve. A gyakorlatorientált vállalkozásoktatást el kell terjeszteni a szakközépiskolákban és a felsőoktatásban is, hogy a fiatalok akár az iskola elvégzését követően, akár néhány év rutin megszerzése után képesek legyenek saját vállalkozást indítani. Jelenleg ezen a téren nagyon gyengén állnak a hazai oktatási intézmények, így egy központi program kell a hazai vállalkozásoktatás fejlesztése érdekében.

A magas hozzáadott értékű iparágak fejlesztéséhez (egészségipar, high-tech, innováció, K+F, zöld gazdaság) szükség van a hazai természettudományos és mérnökképzés megerősítésére.

Jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet, ezért a felvételizőknek több információt kell adni a szakok piaci értékéről.

A kormánypártok felsőoktatási fordulata ezek szerint nem 2012-ben, még csak nem is a választásokat követően történt, ettől azonban még messzemenően nem értek vele egyet. Magyarországon nincs diplomás túlképzés (a részletekről lásd Kálmánék sokgrafikonos posztját, vagy akár az egész felsőokosítás-ciklusát), akkor sem, ha a diplomák minősége valódi probléma.

ne_legy_birka_fidelitas_tandij_2008_szocialis_nepszavazas.png

2008-ban még a kormánypártok is másként gondolták, gondoljunk csak a Kettős Mérce által idézett Orbán-mondatokra vagy a Fidelitas tandíj-ellenes kampányának érveire. Ráadásul a tegnapi kormánydöntés nem csak a 2008-as álláspontjukkal inkoherens, de mostani kormányzásuk filozófiájával is.

Eladósodás jó, eladósodás rossz

A magyar gazdaság és államháztartás lehetőségeit évek óta erősen behatárolja az óriási tempóban összeszedett adóssághalmaz. Az eladósodottsággal küzdöttek a deviza alapú jelzáloghitelesek, a központi költségvetés és az önkormányzatok egyaránt, hogy csak három olyan területet említsek, ami jelentős figyelmet kapott az eddigi kormányzás során – teljes joggal. Ez a brutális eladósodottság ugyanis fojtogatja a gazdaságot, megeszi a növekedést. A költségvetés nem költ, mert adósságszolgálatra kell a pénz, az emberek nem költenek, mert (rosszabb esetben deviza)hitelt törlesztenek. És akkor jön a kormány, és azt mondja, fizess többet a felsőoktatásért, ha máshogy nem megy, adósítsd el magad? 

A felsőoktatás minősége bőven hagy kívánnivalót maga után, és az is igaz, hogy sok esetben ez nem elsősorban pénzkérdés. Ez nem újdonság, például a Közgázon is egyszerre volt szerencsénk nemzetközi mércével is jónak mondható, és bármilyen mérce szerint botrányos minőségű munkát végző tanszékekhez/intézetekhez, hiába működtek azok azonos financiális feltételek mellett. Az azonban biztos, hogy a drasztikus állami forráskivonás nem segít, hanem ront a helyzeten. Megtörténhet ugyan, hogy valami új és csodás épül a romokon, de sokkal valószínűbb, hogy csak romok maradnak.

23 alatt, 65 felett

Mindennek ráadásul komoly szolidaritási vonatkozásai is vannak. A sok tízmilliárdos felsőoktatási forráskivonással egy időben a kormány az utolsó töltényig harcol anyugdíjemelésekért és a 65 éven felüliek ingyenes utazásáért. Pedig a számok azt mutatják, nem feltétlenül ez a társadalmi réteg szorul rá erre a legjobban:

Előfordulhat, hogy egy országban egyszerre van tandíjmentes felsőoktatás meg lendületes nyugdíjemelés és ingyenes utazás a 65 évnél idősebbeknek – ha futja. Az is előfordulhat, hogy a felsőoktatás tandíjmentes, a nyugdíjkiadásokat ellenben visszafogják és nincs ingyenes utazás sem. Az azonban csak egy önpusztító társadalomban képzelhető el, hogy a felsőoktatás mind nagyobb mértékben legyen fizetős, miközben a nyugdíjak dinamikusan nőnek, a nyugdíjasok ingyen utazhatnak.

Levezetésként pedig álljon itt a 2008-as régi Magyarország kampány idevágó videója, hátha tud belőle ötletet meríteni a kormányzati kommunikáció:

 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 129 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nyugdíjasok száma: 2,8 millió
Középiskolások száma: 750 ezer
Ennyi.

Válaszok:
lavor | 2012. december 6. 10:46

Tévedés.
Középiskolások száma: 567 ezer
Még jobb.

Balogh Ákos Gergely szerint „A jövő tandíjjal kezdődik.

A kocsit fogja a ló elé.
Nem a fecske hozza el a tavaszt, hanem a tavasz a fecskét.

1. Vastag betűs alcímben írja le a tényt: „Jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet, ezért a felvételizőknek több információt kell adni a szakok piaci értékéről.″

Egy két sorral lentebb azonban a valósággal szembeszállva gondolkodás nélkül megrohamozza a szélmalmot, mint egykor Don Quijote a „Búsképű Lovag”: „ettől azonban még messzemenően nem értek vele egyet. Magyarországon nincs diplomás túlképzés „

2. Helyesen látja és írja le az ország gazdasági lehetőségit, mégis több pénzt követel a felsőoktatásnak, mint amennyire lehetőség van:

„A magyar gazdaság és államháztartás lehetőségeit évek óta erősen behatárolja az óriási tempóban összeszedett adóssághalmaz. Az eladósodottsággal küzdöttek a deviza alapú jelzáloghitelesek, a központi költségvetés és az önkormányzatok egyaránt, hogy csak három olyan területet említsek, ami jelentős figyelmet kapott az eddigi kormányzás során – teljes joggal. Ez a brutális eladósodottság ugyanis fojtogatja a gazdaságot, megeszi a növekedést. A költségvetés nem költ, mert adósságszolgálatra kell a pénz, az emberek nem költenek, mert (rosszabb esetben deviza)hitelt törlesztenek. És akkor jön a kormány, és azt mondja, fizess többet a felsőoktatásért, ha máshogy nem megy, adósítsd el magad? „
1980-ban 900 ezerrel több gyerek élt az országban, mint most.

3. De a pedagógus érdekvédelem szakszervezeti szemlélete nem akar tudomást venni a valóságról és a korlátlan növekedést forszírozza a felsőoktatásban, noha

„Jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet”.

kérdés:

hol van az a pénz amit a jelenlegi nyugdíjasok teremtettek elő, akkor amikor aktívok voltak


nem lenne itt semmi baj, ha a dolgozóknak csak a saját nyugdíjukat kellene kitermelni!!!

...és elég szomorú, hogy BÁG nem erről ír!

Na meg azt is észrevehetné, hogy egy "kicsit" változott a világgazdasági környezet is az elmúlt néhány évben.

Egyébként a mai fiataloknak, attól tartok, már nem lesz gondja a nyugdíjjal: a nyugdíj korhatár perceken belül 70 év lesz, miközben a normális egészségügyi ellátás meg megfizethetetlen.

nagyon aljas dolog a rendszerváltás tömeges vesztesei közt csoportokat képezni, egymásnak ugratni

Nem kellene a nyugdíjasokat szembeállítani a diákokkal.

Legyen egy népszavazás, hogy emelkedjen az ÁFA 30%-ra, vagy emelkedjen az SZJA 19%-ra, és Ne legyen fizetős a felsőoktatás, ne legyen diákhitel, legyen felvételi és csak a jó képességűeket tanítassuk.!!!!!!!

akik ezt nem értik, azoknak nincs édesanyjuk!
vagy nem anya szülte!?

Szerintem az utazási kedvezményeket a közlekedési vállalatoknak kellene adni (MÁV, Volán, BKV) nem pedig a kormánynak.
Dolgozzák ki, hogy adnak vagy nem adnak.
(Piac)
Én igennek szavazok arra is, hogy legyen 1-3%-os jövedelemadó emelés vagy ÁFA a tehetséges gyerekeink tanulása érdekében.
De csak a tehetségeseknek.

Az un. rendszerváltás azzal kezdődött, hogy másfél millió ember elveszítette a munkahelyét. A szakszervezetek, tévék, rádiók, újságok/újságírók nagy kussolása közepette.
Sőt, ha elégedetlenkedtél, akkor azt kaptad a pofádba, de hát ilyen a kapitalizmus, de hát mi választottuk. (Ja, kb. annyira választottunk, mint amikor valakit fojtogatnak, és felajánlják választásként, hogy esetleg elengedik a torkát.)

írod: "A valóság az, hogy a munkáltatók értelmes diplomás embereket keresnek, ez a "nincs piaci kereslet" humbug. "

Akkor miért írja a cikk egyik vastagbatűs bekezdésének címe: "Jelenleg a felsőoktatásban szerezhető diplomák felére nincs piaci kereslet, ezért a felvételizőknek több információt kell adni a szakok piaci értékéről.″

A végzett diplomások szakterületükön mindannyian képesek-e elhelyezkedni, avagy kénytelenek pótcselekvésbe kezdeni?

Az a rendszer gazdaságilag omlott össze. Igen, a lakosság többségének jobb volt, de egészen egyszerűen kimúlt, gyógyíthatalan betegségben. Ha nem így történik, nem tudnánk Mansfeld Péterről és nagyon sokmindenről. Nem volt az olyan jó, a vezetők zöme kemény kontraszelekcióval került pozícióba, meg is lett az "eredménye". Mindez után, ha a nemzet önvédelmi reflexei épek, jöhetett volna valami jobb. Nem jött. Három ciklust kaptak a kommunisták (önmegnevezésük szerint szociáldemokraták), zavartalanul kormányoztak, óriási média fölénnyel, a külföld jóindulatú félrenézésével. Még emlékszem a szép Medgyessy ígéretre, kapjon minden fiatal az érettségi mellé nyelvvizsgát, jogosítványt!
Hová lettek a gyárak? Hová lettek egész iparágak? Hová lett a Nemzeti Bank aranykészlete? Hogy is van a hiteles Energol, Gripen, Malév történet? Netán a vezetők, vezető közgazdászok esetében tovább működött a kontraszelekció? Döbbenetes dolgok derülnek ki a rendőrség, honvédség vezetőinek viselt dolgairól és nem vigasztal, h. ez vszg. világjelenség.
Eljutottunk, teljesen kifosztva, legyengülve, eladósodva egy világválsághoz.
Most azt lehet mondani, h. talán az egyedüli viszonylag biztonságban élő rétege a társadalomnak a 200.000.-Ft feletti nyugdíjasoké.
Eljutottunk oda, h. a munkahely maga óriási szerencse, noha a munkaidő már régen nem 8 óra, gyermeket vállalni nem igazán lehet, mert az első betegeskedések után a dolgozó röpül, egy fizetésből változatlanul kevesen jönnek ki. A nagyobb lakás, kocsi, többletkiadás, ami a gyermekvállalással jár csak nagyon részben van elismerve, mert tessék tudomásul venni, 3-4 kisgyermek mellett illuzió a kereső tevékenység, különösen a teljes munkaidős. Magyarországon oly kicsik a fizetések, h. a részmunkaidő a kicsi fizetés miatt sem lenne megoldás. Már 2 gyermek vállalása esetén a gyermektelen házaspárhoz képest koldus a gyermekes, nem beszélve arról, hogy ideje sem igen lesz sokáig a gyermekek ellátásán kívül bármire. A gyakorlatiasan gondolkodó, kevéssé érzelmes németek ezt már felismerték, s igencsak kevés gyermek születik ott is, noha a jövő nyilván a következő generáció.
A felsőoktatásban rendet kell csinálni. Ne érje meg bukdácsolni, ne érje meg, megélhetést nem nyujtó irreális szakokon éveket eltölteni. Nem tudunk Nyugatnak a magyar közösség pénzén orvost, mérnököt képezni. Legyen pénz a kiemelkedő tehetségek ösztöndíjakkal való segítésére! Követelmények rendszere jelölje ki a segítség útját! El kell jutni az egyéni felelősség, a kötelességek vállalásának általános átéléséig, ezt kell elősegítse az általános iskolai nevelés, ami most úgy tűnik, nem túl eredményes. Tudomásul kell venni, az idők nagyon megváltoztak, igen, az alacsony kamatozású diákhitel egy nem megvetéssel elvetendő lehetőség.
Hihetetlen az önzés, a szolidaritás nuku. Lehetetlen választások elvesztésének veszélye nélkül a jobban eleresztett, 200.000.-Ft feletti nyugdíjas réteg illetményéhez akár szóban közelíteni, pedig nem vitás, h. a fiatalok helyzete nagyon rossz, a lakhatás költsége történelmileg nincs a fizetésben, a munkaterhelés óriási és még az van jobb helyzetben, akinek egyáltalában van munkahelye. A fiatalok nehéz helyzeténél csak a 100.000.-Ft alatt nyugdíjas réteg helyzete rosszabb és végső soron minden élet és probléma egyedi.
Talán el kéne magyarázni, h. amikor ilyen kevés a pénz, a legjobb szándékok mellett sem telik mindenre, ami jó és hasznos lenne.

Nem értem az EUSTAT táblát. Némi keresés után az jött ki, hogy 2011-ben az átlagnyugdíj 90 e Ft, amíg a bruttó átlagkereset valahol 130 e Ft körül volt, azaz távolról sem azonosak.

Válaszok:
Gregorius | 2012. december 6. 18:12

Elírtam: nettó átlagkereset...

Abból indulnak ki, hogy a jelölt képes volt x alkalommal időre felkészülni a vizsgájára, ott nem esett pánikba és elfogadható teljesítményt nyűjtott azaz rendelkezik bizonyos ésszel és önfegyelemmel is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés