Ünnepi gondolatok

2011. december 30. 7:15

Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Ki az a hülye, aki Parti-Nagy Lajost olvas? Nem lehet kérem, ezt elolvasni. Európai agynak, kultúrembernek, magyarnak borzalmas, ahogy ezek írnak.
„Ki az a hülye, aki Parti-Nagy Lajost olvas? Ez járt a fejemben, amint a 7-es busz megállójában ácsorogtam, rövid könyvesbolti megborzongást követően. Nem lehet kérem, ezt elolvasni. Európai agynak, kultúrembernek, magyarnak borzalmas, ahogy ezek írnak. Nem konkrétan arra gondolok most, hogy a konzervatív értékekkel bíró vagy nemzeti identitású ember számára olvashatatlan, olvashatatlan úgy, ahogy van. És az összes hasonszőrű. Elkezdi az ember, és nem jut sehová. Mert maga a leírt szöveg belső rendszere nem magyar embernek való logika mentén fut.

(...)

A liberalizmus károkozóit nem pusztán azért kéne deresre húzni – folytattam töprengésem már fent a buszon ülve –, ami bűnt elkövettek a magyarság gazdasági, lelki és morális állapotának leépítése terén, hanem még azért is kijárna a botozás, amit a nyelv ellen vétettek. Mert amit a magyar nyelvvel műveltek, az közel akkora nemzetgyilkosság, mint az abortusz.

Vegyünk kézbe egy Nádas-kötetet, és ott az alig burkolt nyelvmerénylet. Egy Kertész Imrét, s megtapintod a sötétséget, az érdektelenséget, az unalmat, az ásítást. Konrád György sorai­ból depressziós apák, tönkrement házasságok, könyvet többé soha kézbe nem vevő huligánok arca vigyorog elő. Esterházy Péter zörgő mondatai mögül fájón kiüvöltenek az örömtelen gyermekkorok, a borzalmas irányt vett életpályák, a meg nem született magyar csecsemők szívet tépő fájdalmai. Ők azt mondják, újítják a nyelvet, mi tudjuk, hogy gyilkolják.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 64 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Látom ezen a fronton is folyik a (meddig?) hideg polgárháború.

"....nagyon bebaszna, ha Pozsonyi Bucó világosítana fel arról, mi a művészet."
------------------------------------------
Nos, az az igazság, kedves topo, hogy ez eszében sem volt. Szót sem ejt művészetről.
(És jól is teszi, mert arról a posványról, amit ma művészetnek szokás nevezni, jobb, ha nem is esik szó).
Pozsonyi arról beszél, hogy bizonyos írásbeliségekről messziről bűzlik valami.
Ami, még önmagában nem is lenne oly elítélendő - teszem hozzá - hiszen mint tudjuk, a vélemény szabad, de az igazi gond ott van, hogy ezeket az írással foglalkozókat egy ugyancsak brancsbeli megmondó réteg, egy olyan réteg, amelynek senki nem adott sem felhatalmazást, de még csak rangot sem ahhoz, hogy generálvéleményt alkosson, nos egy ilyen réteg, ezeket nagy tehetségűnek igyekszik elfogadtatni.
Ez a véleményformálás nem áll meg a határokon, ez azon túlterjeszkedik, hiszen itthonról ez a megmondó réteg egyúttal azt is továbbítja, hogy kit, hova kell besorolni.
A nemzetközi szentszövetség pedig, kritika nélkül teszi is a dolgát. (Lásd: a csak jóindulattal is középszerű Kertész Imre Nobel-díját)
Így állunk, kedves topo, bizony a kereszténység leképeződésének vagyunk tanúi, csak annak egy többszörösére felgyorsult lefolyását élhetjük meg. Most körülbelül az inkvizíciós kornak megfelelő időintervallumban járunk.
A Giordano Brunok már megjelentek, de a Galileik még hiányoznak.
Viszont van egy nagy kérdés: ki a Pápa és hol székel?!

Visszatérve Pozsonyi Ádámhoz: csak annyit jegyzett meg, hogy ezektől a bátran írogató senkiktől eredeztetett írások bűzlenek. Bűzlenek a magyar orrnak, bűzlenek, mert valami olyan torz lelkület termékei, amelyek megismerése egy űrutazással ér fel.
Mintha ezek nem is a Földről származnának.
Eddig, bár sokféle elmélet és ideológia gyötörte a történelem során az embereket, de ennyire emberidegen, elfajzott ideológia, mint amit jobb szó híján a nemzetközi liberális eszmeiség hozott az emberiségre, még nem ártott.
Az pedig külön történet, hogy számunkra különösen kártékony. Nos, ezt érzi ki Pozsonyi ezekből az írásokból, de úgy tűnik, már nagyon messziről is.

"...szó sincs se stilisztikáról, se érdemi kritikáról, csak politikai meggyőződésről. és ez a görcsös emberke ez alapján ítéli meg az irodalmat,..."
--------------------------------------
Valóban, nem volt ilyesmiről szó, de arról sem, hogy "az irodalmat" meg kívánta volna ítélni.
Azt gondolom - csak gondolom - hogy arról beszélt Pozsonyi, hogy amikor egy-egy általa ide sorolt írást olvas, akkor hányingere támad, mert kifolyik a lapokról valami penetráns bűzös lé és el kell dobni a papírost. Tökéletesen értem!

Tudod, olyan ez, mint amikor egy kutyát elkezdesz simogatni és egyszer csak észreveszed, hogy veszett.

És ne kívánd összemosni általában az irodalmat a veszett kutyákkal.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés