Sokat tanulhatok Aszófőtől

2010. október 28. 14:25

Nem akar sem államfő, sem országos politikus lenni Török Gábor, akit októberben helyi képviselőnek választottak egy balatoni kistelepülésen. A hűvös, tárgyilagos írásairól ismert politológus személyes hangvételű interjút adott a Mandinernek, melyből kiderült: miért lépett az elméletből a gyakorlati politizálás útjára, és hogyan is került Aszófőre. Balogh Ákos Gergely és Rajcsányi Gellért interjúja.

Önkormányzati képviselő lett Aszófőn. Politikai karrierbe kezdett? Egyszer azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy szeretne köztársasági elnök lenni.

Az csak egy vicc volt.

Nem derült ki.

Ez a HVG portréja volt, és tudtam, hogy ott szeretnek csőbehúzós kérdéseket feltenni az újságírók. Ezért aztán a szeretne-e politikus lenni kérdésre azt válaszoltam, hogy persze, államfőség a célom. Szóban viccesnek találtam,  de belátom, leírva már kevésbé tűnt annak.

Most viszont az elméletből belépett a gyakorlati politika világába.

Ha politikusnak lehet nevezni egy önkormányzati képviselőt egy négyszáz fős településen, akkor feltétlenül. A blogomban persze azonnal jelezték a kedves kommentelők, hogy Somogyi Zoltánhoz, Karácsony Gergőhöz és Stumpf Istvánhoz hasonlóan rögtön elvesztettem ártatlanságomat, vége a hitelességemnek. Én azért látok némi különbséget. Mondjuk lényegesen közelebb voltam ahhoz, amit politikának neveznek, amikor Sólyom László elnök tanácsadója voltam.

Miért vágott bele a politikába?

A blog indításához hasonlóan ez is egy új lépés volt egy új irányba. Egy hirtelen ötletből indult: kíváncsi voltam, milyen egy kis faluban a közélet, a választási kampány. Azt gondoltam, úgysem fognak egy gyüttmentet megválasztani, de az a megtiszteltetés ért, hogy a második legjobb eredménnyel kerültem be a négyfős képviselőtestületbe. Már most is érdekes tapasztalatokat szereztem.

Mivel nyerte el a választók bizalmát?

Nyilván jó kampányt folytattam (nevet). Pár mondatos programot írtunk, amelyben én a közlekedési anomáliákra hívtam fel a figyelmet: „Aszófő csendes utcáit egyetlen őrült motoros vagy autós se használhassa versenypályának”. A – nevezzük így - programom központi eleme tehát a forgalom lassítása, meg persze segítség az érdekérvényesítésben.

Miért éppen Aszófő? Hogy került a településre?

Másfél évtizede minden nyaramat ott töltöttem, méghozzá egy kis pincében, ami a feleségem családjáé, és hát érzelmi szálak is fűznek a településhez, ott kezdődött ugyanis a kapcsolatunk (nevet). Pár éve telket vettünk, építkeztünk, és miután megszületett kisfiunk, odaköltöztünk.

Más Balaton-felvidékre költöző értelmiségihez hasonlóan a szőlő- és borkultúrába is belekóstol?

Nem szeretem az alkoholt, legfeljebb a hatását, a borsznobéria pedig különösen lelomboz. Talán antisznob sznob vagyok, szóval inkább iszom kólát mint bort.

Helyi lakosként hogyan látja Aszófő helyzetét?

Speciális helyzetben van: a Balaton-törvény hatálya alá tartozik, bár nincs saját vízpartja. Alig van idegenforgalmi bevétele, a kemping és a csárdák rég bezártak, nincs se iskola, se posta a településen. Ugyanakkor pozitív Aszófő büdzséjének egyenlege, nem kell hozzányúlni a nyugdíjpénztárokhoz és az alkotmányhoz sem. Van egy közösségi tér és egy szép emlékpart, ahol jó dolgokat lehet csinálni. Az '56-os műsor is meglepően színvonalas volt.

Az ünnepségen beszédet is mondott.

Elmondtam a nagyívű beszédemet, vártam a meleg kézfogásokat, mire egy idős hölgy jött oda hozzám, és azt mondta: „Fiatalember, magának fogalma sincs, mi történt 1956-ban”.

Távolságtartóan fogadta a faluközösség?

Az eddigi tapasztalatok vegyesek. Ez most egy izgalmas feladat számomra: próbálom megismerni a helybelieket, a falut, a mindennapi problémákat. Alapvetően otthonülő, emberkerülő ember vagyok, éppen ezért izgalmas, hogy a terepen kell bizonyítanom.

Elkezdődött már a képviselői munka?

Egy formális testületi ülés volt eddig, az alakuló ülés. Ott volt a polgármester, a jegyző, a négy képviselő és két érdeklődő aszófői polgár. Egyébként elkezdtem már az érdemi munkát: végigjárom a környék polgármestereit, hogy a problémákról és a lehetséges megoldásokról tudakozódjak náluk. A napokban megyek a szomszédos, 170 lakosú Örvényesre, megtisztelő, hogy a hierarchiát átlépve, egyszeri képviselőként is fogad a község vezetője. Komolyan mondom: én itt sokat tanulhatok. Számos kérdést tettem már fel a több ciklus óta képviselőként dolgozó kollégáknak. Ugyanakkor ők is sokat várnak tőlem: tudják, hogy segíthetek előrébb vinni a dolgokat.

Mi a célja a helyi politizálással?

Elég jól ismerem a politika makrovilágát, a mikrovilágot viszont alig. A nyár folyamán több nagyobb város és megye politikusaival beszélgettem – érdekes tud lenni akár egy megyei vagy helyi pártszervezet belső élete is. Hihetetlen sokat lehet innen, alulnézetből is megtudni az országos politikáról és a döntések fogadtatásáról. Tulajdonképpen résztvevői megfigyelést végzek.

A kistelepülés után jön majd a megyei és az országos szint meghódítása?

Egy vezető politikus életformája mindannak az ellentéte, ahogy én élni szeretek. Találkozások hosszú sora, valódi elmélyülés, önállóan beosztott szabadidő nélkül, miközben elveszett haszon minden elszalasztott telefon vagy éppen a családdal töltött óra. S bár időnként elkap a hév, azért inkább sajnálom és egyben tisztelem azokat, akik évek óta ezt az életet élik.

Marad a faluközösség építése?

Sajnos nem vagyok született közösségi ember. A tapasztalatszerzésen és a segítésen kívül talán a kistelepülések összefogása érdekel. Kistelepülések sokasága küszködik magára hagyva, jobb híján egymás ellen dolgozva. Talán ki lehetne találni valamit.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/14762

Ajánljuk még a témában