Életemben most hallgattam meg először egy tiszavirág-beszélgetést, nem volt hosszú, éppen elég a mintavételhez. Elsősorban az tűnt fel, hogy az önjelölt valójában önmagával szeretne interjút készíteni. A riporter csak szükséges és kellemetlen kellék volt. Megértem, a narcisztikus önkielégüléshez sok a kettő.
Ami viszont ennél jóval fontosabb, hogy ez az ember vajon a győzelemért vagy az életéért küzd? Ezt nem könnyű megállapítani.
A Lendvai Ildikó-s hadari beszéd nem feltétlenül magabiztosságra utal, legalább annyira félelemről is árulkodhat. Magabiztosságot az exhibicionizmus csak felületesen kölcsönöz a közszereplőnek; ami legbelül van, az a metakommunikációban jelenik meg a legerőteljesebben és a leghatékonyabban, nem abban, amit mondunk. Quintus Tullius Cicero A hivatalra pályázók kézikönyvében több mint kétezer éve a legelső megállapítás, hogy „a színlelés legyőzheti a természetet”, vagyis a színlelés a siker egyik titka. Mivel az embereket három dolog – a szívesség, a remény, a lelki rokonszenv – készteti jóindulatra, ezeket kell kihasználni. A lelki rokonszenvet biztos nem sikerült megszereznie ebben az interjúban. Mint a robotoknál, a politikában is generációk és prototípusok vannak, amelyeket Kelet-Európára dolgoznak ki nyugati laborokban.