„Tizenhárom éve kormányoz a Fidesz, jó néhány eredménnyel. A ciklus végére tizenhat évnél leszünk, ami a demokrácia mulandóságában már szabad szemmel is látható időtartam. Ennyi alatt már lehet maradandó dolgokat alkotni, sőt elvárás is, hiszen minek kormányozna valaki ilyen sokáig, ha semmihez nem kezd vele. Az anyagi természetű dolgok megvalósításában aligha érheti szó a ház elejét, röhejes az olyan ellenzéki hadoválás, hogy nincs kormányzás, a Fidesz tulajdonképpen nem csinál semmit. A valóságban nemcsak új stadionok állnak az országban, hanem felújított kórházak, jócskán megváltoztatott gazdasági szerkezet és jogi környezet, a korábbinál jóval magasabb életszínvonal, ráadásul hamarosan az oktatásügyből is kisöprik az álmatag közalkalmazotti mentalitást, és belép a helyére a minőségelvűség. A szellemi természetű dolgok viszont mintha el lennének maradva ugyanebben az építkezésben, és a negyedik ciklusban is azon filozofál a jobboldal, hogy mit akarjon.
A kormány legszembetűnőbb eredménye maga a politikai siker – zsinórban négy, kétharmaddal megnyert választás, miközben az ellenfél indult régi MSZP-ként, új pártok sokaságaként, összehangolt baloldali pártokkal és közös listára fellapátolt baloldali pártokkal is, de mindegyikből megalázó vereség lett. A kormánypárt elképesztő profizmussal tanult meg választást nyerni. Mostanra nagyjából mindenki belátta, hogy Magyarországot Orbán Viktor és a Fidesz kormányozza, a baloldal választási győzelménél pedig reálisabb veszélyt jelent amerikai tengerészgyalogosok megjelenése a magyar partoknál, hogy némi demokráciát exportáljanak ide Mucsára.
A belpolitika véget ért – annak a helyébe is a külpolitika lépett, a szellemtelen, impotens, agresszíven fenyegetőző hazai baloldal már csak a külföldi szolgálatoktól kapott brosúrák felolvasására van kalibrálva.”
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher