A kormánypártiság a kabinet színének szól, nem a hatalomhoz való igazodás

„Az úgynevezett Európa-ellenesség sem a kontinens kulturális, civilizációs lényegével való szembenállás, hanem éppen ellenkezőleg, a pillanatnyi politika támadása a hagyományok védelmében.

Valójában a lényegi kérdés tehát minden esetben az, kinek mi a prioritása, a konkrét események hogyan illeszkednek ebbe. Az ellenzéknek talán éppen az a legnagyobb hátránya, hogy nem tudott koherens világképet kidolgozni, leginkább csak a kormány lépéseinek tagadására, intézkedéseinek megfúrására korlátozódik a figyelme, amit súlyosbít az a gyanúnál immár több eshetőség, hogy nem is a saját koncepciójukat követik, hanem idegen érdekeket képviselnek, külső utasításokat hajtanak végre.

A kormány törekvései nagyon jól körülírhatók: a politikai-gazdasági szuverenitás megőrzése, a magyarság kulturális, nemzeti, nyelvi érdekeinek képviselete a határokon átívelő nemzetegyesítést is ideértve. A migráció megállítása és blokkolása, a nyugati elrettentő példa láttán a bevándorlóországgá válás elkerülése. A munkaalapú társadalom építése, a család erősítése elsősorban a gyermekvállalás támogatásával és a genderlobbi fenyegető térnyerésével szemben. Kiállás a kereszténység mint lélek-, kultúra- és nemzetmegtartó erő mellett. Mindezt egy élhető közegben, ahol a sajtó-, szólás-, vélemény- és gyülekezési szabadság igenis magas fokon érvényesül (nem csak a gyurcsányi, szocialista Magyarországgal, de akár korunk Nyugat-Európájával is bőven megállva az összevetést), a valóban üldözöttek befogadásával, a kapcsolatok nyugati és keleti irányba történő kiterjesztésével is.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán