A demokrácia mentsvára

„A modern politikai pluralizmus három és fél évtizedes magyarországi történetében nem sok olyan párt van, amelynek pályaíve elvi-értékrendi szempontból töretlen maradt. Az a néhány példa, amely eszünkbe juthat, többnyire a globalista álbaloldal táborát erősíti. A DK, a Párbeszéd, a Momentum megalakulása óta következesen szolgálja a pusztító világerőt, a nemzetközi pénzhatalmat, mondanivalójuknak még a csomagolása sem változott.

Ha azokat a pártokat vesszük górcső alá, amelyeknek ideológiai mondanivalója jelentős korrekciót, avagy torzulást mutatott a megalakulás után, azt láthatjuk, hogy többségük a nemzetközi fősodorba integrálódott, a könnyebb ellenállás irányában mozdult el. Leg­eklatánsabb példa erre az MDF és a Jobbik. (Az SZDSZ esetében a harsány antikommunizmus, amivel 1990-ben választást igyekezett nyerni, csak máz volt, politikai kommunikáció, a mögöttes tartalom nem változott.) Gyakori köznyelvi fordulat mindezt pálfordulásként leírni. Helytelenül, hiszen itt éppenséggel nem megigazulásról van szó, hanem annak a fordítottjáról. Maradva a névadó történetnél, inkább Saul-fordulást emlegethetünk esetükben.

A nagy kivétel a Fidesz, amely kereken három évtizede, az első öt esztendő radikális liberalizmusa után egyre határozottabban mozdult el a nemzeti-konzervatív értékvilág irányába, s a kilencvenes évek második felében már a jobboldal meghatározó pártjának számított.

Felszínes véleményalkotók előszeretettel tulajdonítják ezt egyfajta számításnak, tervszerű pozíciókijelölésnek, megfeledkezve arról, hogy e váltás abban a korhangulatban, amelyben az SZDSZ által dominált, nemzetellenes sajtó szinte egyeduralkodó volt, életveszélyesnek számított, kis híján rá is ment a párt. Ha a Fidesz nem tesz mást 1993-ban, mint hogy belesimul egy ellenzéki Fidesz–MSZP–SZDSZ-szövetségbe, a következő parlament vezető erejévé válhatott volna. A karrierérdek ezt diktálta volna. Ők a nehezebb utat választották, a nyílt sisakos küzdelmet. Szövetségesre leltek több olyan jeles értelmiségiben, akik hittek az SZDSZ antikommunizmusában, majd 1994 után kiléptek a pártból.”