Mit értett Donáth Anna azon, hogy nem legitimálhatják a rendszert azzal, hogy a parlamentben eljátsszák a demokráciát?

„Az ellenzék igazi válsága az, hogy nem tud egyenesen és tisztán beszélni sem, mert a magatartásuk belső ellentmondásai megakadályozzák azt. Már azt is nagy dolognak kell tekinteni, hogy 12 év alatt eljutottak annak kimondásáig, hogy »nem legitimálhatják a rendszert azzal, hogy eljátsszák a parlamenti demokráciát«, de azt nem tudják kimondani, hogy ehhez az szükséges, hogy akkor ne üljenek be a parlamentbe, mert ha megteszik, akkor azzal szükségképpen és elkerülhetetlenül legitimálják a rendszert, mert eljátsszák a parlamenti demokráciát.

A DK is próbálkozott már mindenféle csavarral, hogy úgy legyen kint, hogy közben bent is van, és fordítva, de sehogy nem megy az, hogy úgy akarnak kilépni a rendszerből, hogy nincs meg hozzá a politikai bátorság. Most Donáth Anna fogalmazta meg a Momentum 7 pontját, amely több részletében is meglehetősen ködös, homályos, talányos és nem elég konkrét, de mindjárt az első pontban megjelenik az alapvető önellentmondás: a Momentum tudja, hogy ez egy önkényuralom, amely demokráciának álcázza magát, és az első lépés az lenne, hogy ezt az álcát le kellene tépni róla.

Ennek legfőbb akadálya, hogy az ellenzék nem tud lemondani a pártok állami támogatásáról, ami a parlamenti mandátumokhoz és a parlamenti jelenléthez kötődik. Ha kijönnek a parlamentből, és nem kölcsönzik a demokrácia hamis látszatát a diktatúrának, ha nem asszisztálnak diktatórikus törvények megszavazásához, akkor elesnek a pártok működéséhez szükséges pénztől. Ebben az esetben a demokráciákra jellemző pártműködést egészen más alapokra kellene helyezni, ehhez azonban nincs meg a politikai bátorság. Nem mernek alulról építkezve működni.”

Nyitókép: MTI/Demecs Zsolt