Csak az jut pártatlan, a valóságot tükröző információkhoz, aki tudatosan keresi ezeket.
„Ceterum censeo: a mára kialakult politikai- , választási- és médiarendszer körülményei között egyszerűen az ellenzék nem tud választást nyerni Magyarországon! Éppen úgy, ahogyan ez a Horthy-rendszer idején volt. Formálisan működött a parlament, voltak választások és létezett független média, de mindennek a keretei úgy voltak kitalálva, hogy az ellenzék soha ne kerülhessen többségbe, ne nyerhessen választást.
És így is történt. Napestig sorolhatnám, hogy mit gondolok az ellenzékről, ki hol hibázott, mit rontott el, miben tévedett vagy volt inkorrekt, de a lényegen mindez nem változtat. Akármilyen jól működtek volna is az ellenzéki pártok és az együttműködés, meggyőződésem szerint akkor sem nyerhetett volna az ellenzék. Mert a lakosság kétharmada számára nincsenek biztosítva a tisztességes tájékoztatás feltételei, mert csak az jut pártatlan, a valóságot tükröző információkhoz, aki tudatosan keresi ezeket.
Mert a tömegtájékoztatás döntő részét nem egyszerűen a hamis tények, hanem a reggeltől estig ömlő hazug propaganda uralja. Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy az ellenzék nem kap szót a médiatérfél 90 százalékát uraló orgánumokban, hanem arról, hogy ezeken az orgánumokban reggeltől estig hazugságokat terjesztenek, gyűlöletet gerjesztenek az ellenzékkel szemben. A média kilencven százalékából az ellenzék ostobaságáról, marakodásáról, magyarellenességéről vírus- és háborúpártiságáról dőlnek az információk.
Elhitetni az ország kétharmadával, hogy nálunk a kormány jól kezelte a járványt, miközben világviszonylatban nálunk haltak meg majdnem a legtöbben egymillió főre vetítve és a védekézésre szánt pénz jelentős részét a korány ellopta – ez maga ugyancsak világviszonylatban is kimagasló teljesítmény. A közpénzekből finanszírozott televízióban ugyanazon a napon kilenc alkalommal adták le Orbán Viktor március 15-i gyűlöletbeszédét, amely napon megkapta élete első és utolsó 5 perces megszólalási lehetőségét az ellenzék miniszterelnök jelöltje. Mert a választási rendszer minden elemében igazságtalan és csaló, a nyugatiasabb városok egyszerűen nem jutnak szóhoz, mivel a hozzájuk csatolt rengeteg apró település a választások során elnyomja a városok hangját.
Ezért alakulhattak ennyire eltérően az önkormányzati és az országgyűlési választások. Mert a magyar állampolgárok nem rendelkeznek egyenlő választói joggal és a választási rendszer az intézményesített csalások rendszere. Közpénzek milliárdjaiból finanszírozzák a nyilvánvaló kamupártokat, hiszen ki hiszi el, hogy Gattyán Györgynek magától jutott eszébe pártot alapítani és milliárdokat elkölteni arra, hogy néhány tized százalékot elérjen ez a párt. Gondolom, ez még mindig jóval olcsóbb volt számára, mintha az APEH behajtja a valós vagy valótlan adótartozását.
Ahogyan Győzikének is olcsóbb volt fideszes politikusokkal fényképezkedni, mint adócsalóként börtönbe vonulni. Ha pedig valakinek kifogása van egy-egy csalás miatt, akkor panaszt adhat be a Választási Bizottságnak, amelyben a Fidesznek kétharmados többsége van. És ha a Kúriához kerülve mégis elfogulatlan döntés születik egy-egy panasz esetében, akkor a fidesz az Alkotmánybírósághoz fordul, amelyben kizárólag fideszes delegáltak ülnek, aki a legszemérmetlenebb, a kormánypártok igazát alátámasztó döntéstől sem riadnak vissza. Mondjuk kampány idején a hazugságot alkotmányos joggá teszik.
Természetesen csak a fidesz számára. Ha pedig az ellenzéki pártok ne'adj Isten túl nagyra nőnének, akkor majd a fideszes janicsárok által irányított Számvevőszék megbünteti őket párszázmillió forintra, hogy elvegyék a kedvüket és főleg az erejüket a további növekedéstől. Az pedig, hogy az ügyészség nyomozást indítson bármilyen fideszes csalás ügyében csak véletlenül történhet meg és akkor is gyorsan ad acta teszik az ügyet.
Mindezzel természetesen nem akarom bagatellizálni az ellenzék által elkövetett hibák súlyát és azt sem, hogy a vereségben jelentős szerepet játszott a magyar társadalom rettenetesen lehangoló intellektuális és morális állapota, a politikából való tökéletes kiábrándultsága és a lakosság egy részének teljes kiszolgáltatottsága, de erről már sok szó esett. Azt gondolom azonban, hogy mai politikai, választási és média-viszonyok önmagukban lehetetlenné teszik az ellenzék választási győzelmét és – ahogy 2018-ban is így gondoltam – ilyen körülmények között soha többé nem szabad elindulni valódi ellenzéki pártoknak az országgyűlési választáson. Nemcsak azért, mert hamis kártyásokkal szemben lehetetlen nyerni, hanem mert ez a helyzet megalázó, méltatlan és végtelenül demoralizáló.”