Nicolas Sarkozy és Orbán Viktor szólal fel az MCC migrációs konferenciáján – élő közvetítésünk

Az MCC nemzetközi migrációs konferenciáján felszólalt Václav Klaus volt cseh államfő, Nicolas Sarkozy, volt francia köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök is.

***

A tömeges migráció korunk legnagyobb kihívása, ez nem kérdés, hanem nyilvánvaló tény – jelentette ki Václav Klaus korábbi cseh államfő.

Václav Klaus kiemelte: szigorúan meg kell különböztetni az egyéni és a tömeges migrációt. Amikor az európai politikai elit tömeges migrációról beszél, olyan érveket hoz fel a támogatására, amelyeket csak az egyéni migráció esetében lehetne - vélekedett.

Közölte: az országok befogadási képessége az egyéni migráció esetében viszonylag magas, de a tömeges migráció veszélybe sodorja a társadalmi kohéziót, kulturális, társadalmi és politikai konfliktusokat hoz magával. Az európai politikai vezetők azonban úgy tesznek, mintha ezt nem látnák – tette hozzá.

A volt államfő szerint nem kérdés, hogy óriási problémákkal küzdenek a fejlődő országok, és emiatt tömegek hagyják el az otthonukat, de az európai országok csak akkor állíthatják meg a tömeges migrációt, ha úgy döntenek, hogy nem ösztönzik tovább.

Úgy látja, az európai elit tudja, hogy az egységes európai nemzet létrehozásához el kell tüntetni a régi nemzeteket, s mivel a tömeges migráció felbontja a régi társadalmakat, nem megállítani, inkább szervezni és menedzselni akarják. „Az a feladatunk, hogy ellenálljunk ezeknek a törekvéseknek” – mondta.

Václav Klaus szerint jókor rendezik meg a konferenciát, mert érdemes az európai parlamenti választások előtt beszélni erről a témáról. Nem sok európai vezető kész kijelenteni, hogy a tömeges migráció a legnagyobb kihívás, de a magyar miniszterelnök egyike a keveseknek, akik ki merik ezt mondani. E kevesek heves kritikákat kapnak, populistáknak nevezik őket, miközben a kritikusok nem tudnak valós ellenérveket felhozni - hangoztatta.

A korábbi cseh államfő arról is beszélt, hogy sokak szerint a tömeges migrációnak már vége, túl van a csúcson, de ez nem igaz, ez a jelenség itt van, tartósan velünk marad és egyre erősebb lesz.

***

Jaime Mayor Oreja 1996-tól 2001-ig a spanyol néppárti kormány belügyminisztere volt, Oreja 2004-től 2014-ig az Európai Parlamentben volt vezető Európai Néppárti képviselő.

Oreja szerint ma Európában az első feladatunk, hogy kontextusába helyezzük el azt a problémát, amellyel ma a társadalmak szembesülnek. Az első dolgunk, hogy diagnosztizáljuk azt a társadalmi környezetet, amelyben ma élünk.

A bevándorlás jelenségével másként foglalkozunk akkor, amikor nincs válság, és akkor amikor annak maximális kifejeződésével találkozunk. A mostani bevándorlás jelensége a válság komplexitását fokozza, annak a válságnak a súlyosságát, amelyet ma Európában egyébként megélünk.

A válság, amelyet ma tapasztalunk, nem kizárólag politikai, gazdasági vagy társadalmi jellegű. Ez egy félrediagnosztizált válság. A valós válság nem más, mint egy kulturális válság. „Ez egy civilizációs válság, röviden az egyén válsága” – emelte ki.

Kiemelte, hogy nem csak a bevándorlás válságával kell foglalkoznunk. „Ahhoz, hogy megoldjuk ezt a problémát, szembe kell néznünk először a saját európai értékválságunkkal, ami az állandó, európai hivatkozási keret elvesztésének következménye” – mondta a volt képviselő.

Az utóbbi kezelése tehát előfeltétele a bevándorlási válság kezelésének. Oreja szerint a valós válság az egyén szintjén és így a teljes európai társadalom szintjén tapasztalható értékválság.

Az első feladat, hogy megszüntessük a bátorság hiányát, a félelmet.  „Nem szabad meghajolnunk azelőtt a tendencia előtt, amit ma a politikában, a média és egyéb szektorokban kikezdni a hagyományos értékeinket” – elmondta.

„Ne áltassuk magunkat, ne a tetőnél kezdjük el építeni a házat”- hívta fel a figyelmet Oreja.

Szerinte addig nem lesz közös bevándorlási politika, amíg nem tudjuk megújítani az Európai Uniót.  Az értékek megújítása nem csak az egyes politikák mentén, hanem az eszközökben is meg kell, hogy történjen.

Szerinte az alapító atyák úgy képzelték el az Európai Uniót, hogy nagy lélekkel szülessen meg és kevés testtel. „Ma az Európai Uniónak nagy teste van, de a lelke, a szellemisége elveszett” – konstatálta.

Az európai regenerációhoz nem elegendő egyszerű jószándékú kiigazítás. Diagnosztizálni kell, hogy hol a probléma gyökere.. Eddig állásfoglalásokkal, direktívákkal voltunk elfoglalva, miközben felváltottuk az európai keresztény értékeket. Az EU Parlamentben eltöltött idő alatt megbizonyosodhatta első kézből is.

Kiemelte, hogy Orbán Viktor ereje és bátorsága ebben a harcban a fő oka annak, hogy folyamatosan nehézségekkel szembesül az uniós politikában. Megköszönte a magyar miniszterelnöknek, hogy ennyire bátor és erős, hogy ennyire erősen védi meg a mi keresztény értékeinket.

Hozzátette, hogy ma csak beszélünk a gazdaságról, a technológiai forradalomról. Az új idők valóságában tényleg fontos a gazdaság.  A demokráciák megteremtéséhez, a középosztály létrehozatalához a technológiai fejlődés elengedhetetlen. A bevándorlás kezelésének eszköze az új technológiák felfedezése, de ennek csak az értékek megőrzésével együtt van értelme.

 „Az EU-nak közös politikára van szüksége. Hiszek az EU-ban, de az igazság uniójára van szükség. Az Európai Unió azonnali reformot kíván” – emelte ki.

A válság súlyossága szerinte arra vezethető vissza, hogy nyilvánvaló dolgok megkérdőjelezése zajlik most, és mindig nyilvánvaló dolgok megvédése a legnehezebb. A megoldás, hogy erősíteni kell az európai projekt morális erejét, csak az ezen alapuló projekteknek van politikai ambíciójuk. Oreja szerint jelenleg hiányzik ez az ambíció.

Szerint sokan az eddigi keretek eltörlésével megpróbáltak új világrendet teremtetni. A másik rendet lerombolták, ami a rend hiányához vezetett. Ezzel tehát nem egy másik rendbe léptünk, hanem a rend hiányát véljük felfedezni. „A rend hiánya uralkodik ma” – emelte ki. Szerinte ez a hiányállapot összeegyeztethetetlen a rendezett bevándorláspolitikával. A rend hiánya az erőszakhoz vezet, ez a városi erőszak előszobája.

Szerinte ma egy kulturális és értékválsággal kell megküzdeni Európában. Az első lépés, hogy kell lenni felszabadítani az európaiakat a most uralkodó káros trend alól és újra értékek mentén kell elkezdeni gondolkodni és politizálni.

***

Öröm Magyarországon lenni, öröm barátom, Viktor Orbán mellett lenni – mondta beszéde elején Sarkozy.

„Úgy gondolom, hogy Európa egy nagyon fontos pillanatot él át. Meggyőződésem, hogy sohasem volt még ennyire szükségünk Európára. És sohasem voltunk ennyire megosztottak. Ez a probléma: szükségünk van Európára, de Európa totálisan meg van osztva. Európa azért gyenge, mert meg van osztva. Viktor, számomra Európa alapját két dolog képezi: az együttműködés, ami nélkül Európa nem működik, és a második, ami talán vitát kelthet itt: a kompromisszum. A különbségeink köteleznek erre” – mondta.

Sarkozy kifejtette: Kelet-Európa más, mint Nyugat-Európa. Minden nemzetnek megvan a maga identitása, ezt az identitást tiszteletben kell tartani. Erős identitásunkat felvállalva kell együttműködnünk.

A volt elnök arról is beszélt, hogy együtt, Európával győzünk, de egymás ellenében nem győzhetünk. A Brexit hiba, hiba az angolok és a mi szempontunkból is. Az európaiak nem engedhetik meg maguknak, hogy tovább osztódjanak. Magyarország az apám országa, egy nagy ország, ami büszke a történelmére. Egy erős, büszke nép, aminek volt bátorsága felkelni a totalitárius diktatúra ellen és a Fidesz ennek a harcnak az élén állt. Magyarország demokratikus ország. Sarkozy Orbánhoz fordulva kijelentette: az, hogy valaki képes volt háromszor megnyerni a választást egy ilyen instabil időszakban, tiszteletreméltó. „Én erre nem voltam képes” – tette hozzá.

Kijelentette: „lehetnek köztünk nézetkülönbségek, de ez esetben beszélünk, próbáljuk megérteni egymást, és barátok maradunk. Próbálunk a különbségeinkből erőt kovácsolni, ezért állok Orbán Viktor és a Fidesz mellett”. Arról kell gondolkoznunk, hogy milyen lesz Európa az elkövetkező ötven évben, túl kell lépni az elmúlt ötven év különbségein. A francia elnök, Emmanuel Macron jól tette, hogy megnyitotta a vitát például Schengen kapcsán: senki sem az igazság letéteményese – mondta.

A volt francia elnök hangsúlyozta: szeretné, hogy mindenki eszébe vésse, el kell utasítani a szektásodást.

A határvédelem kapcsán kifejtette: „Európának joga van arra, hogy őrizze a határait. És ha egy nem európai ország részesülni akar az európai támogatásokból, harcolnia kell az illegális bevándorlás ellen. Az európai országoknak meg kell egyezniük egy hatalmas afrikai fejlesztési programban. Afrika fejlesztése elengedhetetlen. Kiállok a határvédelem mellett, de ez magában nem lesz elég.” Sarkozy arról is beszélt: politikai kormányt kell alakítani a bevándorlásügy igazgatására, nem egy európai biztosnak kell irányítania azt.

Nem egy Európa van, sosem lesz egy Európa. Mindig is több Európa lesz. Az unió túl sok dologgal foglalkozik, leginkább a közös piaccal kellene foglalkoznia, a dolgok nagy részét a nemzetállamoknak kellene végezniük – fejtette ki.

„Amikor elleneztem Törökország felvételét az unióba, sokan bíráltak. Ki merne ma bírálni ezért? Törökország egy kivételes, fontos ország, nagy civilizáció, de nem Európához tartozik. Ez nem így van a Balkán esetében” – mondta.

Európának képzelőerőre van szüksége, hogy gyerekeink egy békés földrészen élhessenek majd. Meg kell hallgatnunk azokat, akik úgy gondolják, hogy másfajta Európára van szükség – fejezte be felszólalását Nicolas Sarkozy.

***

„Ha valakit meg akarunk büntetni, akkor Sarkozy elnök úr után kell beszélnie” – kezdte előadását Orbán Viktor miniszterelnök.

Elmondta, hogy mi magyarok, megtisztelve érezzük magunkat, hogyha érdekli a külföldieket 15 milliós nemzetünk.

Ezek után reflektált az addig elhangzott beszédekre. Mindenkitől azt kaptuk, amit vártunk: a csehektől pontos elemzést, a spanyoloktól keresztény tüzet, az ausztráloktól pedig angolszász racionalizmust, valamint a francia eleganciát is megtapasztalhattuk – fejtette ki.

A gyors benyomások után Magyarország sajátos helyzetéről beszélt a kormányfő. Elmondása szerint az ország méretéhez képest nagyon fontos szerepet tölt be az európai migrációs diskurzusban. A helyzet természetellenes, nem mi választottuk ezt – tette hozzá. Ha a migránsok nem tengeren, hanem szárazföldön érkeznek, akkor érintik országunkat.

Nem akarunk vezető szerepet, van egy ősi magyar világunk, épp elég munkát ad nekünk ezt fejleszteni. Ennek ellenére, ha meg akarjuk védeni a határokat és nem akarjuk átélni azt, hogy egyik napról a másikra 400 ezer katona korú férfi, igaz fegyver nélkül, de átmasírozik az országon, akkor kénytelenek vagyunk cselekedni. Ezért építettük fel a kerítést és ezért fordultunk szembe a mainstreammel – magyarázta a miniszterelnök.

A jóisten megsegített minket és koalíció nélküli kétharmadunk lehet, ezért tudtuk meghozni a migráció kezeléséhez szükséges alkotmánymódosításokat. Ez Európában luxus – jelentette ki.

Ezek után az európai trendek is szóba kerültek. Elmondta a kormányfő, hogy Európában az a nézet uralkodik, hogy a világot intézményeknek kell vezetni, nem személyeknek. Az intézmények képesek arra, hogy ha lassan is, de választ adnak a problémákra. Az intézmény jó dolog, annál jobb minél nagyobb, ezzel szemben az erős politikus, aki megoldja a problémákat az negatív. Az európai „soft power” megtámadja az ilyeneket, veszélyesnek bélyegzi.

A spanyol felszólalóra reagálva elmondta Orbán Viktor, hogy a befolyásolni tudó világ: az NGO-k, egyetemek, a „soft power” számításai szerint nagyjából 85 százalékos liberális túlsúlyban vannak és képesek együttműködni.

Ezt kiegészítette azzal, hogy nem ők bátrak, de Közép-Európában  jobb, nagyjából 50-50 százalék az arány, sőt lehet keresztény-konzervatív túlsúly van kissé. A miniszterelnök szerint ő ezért mondhatja el ilyen nyíltan a véleményét. Továbbá kijelentette, hogy meggyőződésük, hogy erkölcsileg igazuk van, de racionálisan is, és Európáért küzdenek. De az említett európai túlsúly miatt nyugaton nagyon rossz híre van Magyarországnak és nekik is.

Hangsúlyozta, hogy Magyarország számára kulcs, hogy jöjjön végre egy nagy ország, aki ugyanezt képviseli. A miniszterelnök bizalma Olaszországban van, amely a tengeren történő migráció miatt érdekelt abban, hogy ott is megállítsa azt.

A kérdés mentén élesen elválik Nyugat- és Közép-Európa véleménye.

A kormányfő szerint nyugaton beállt az a helyzet, hogy az utóbbi néhány évtizedben egy erős öntudatú kisebbség arányaiban egyre növekszik. Mindez pedig a keresztény őslakosság rovására történik. Nehéz kérdés, hogyan menedzseljék az együttélést, mi legyen az elvi alap a láthatóan vegyülni nem akaró kisebbséggel.

Orbán Viktor szerint, ha hajlandóak vagyunk egymást választani, vegyes házasságokat kötni, akkor vagyunk képesek az integrációra, ez a mérőszám az, ami fontos – erősítette meg. Közép-Európában nincsenek ilyen tömegek, ezért itt nem szükséges energiát fordítani arra, ami nincs, mert nincsenek migránsaink. „Nekünk nincsenek az őslakosoktól különböző embereink, ezt az állapotot akarjuk megőrizni, hogy ne legyen szükség erre a gondolatra.”

Teljesen más elvek kellenek ahhoz, hogy megvédjük ezt a helyzetet, teljesen más a helyzet, ha integrálni akarunk. A két nézőpont vészesen távolodik egymástól. Hogy lehet áthidalni ezt a szakadékot? Arra senki sem tudja a választ – jegyezte meg.

A kormányfő szerint nem véletlenül érezzük erkölcsi fölényben magunkat Nyugat-Európához képest. Nem akarjuk rájuk erőltetni a saját nézőpontunkat, ezzel szemben ők megteszik. Nem szeretnénk részt venni, abban a kísérletben, hogy a multikulturalizmus milyen eredménnyel jár hosszútávon – erősítette meg álláspontját.

A miniszterelnök a reakciók után elmondta, hogy az előadására már nem lesz idő, nem akar visszaélni a hallgatóság és az előadók türelmével. Csak pár pontot emelt ki a mondanivalójából. Az ENSZ 2017-es becslései szerint 2030-ra Európa népessége milliókkal fog csökkenni, míg Afrikáé fél milliárddal fog nőni. Az ottani életszínvonal emelkedése nélkül, pedig ide szeretnének majd jönni, ami természetes.

Emellett 2010-hez képest 2050-re a muszlim lakosság száma 70 millióra fog nőni a mostani 40 millióról, míg a keresztények száma eközben folyamatosan csökken.

Beszédének végén a miniszterelnök kijelentette, ha a migrációt a maga komolyságában az EU-s politika nem kezeli, később lehetetlen lesz megállítani. „Afrikát most kell fejleszteni, oda vinni a segítséget, hogy ne a baj jöjjön ide.”

Végül a kormányfő üdvözölte Sárközy megoldási javaslatát. Szerinte politikában a kudarc beismerése egy nagyon fontos elem, sőt ez a képesség a legfontosabb. Elmondása szerint Európa kudarcot vallott. 2015 óta eltelt 4 év, az EU vezetői, valamint a mostani struktúrák képtelenek arra, ha a migrációs problémákat és a határok kérdését kezeljék, megoldják. „Semmi okunk azt hinni, hogy ezt majd megoldják, bele kell nyúlni a rendszerbe” – tette nyilvánvalóvá.

Megoldási javaslattal is élt, szerinte létre kellene hozni a schengeni zónák országainak belügyminisztereiből egy tanácsot, a migrációs kérdést vissza kell adni az egyes országoknak. Ez a testület, maguk a belügyminiszterek, adjanak erre választ, ha erre lesz válasz már lesz értelme a választásoknak.

***

George J. Borjas a Harvard közgazdász professzora és a migráció munkaerőpiacra gyakorolt hatásainak az egyik legelismertebb nemzetközi szakértője. 2016-ban publikálta legfrissebb könyvét a témáról, a „We Wanted Workers: Unraveling the Immigration Narrative” címmel amelyben amellett érvel, hogy a bevándorlás gazdasági hasznai elhanyagolhatók, különösen, ha figyelembe vesszük a bevándorlással járó társadalmi költségeket is.

A professzor szerint évtizedek, hanem évszázadok óta a legtöbb közgazdász úgy gondolkodik a bevándorlásról, mint a kereskedelemről. A kereskedelemben az áruk mozognak szabadon a nemzetközi bevándorlás során pedig az emberek és ahogy a szabadkereskedelem is jó az országoknak, úgy a bevándorlás is biztosan jó az országoknak. Az emberek azonban nem olyanok, mint a termékek, hiszen saját érdekeik és kultúrájuk van.

Egy svájci idézetet hozna fel ezzel kapcsolatban, „munkásokat szerettünk volna, de embereket kaptunk”. Mivel a bevándorlókat nem lehet olyan egyszerűen számszerűsíteni, mint a terméket így gazdasági hatásaikat sem lehet olyan egyszerűen meghatározni, mint ahogy a legtöbb közgazdász szeretné. Tehát amit a legtöbb közgazdász a migráció gazdasági hatásairól gondol az helytelen.

Mivel a bevándorlók emberek ezért minden egyes bevándorlónak külön-külön eltérő hatása van a befogadó ország gazdaságra. Növelhetik, vagy éppen csökkenthetik a bevándorlás összesített gazdasági hatásait. Fontos látni, hogy először is nem mindenki dönt úgy, hogy elvándorol az országából és az aki mégis így tesz nem biztos, hogy az akire a befogadó országnak szüksége lenne.

Másodszor az is fontos döntés kérdése a bevándorló részéről, hogy hajlandó-e asszimilálódni. Az asszimilálódás ugyanis komoly költségekkel jár, meg kell tanulni egy új nyelvet és alkalmazkodni kell egy új kultúrához és természetesen ezt nem mindenki teszi meg szívesen. 

Az sem mindegy, hogy a bevándorló mikor érkezik és hogy milyen etnikumhoz tartozik. Az amerikai tudományos akadémia (National Academy of Sciences) kutatásai szerint például a 70-es években érkezett bevándorlók angol nyelvtanulási hajlandósága sokkal magasabb volt mint a 80-as években érkezőké.

A kutatók szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy a 70-es években sokkal kevesebb bevándorló érkezett évente, mint a 80-as években. Az is jó látható a felmérésből, hogy minél nagyobb közössége van már egy adott etnikumnak a befogadó országban annál kevésbé hajlandó asszimilálódni, hiszen saját nyelvével is képes könnyen boldogulni a saját közösségében. Megfelelő nyelvtudás nélkül azonban nagyon nehéz gazdaságilag hasznos tagja lenni egy társadalomnak.

Borjas szerint a közgazdászok szintén keveset beszélnek a bevándorlás fiskális hatásairól. Természetesen ha több munkaerő érkezik egy országba akkor automatikusan nőni fog a termelékenység és a GDP. Hosszútávon és mélyebben megvizsgálva a kérdést azonban már nem ennyire egyértelmű a kép. A tudományos akadémia a fenti elemzésében azt is vizsgálta, hogy az elmúlt 75 évben a bevándorlók összességében milyen fiskális hatást gyakoroltak az Egyesült Államok gazdaságára.

Nem meglepő módon azt találták, hogy ez erősen függ az adott bevándorló iskolai végzettségétől és asszimilálódási hajlandóságtól. Míg az alacsony képzettségük, ha levonjuk költségeiket összességében inkább fiskálisan károsak voltak az Egyesült Államok számára, addig a magasan képzettek inkább hasznosak voltak a gazdaság számára.

A bevándorlás gazdasági hatásai tehát jelentősen eltérnek attól függően, hogy a lakosság melyik részét vizsgáljuk. Az is egyértelmű, hogy a bevándorlásnak mindig lesznek vesztesei. Ezért az, hogy milyen bevándorlás politikát szeretnénk óhatatlanul is saját értékítéleteinktől fog függeni.  Jól látható tehát, hogy a bevándorlás gazdasági hatásai messze nem olyan egyértelműek mint ahogy azt a legtöbb közgazdász szeretné.

***

Orbán Balázs parlamenti és stratégiai államtitkár, miniszterhelyettes kiemelte, hogy az ENSZ adatai szerint 250 millió nemzetközi migráns van a világban. 2003-ban azt mondták, hogy 2050-re lesz ez a szám 230 millió, ehhez képest a 2019-ben már bőven meghaladtuk ezt a számot. A változás tehát drámai. Ebből körülbelül 75 millió él ma Európában. Ráadásul a folyamatok is azt mutatják, hogy a migrációs válság marad és számolnunk kell vele.  Törökországban már 3 millió helyett 4 millióan vannak, az újabb hírek algír arab tavaszról mesélnek, Líbia helyzete továbbra is instabil és Szaharai elvándorlás fenyeget.

Hogyan kell hozzáállnunk a kérdés kezeléséhez? Az államtitkár egy példával szemlélteti a helyzetet. „Képzeljük el, hogy elmegyünk együtt üdülni: az első opció, hogy szép homokos tengerpartra megyünk el, a másik, hogy síelni megyünk egy alpesi síparadicsomba.” A szavazás alapján a közönség nagy része a tengerpartra szeretne menni, de vannak, akik inkább síelnének. A tengerpartiak többsége alapján tehát a tengerparti nyaralásra kell indulnia mindenkinek. „Mi ezzel a probléma? Az, hogy egyáltalán nem kell mindannyiunknak együtt menni nyaralni” – emeli ki Orbán.

Olyan kérdésben akarnak közös nevezőre jutni Európában, amiben nem szükséges. Így van ez a migrációs politikával. Európa ebben a kérdésben megosztott, aminek történelmi, múltbeli okai vannak. Azonban egyáltalán nem kell, hogy mindenki egyetértésben legyen azzal kapcsolatban, hogy milyen társadalmat képzel el.

Mégis kell olyan pontokat találni, amiben egyet tudunk érteni. „Mi az, amiben meg lehet egyezni?” – teszi fel a kérdést.  „Ez az, hogy a kontroll nélküli, irreguláris, tömeges bevándorlás mindenki számára káros. A kibocsátó-, a fogadó-, a tranzitországok és maguk a bevándorlók számára is káros” – válaszol.

Ez az a pont, amiben csupán a józan ész alapján egyet kell érteni. Az ilyen tömeges népességmozgás aláássa a társadalmi stabilitást és kohéziót. Mi kell ahhoz, hogy ezeket a mozgásokat megállítsuk, a határokat lezárjuk és a kontrollt visszaszerezzük? A miniszterhelyettes szerint ezt négy pontban lehet összefoglalni.

Elsőként át kell alakítani  a jogrendszert, mert a jelenlegi jogszabályok most nem ezt a célt szolgálják, hanem pont az ellenkezőjét. A mostani jogi gondolkodásunk kifejezetten katalizálja az embereket arra, hogy elinduljanak. Másodszor, a kommunikációs csatornákat megfelelően és hatékonyan kell használni, el kell juttatni ezeknek az embereknek a valós üzenetet. Merkel azt mondta, hogy mindenkit befogadunk. Ezt követően Tusk azt üzente, hogy Európa már megtelt. Tusk üzenetét azonban már senki nem hallotta.

Harmadszor, ki kell építeni a megfelelő infrastruktúrát a határokon kívül. Meg kell állítani az embereket még az Unió határain kívül és ott kell elbírálni a kérelmüket. Ha ezek az emberek nem menekültek, akkor nem léphetnek be az EU-ba. Magyarország jelenleg is ezt csinálja: van egy tranzitzóna, ahol a menedékkérőknek várakozniuk kell, amíg a hatóságok a döntést meg nem hozzák. El kell fogadnunk, hogy ez átmenetileg a mozgási szabadság korlátozását jelenti, ezt ki kell mondani. Negyedszer, segíteni kell az embereket ott, ahol vannak. Erre óriási szükség van.

Orbán szerit az Európai Unió mind a négy pontban a fentiek ellenkezőjét csinálja.

Egyrészt, emberi joggá teszi a migrációhoz való jogot. Az egész uniós jogi intézményrendszert pontosan az ellenkező irányba akarja átalakítani, mint ami kívánatos lenne. Másrészt, a kommunikáció teljesen zavaros, ahogy ez a fentiekben már kifejtésre került. Az üzenet nem jut el konzekvensen az emberekhez.

Harmadrészt, az infrastruktúra kiépítésében sehol nem állunk európai szintet. Az Unió folyamatos tagadásban van ezzel kapcsolatban, helyettük az egyes nemzetállamok - mint például Magyarország – cselekednek.

Negyedszer, a segítségnyújtásban az Unió valójában nem tesz semmit. Csupán arról beszél, hogy ezekben az országokban hogyan kellene élni és milyen elveket kellene tiszteletben tartani, anélkül, hogy Európában megpróbálnánk megérteni ezeket az országokat és anyagi támogatást adnánk nekik.

„Ma pontosan ellentétes folyamatok zajlanak Uniós szinten a legfontosabb kérdésekben, mint ami a migrációs válság megoldása szempontjából kívánatos lenne” – zárta le a gondolatmenetet.

Előadását a miniszterhelyettes egy Mikszáth Kálmán idézettel zárta: „Nem okos ember az, ki olyan fának nyesegeti ágait, melynek árnyékába húzódott.” Szerinte az európai népnek meg kellene üzenni az európai vezetőknek, hogy ne nyesegessék azt a fát, aminek mi az árnyékába húzódunk.

***

Constance Le Grip, Nicolas Sarkozy volt francia államfő egykori tanácsadója és a Francia Nemzetgyűlés republikánus párti képviselője kifejtette: a 2015-ös migrációs válság folyamatosan éreztette hatását Franciaországban, de mégis 2018-ban csúcsosodtak ki a negatív hatások. 2018-ban a politikai menedékkérők 22%-kal többen voltak, mint az azt megelőző évben és soha nem nyújtottak még be annyi menedékkérelmet a francia hatóságokhoz mint a tavalyi évben. Az ilyen tények hatására azok is kényelmetlen helyzetben találták magukat, akik egészen idáig támogatták a Franciaországba beáramló migrációt. Mindez a helytelen macroni politika eredménye. Macron képtelen volt arra, hogy megállítsa az illegális bevándorlást és hatékony migrációs politikát folytasson, valamint arra is képtelen volt, hogy azokat az embereket akik jogtalanul tartózkodnak Franciaországban visszaküldjék saját, származási országukba.

Az európai választási kampány keretében Le Grip pártcsaládja javaslatokat tesz, amelyekben azt üzenik, hogy meg kell állítani a tömeges bevándorlást. Az európai programon belül előtérbe állítják a határkérdést és prioritásként tekintenek a migráció elleni harcra. Ez az, ami meghatározza politikai gondolkodásmódjukat és ezzel a gondolkodással kívánnak részt az európai politikai vitában is.

Még egyszer kiemeli, hogy a külső határok védelme rendkívül fontos, de nem szabad megfeledkeznünk a nemzeti határok védeleméről sem. Minden országnak joga van arra, hogy eldöntse kit fogad be és kit nem saját területére. Ez a gondolkodásmód Franciaországban eddig nem volt meghatározó, de Le Grip és a republikánus párt mindent elkövet azért, hogy elképzelésüket keresztülvigyék a nemzeti és az európai politikai vitákban is.

Le Grip kiemelte: küzdeni akarnak az embercsempészek és a modernkori rabszolgatartók ellen, mivel ezidáig Franciaország talán túl elnéző volt ezekkel az emberekkel szemben és nem volt megfelelő válaszuk erre a rendkívül komoly problémára. Kiemelte, hogy szükség van menedékkérő központokra, de nem Európán belül, hanem az európai határokon kívül. A menedékkérelmek beadására még Európán kívül kell, hogy sor kerüljön, mivel ha a ez a határokon belül történik, akkor azokat akiknek kérelmét elutasítják rendkívül nehéz kiutasítani az országból. A jogtalanul Európában tartózkodók kb. 10%-át sikerült kiutasítani eddig.

Kiemeli, hogy a francia republikánus párt fő üzenete, hogy megóvják az európai kulturális identitást. Azon túl, hogy biztosítani akarják a határvédelmet, az európai kulturális modellt is meg akarják óvni. Azonban ki kell emelni, hogy nem egy univerzális modellt képzelnek el, hiszen az Európai kontinens rendkívül sokszínű. Ez a sokszínűség az ami most fenyegetett és ennek kellene az európai vita középpontjában állni. Tudatában kell annak, hogy az európai kulturális identitás rendkívül fenyegetett. A radikális iszlamizmus célja hogy meghódítsa Európát. Attól hogy az ISIS megszűnőben van, a veszély nem múlt el.

A kulturális identitás mellett Le Grip kiemelte az egyenjogúság, a szabadság és a nők jogainak védelmét. Ez különösen fontos Franciaország számára, hiszen az iszlám fundamentalizmus rendkívüli mértékben fenyegeti a nők jogait és az emberi jogokat egyaránt. Amikor a nők jogait támadják a vallási mozgalmak, akkor az európai értékek szívét támadják meg, és pontosan ezért kell kiállnunk ezen értékek mellett és megvédenünk azokat.

Franciaországon belül ragaszkodnak a tolerancia és a nyitottság értékeihez, és emellett határozottan védelmezik az európai kultúrát és identitást. Le Grip és pártja az EP választásokon azt fogják szorgalmazni, hogy a keresztény értékek kerüljenek napirendre az európai politikában. Harcolni fognak azért, hogy a felsorolt értékek beivódjanak nem csak az európai, de a civilizációs vitákba is.

***

Benny Morris a Ben-Gurion University történész professzora egy történelmi visszatekintést szeretne adni az izraeli-palesztin konfliktusról, amely szerinte ma is érvényes tanulságokkal szolgálhat. Az első 1948-as arab-izraeli háború a köztudomással ellentétben nem egy hanem három menekültkérdést hozott létre. Az első természetesen a legismertebb palesztin menekültek kérdése. Mintegy 6-700 ezer palesztinnak kellett elhagynia a hazáját a konfliktusnak köszönhetően. M

a már ezen menekültek leszármazottjai mintegy 5-6 millióan vannak és többségük továbbra is a szomszédos országokban él. Problémájuk továbbra is megoldatlan ugyanis ezek az arab országok nem fogadták be őket megfelelően, nem kaptak állampolgárságot és nem asszimilálták őket. A 48-as konfliktus második menekült kérdése a konfliktus miatt elmenekülő zsidók kérdése volt. Ez a körülbelül 50-60 ezer ember azonban a konfliktus után rögtön visszatérhetett Izraelbe így problémájuk szerencsére hamar megoldódott.

Végül a konfliktus harmadik menekült kérdését a konfliktus után megerősödő antiszemitizmus miatt az arab országokból elmenekülő körülbelül egy millió zsidó vallású adja. Ezen emberek sok esetben évezredek óta ezekben az országokban éltek mégis az ellenük folyó politikai és társadalmi nyomás miatt kénytelenek voltak elmenekülni hazájukból. Ezen emberek többsége mintegy 800 ezer ember végül Izraelben talált menedéket a maradékot pedig főként nyugati országok fogadták be, ennek köszönhetően szerencsére az ő menekült kérdésük is megoldott.

Azt láthatjuk tehát, hogy a konfliktus által generált három menekült kérdésből mindössze egy maradt fent, a palesztin menekültek kérdése. Ezt a mindössze néhány százezer embert nem sikerült az azonos kultúrával és vallással rendelkező szomszédos arab országoknak sem megfelelően integrálni. Morris úgy látja, hogy ennek a helyzetnek egy nagyon fontos tanulsága van a jelenlegi migrációs krízis kapcsán is. A most érkező eltérő vallású emberek tömegeit a keresztény európai országok sem fogják tudni megfelelően integrálni. 

***

Theodore Dalrymple, alias Anthony M. Daniels brit író és pszichiáter, a City Journal közreműködő szerkesztője arról beszélt, hogy maga is menekült fia, unokája, családjában mindenki üldöztetés elől menekült a múltban.  A közönség tagjai közül is biztosan sokan rendelkeznek hasonló múlttal – mondta. Szerinte a közös bennünk, hogy szeretnénk valamit hozzátenni ahhoz az országhoz, ahol élnek, amely befogadta őket.

Felhívta arra a figyelmet, hogy ma új típusú bevándorlással kell szembenéznünk. A bevándorlók nem mindig egységesek, a konfliktus nem csupán a fogadó ország és a migránsok között van, hanem közöttük is. A bevándorlók sokszor egymás között is barátságtalanok és a saját közösségeiken belül vannak konfliktusok. Sok muszlim lányról tud, aki sosem menne muszlim orvoshoz, mert nem bíznak bennük. Anglia egyes helyein speciális feliratok hirdetik azt segélyvonalat, ahol a muszlim nők segítséget kérhetnek a hatóságoktól a muszlim férfiaknak való kiszolgáltatottság miatt.

Lehetséges, hogy az Egyesült Királyság következő miniszterelnöke a korlátok nélküli bevándorlásban hisz majd – vetette fel. Számos szabad mozgásért kampányoló szervezet tevékenykedik, amelyek mindenkit be kívánnak fogadni –  közölte. Ezek a szervezetek a kapitalizmus okozta kiszolgáltatottság ellen kampányolnak, miközben a bevándorlás mellett teszik le a voksukat, ami  - teljesen ellentmondásosan - pontosan a kizsákmányolást célozza.

Kiemelte, hogy személyesen teljesen együtt tud érezni ezekkel az emberekkel, orvosként sok élettörténettel találkozott. Azt viszont nem akarja, hogy tömegek lepjék el úgy az országát, hogy a végén az már ne a saját képét mutassa. Hozzátette: „Pár évtizeddel ezelőtt még nem hittem volna, hogy 2019-re, a London lakosainak negyede olyan lesz, aki nem az Egyesült Királyságban született.”

„Szerintem a nemzeti érdeket soha nem említik az európai vitákban. Olyan, mintha a kollektivitás alatt a nemzeti érdeknek nem lenne semmilyen relevanciája. Ez hiba!” – zárta szavait.

***

Szánthó Miklós jogász, az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a migrációs vita napjainkban sokkal többről szól mint amit a szemünk lát.

Úgy vélte, az Európai migrációs vita felszíne alatt sokkal mélyebb konfliktusok is találhatók. Ezek a feszültségek régóta a mélyben vannak, de eddig az európai uniós elit kényelmesebbnek találta, hogy nem beszél róluk – jegyezte meg.

 Felszínre hozta azt a vitát, hogy mit is értünk a közös európai értékek alatt, mit értünk demokrácia, jogállamiság, vagy éppen emberi jogok alatt – tette hozzá.

Arról van ma valójában szó, hogy szeretnének-e egy olyan multikulturális társadalomban élni, ahol az emberjogi fundamentalisták az emberi vágyakból álmokból szeretnének kikényszeríthető jogokat alkotni, vagy nem? – tette fel a kérdést. Ezek a progresszív emberjogi fundamentalisták most éppen a bevándorlást választották eszközüknek - közölte.

Szánthó Mikós kijelentette, két eltérő gondolat áll hát előttünk: vagy megőrizzük kulturális homogenitásunkat és alkotmányos önazonosságunkat, vagy létrejön egy európai multikulturális modell, ahol egy egyszerre sokszínű, de mégis uniformizált Egyesült Európai Államok elérése a cél.  Ebben a kérdésben azt is fontos tisztáznunk, hogy beszélhetünk-e európai identitásról és európai démoszról mert enélkül nem valósítható meg a nemzeti szuverenitás átruházása az Európai Uniónak – mondta.

A migrációs válság szerinte szintén felszínre hozta azt a kérdést, hogy hogy viszonyuljunk Európa zsidó-keresztény gyökereihez. Úgy fogalmazott, „Ma a progresszívek szeretnék kilúgozni ezen értékeinket, de mi tudjuk, hogy pontosan ezek az értékek tették sikeressé kontinensünket. Azt is látnunk kell, hogy paradox módon a liberális progresszívak által követett értékek szintén ellentétesek az iszlámmal.”

Két út áll ma kontinensünk előtt – hangsúlyozta. Az egyik egy technikai megoldás, vagyis az, hogy a kieső népességet humán importtal oldjuk meg, ahogy az az ENSZ migrációs paktumban is megjelenik. Ez az út azt jelenti, hogy a népesség csökkenés elkerülésére szimplán át kell címkézni az illegális migrációt legálissá – mutatott rá.

Szintén népszerűvé vált az az eredetileg ökotudatos hozzáállás, amely azt mondja, hogy a nyugati fehér férfi ökológia lábnyoma sokkal nagyobb, mint a világ többi állampolgáraié. Ezért születésszabályozással kell csökkenteni a lakosságunkat. Ennek számos eleme van az abortusz és eutanázia liberalizálástól a genderelméletekig – jelezte.

A másik út az, amit a magyar kormány is követ, hogy az őshonos népességet támogatjuk. Ösztönözzük családalapításukat és gyermekvállalásukat – emelte ki.

„Végül érdemes azt is leszögeznünk, hogy a progresszívek gondolataival ellentétben ezekre a felmerülő kérdésekre elsősorban nem jogi válaszokat kell adnunk. Ezek ugyanis nem jogi problémák, annak ellenére, hogy sokan elakarják jogiasítani ezeket a kérdéseket. Ezek nagyon is politikai kérdések” - fogalmazott.

Az Alapjogokért Központ igazgatója Robert Schuman gondolataival zárta előadását, amelyek szerinte ma talán még inkább érvényesek, mint amikor eredetileg elhangozottak: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

***