Németh Zsolt: A rendszerváltozás nem értelmezhető 1956 nélkül

Bocsánatot kérek, ha ünneprontó vagyok, de miközben a hozzászólásomat írtam, egy sokak által ismert történet jutott eszembe. "Élt a rengeteg erdőben egy szürke kis veréb, a tarka tehén és a ravasz róka. Szépen éldegéltek mindenki végezte a maga dolgát. A kis szürke veréb a fán csipegette a magokat, a tarka tehén legelészett a réten, a róka pedig vadászgatott, (de nem verébre, mert repülni nem tudott). Bár néha fájt a foga veréb húsra is, de le kellett róla mondania. Telt múlt az idő. Eljött a nagy hideg tél. Egyre hidegebb lett az idő. A kis veréb egyre jobban fázott, és didergett. Eladdig, míg egyszer hajnalra megfagyott. Le is pottyant az ágról, mint egy fagyott veréb. Történetesen arra ment a tarka tehén, s mivel nem figyelt eléggé a lepény gyártása közben, mert más dolga a fűevésen és tejgyártáson kívül nem igen volt. Bizony szegény verebünkre helyezte az éppen elkészült lepényt. Verebünk ezt látta, sőt azt is, hogy rossz helyre lesz letéve a lepény. Szólt is volna a tarka tehénnek, hogy vigyázzon, de mivel nagyon meg volt fagyva, nem jött ki szó a torkán. Így a jámbor növényevő pont a kis veréb tartózkodási helyére tette le a lepényt. Mivel a lepény friss volt, mondhatni még meleg, ezért a kis veréb elébb mozgolódni kezdett, majd csivitelni. A róka is a közelben vadászgatott, és mikor meghallotta a kis veréb hangját, hát elindult a hang irányába. Meglátta a kis verebet, hogy milyen nagy bajba került. Segített is rajta. Kihúzta a lepényből, de mivel aznap még nem evett semmit, bizony meg is ette a szegény kis verebet. Tanulság az, hogy nem mindig az a te ellenséged, aki téged betakar egy lepénnyel, de az sem biztos, hogy az a barátod, aki a szarból kihúz." Talán érdemes ezen is elgondolkodni.

Az ilyen beszédek sértik a forradalomban és megtorlásban elesettek, megnyomorítottak emlékét. 1848-as szabadságharcot és 1956-os forradalmat elsősorban önmagában kell értékelni, emlékezve arra, hogy a magyar nép ha már más nem vezetett változáshoz felkelt az elnyomói ellen. Ezért egyik sem hasonlítható semmilyen formában 1989-hez. Ugyancsak nem hasonlítható 1989 1867, mert a kiegyezés után továbbra is megmaradt az Osztrák–Magyar Monarchia és csak a világháború után, kívülálló kényszer miatt bomlott fel. A létrejötte sem hasonlítható össze a második világháború utáni helyzettel, amelyet kívülről kényszerítettek ránk. Továbbá 1989 után pedig megszűnt Magyarország és Szovjetunió közötti szövetség. „Illetve 89 sem egyértelműen 56 következménye hanem a Szovjet birodalom összeomlása és Gorbacsov 86-tól való reformjai az elsődlegesek . Aztán ezen túl lehet itt is a réseket repeszteni mindenféle címszó alatt (szamizdat , ellenzéki szervezkedés stb stb. )” – írja Kup Lung fórumtárs. Szerintem ez sem fedi le a tényeket. A rákosi rezsimhez viszonyítva 1968-ban 1867-hez hasonló belső kiegyezés zajlott le „új gazdasági mechanizmus” névvel. Akár ezt is nevezhetnénk az „emberarcú szocializmus” kísérletének, amelyre a szovjet vezetés is rábólintott. Erre az időre esik a Prágai bevonulás, vagy a párizsi diáklázadás. 1976-ra azonban újra gazdasági problémák jelentkeztek. A párton belül és a gazdaságban elkezdődött a különböző elképzelések érvényre jutása. A vezetés úgy gondolta, hogy a magánosítással, a dolgozók bevonásával sikerül a gazdaságot megerősíteni, konszolidálni. Ezt az időszakot a politikai-gazdasági vezetésben sokan kihasználva saját hatalmuk megerősítésére használták fel. 1986-ra kiderült, hogy a változás eredménytelen, a gazdasági helyzet tovább romlott. Létrejött a párton belül és kívül egy olyan csoport – ők kerültek többségbe – akik a rendszert le akarták bontani és megszerezve a gazdasági hatalmat át akarták venni az ország vezetését. Ez vezetett el 1989-hez és ezt követő eseményekhez. Ehhez hasonló történt az összes volt szocialista államban és Szovjetunióban is. Ebben a történetben a szamizdat, ellenzéki szervezkedés nem játszott lényeges szerepet. Csak egyes rendszerváltó pártok próbálják olyan színben feltüntetni, mintha az ő tevékenységük vezetett volna el a változáshoz. Visszatérve 1956-hoz. 1956. október 23.-án egy nemzet kell fel a nemzeti öntudatában és emberi méltóságában megsértett, megnyomorított tömeg kelt fel, majd ragadott fegyvert az elnyomóival szemben. Egy többszörösen megnyomorított nemzet egy hatalmas birodalommal szemben. Erre emlékezünk ma és ennek méltatása kell, hogy legyen és nem a különböző teóriáknak a gyártása, amely utóbbi sérti az elhunytak és megnyomorítottak emlékét.

"a Kárpát-medencei magyarság belső szuverenitása egyik legfontosabb elemének nevezte a demográfiai helyzet javítását." - igen! Nagyon fontos nemzetbiztonsági tényező! Itt a történelmi példa: „1956. október 29., hétfő. Az első napokban a vidéki lakosság csak a rádió híradásait figyelte, no meg a szomszédságukban levő oroszokat. Óvatosak és bizalmatlanok voltak. 25-étől arra a meggyőződésre jutottak, hogy most már megbízhatnak a fővárosban. Attól kezdve a falvak elkezdtek községi tanácsokat választani, és felszámolni a kolhozokat... Amikor tudomást szereztek a budapesti élelmiszerszükségről, élelmiszerszállítmányokat küldtek a fővárosba. Parasztlegények ezrei kockáztatták az életüket, hogy ezeket az adományokat a háborús területeken átszállítsák. 26-ától kocsik, teherautók és szekerek százai özönlöttek be, lisztet, friss kenyeret, szárnyast, szalonnát, húst, zsírt, vajat, kolbászt és bort hozva Budapest lakosságának…” (Egy nép tragédiája 1957, Bécs – Alexandra Kiadó, 2007) Egy hasonló sorshelyzetben mit is hozhatnának most a vidékiek Budapestre, a hajdani lesöpörhető parasztpadlásokról? Száraz egérszart meg pókhálót...nem túl biztató kilátás! De Miniszterelnök Urunk már bölcsen, idejében intézkedett a probléma megoldására: (Összefoglaló a demográfiai földprogram munkacsoport üléséről Időpont: 2011. augusztus 26., helyszín: Vidékfejlesztési Minisztérium. Résztvevő az AGRYA részéről: Dr. Weisz Miklós társelnök.) "...A népesedési (demográfiai) földprogram kidolgozásával és indításával az NFA tartós (25-50 éves) és örökölhető földbérleti jog keretében földet kíván juttatni a fiatal, gazdálkodni szándékozó pároknak, olyan kikötéssel, hogy a fiatal család letelepszik, gazdálkodik, valamint 2-3 gyermek világra hozatalát és felnevelését is vállalja..." Azóta csak úgy potyognak az életerős parasztgyerekek - Ároktőn, Tarnazsadányban, Hernádvécsén és még vagy 2000 faluroncsban.... Lassan már igazi parasztlegénnyé cseperednek! Van remény!

Elérkezett az idő, amikor az őszinteség jegyében az október 23.-án kikiáltott köztársaság, éppen a kerekasztal által erőlködött magyar összefogás jegyében, 1956 forradalmának gyalázata, illetve a változások kisiklatásává fajult. (élő bizonyíték: Mécs Imre)