A forint köszöni, jól van

„Nem meglepő, de mulatságos látni, ahogy a baloldali és a bulvármédia egy része krokodilkönnyeket hullat és/vagy kárörvendően csámcsog a forintárfolyam emelkedése miatt, »pokoli időszakkal« riogatva jámbor polgártársainkat. A balliberális sajtó egyik gyöngyszeme, a HVG friss számának Őrizzük meg a pánikot! című összeállításában a kormányt és a jegybankot hibáztatja a forintgyengülés miatt, ám sikerül több öngólt is lőnie. Az egyik pénzpiaci elemző maga jelenti ki a lapnak: nincs pánik a forint kismértékű, fokozatos értékvesztése miatt. Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank 2007 és 2013 között volt alelnöke pedig – akit a legkevésbé sem lehet Fidesz-szimpátiával vádolni – kifejti: »Lassan meg kellene tanulni, hogy a forint szabadon lebegő valuta. Nincs »jó« és »rossz« forintárfolyam, az úgymond »egyensúlyi« árfolyamot sem könnyű meghatározni (az exportőr teljesen máshol érzi azt, mint az importőr vagy a turista).«

Igen, meg kéne végre tanulni, hogy a forint árfolyamát nem a kormányzat, nem is a jegybank állapítja meg (mint anno a pártállam idején), hanem a piaci szereplők: exportőrök, importőrök, befektetők, termelők és fogyasztók, no meg a valutaspekulánsok. Emiatt az árfolyam olyan, mint a hullámvasút: hol fel, hol le mozog. Mint az elmúlt hetekben, napokban is tapasztaltuk. A hét elején 330 fölé kúszott a forint euróval szembeni árfolyama, majd csütörtökre visszatért a 323 körüli szintre, tegnap pedig 324-nél járt. Kétségtelen, ez magasabb a korábban megszokott szintnél, hiszen az elmúlt másfél-két évben többnyire a 305 és 315 közötti tartományban hullámzott (tavaly év végén 311 körül állt), június óta viszont 320 fölött tartózkodik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a forint „gyenge”, hanem azt, hogy magasabb szintre került az egyensúlyi, úgy is mondhatjuk, reális piaci árfolyama. 

Egyes elemzők szerint rövid távon (a nyár végéig) nem valószínű a forint visszaerősödése a 320-as szint alá, mások szerint viszont (az év végéig) akár látványos forintszárnyalás is lehetséges.

Az utóbbi jóslat arra alapoz, hogy a forint – összhangban a magyar gazdasággal – erős, mert stabil alapokon áll. A négy százalék fölötti gazdasági növekedés, a beruházások és az export dinamikus bővülése, a beutazó- és a bevásárlóturizmus rekordokat döntő élénkülése, a kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg továbbra is jelentős többlete, az államadósság devizaarányának húsz százalék alá esése és a lakossági devizahitelek szinte teljes eltűnése – mind a forinterősödés irányába mutat. 

Az utóbbi hetekben tapasztalt gyengülésnek főként külső okai voltak, például az amerikai kamatemelések, a Trump elnök által Európa és Kína ellen indított, kiszámíthatatlan hatású kereskedelmi háború, a feltörekvő piacokról (például a közép-európai régióból) történő tőkekiáramlás, a dollár erősödése az euróval szemben, vagy a kínai jüan leértékelésével kapcsolatos aggodalmak. Mivel a világ egyik legnyitottabb gazdasága a magyar, nem tudjuk függetleníteni magunkat a világgazdasági hatásoktól.

Egyelőre azonban nincs baj. Bár a most külföldi nyaralásra indulóknak és az importárut (például autót, műszaki cikkeket) vásárlóknak mélyebben kell a zsebükbe nyúlni, a hazai átlagfogyasztó nem érzi meg a magasabb forintárfolyamot, az exportáló cégek és a turisztikai, kereskedelmi vállalkozások pedig kifejezetten jól járnak a „gyengébb” forinttal. Az infláció három százalék alatt van, a költségvetés stabil, ezért érdemes megfogadni Varga Mihály pénzügyminiszter intelmét: »Óvnék mindenkit attól, hogy mindenféle hisztériának felüljön, mindenki őrizze meg a nyugalmát.«”