Szánthó Miklós: Önkényes döntést hozott a Kúria

Csütörtökön jelent meg a hír, hogy a Kúria által érvénytelenített határon túli levélszavazatok ügyében érkezett fideszes beadványt az Alkotmánybíróság formai okok miatt elutasította. Mi az ügy lényege?  

Az Alkotmánybíróság tartalmilag igazat adott a Fidesznek, érzékeltetve, hogy a Kúria vonatkozó döntése alaptörvény-ellenes, de formai okok miatt mégsem fogadta be a beadványt. A Kúria iratellenes és önkényes döntéséről talán később, először az ügy lényegéhez nézzük a gyakorlatot és az előzményeket is. A levélszavazás során a levélszavazatokat postán is visszaküldhetik a választók, akár Nemzeti Választási Irodához Budapestre, vagy az adott országban működő magyar külképviseletekre. A választási eljárásról szóló törvény úgy fogalmaz, hogy az NVI, amikor megküldi a regisztrált határon túli magyaroknak a szavazási levélcsomagot, akkor annak része a belföldre térítésmentesen feladható válaszboríték is. A törvény is következetesen használja „a válaszboríték” kifejezést, viszont amikor felsorolja az érvénytelenségi okokat, ott nem szerepel olyan kritérium, amely azt mondaná, hogy érvénytelen a levélszavazat akkor, ha nem a hivatalos válaszborítékban küldik vissza a választók. Még hetekkel ezelőtt egy formailag „ártatlannak” tűnő ügyben az MSZP-P választási megfigyelőjének beadványára a Nemzeti Választási Bizottság ellenzéki többsége mégis úgy döntött, hogy a nem hivatalos borítékban érkezett levélszavazatok at érvénytelenítik – és a választási iroda munkatársainak e döntés alapján kellett eljárniuk.

De gondolom nem véletlenül találta ki a jogalkotó ezt a válaszborítékot.

A jogalkotónak az volt a célja ezzel, hogy könnyítsen a választók dolgán, ezért térítésmentesen feladható, az NVI budapesti címére előre megcímzett válaszborítékot biztosított a választópolgárok részére. Viszont

Már csak azért sem lehet kötelező használni, mert ahogy mondtam, a  hivatalos válaszboríték az NVI budapesti címére van előre megcímezve, tehát egy erdélyi magyarnak – akinek lehetősége van a szavazatát eljuttatni mondjuk a kolozsvári főkonzulátusra – értelemszerűen más válaszborítékot szükséges használnia, hiszen nem Budapestre, hanem egy kolozsvári címre küldi a küldeményt. De hangsúlyozom, a legfőbb érv amellett, hogy a „sima” postai válaszboríték is érvényes, az az, hogy az eljárási törvény kimerítő jelleggel 9, azaz kilenc okot sorol fel, hogy mikor kell érvénytelennek tekinteni a visszaküldött szavazási iratot. Ebben nem szerepel a hivatalos válaszboríték hiánya – és bíróság a törvényben nem szereplő, „új” érvénytelenségi okot nem kreálhat.

Nem csak az NVB, hanem a Kúria is azon a véleményen van, hogy a hivatalos válaszborítékot kell használni.

A Kúria Kovács András vezette tanácsa az ügyben alaptörvény-ellenes, iratellenes, önkényes és politikailag motivált döntést hozott – ezt az Alkotmánybíróság is megállapította. A Fidesz kért ugye eredetileg felülvizsgálatot a Kúriától az NVB-nek a határon túli szavazatok végső eredményét megállapító döntése ellen, mondván, hogy a szóban forgó, „sima” postai borítékban érkezett, az NVB által – hibásan – érvénytelenített szavazatokat tekintsék érvényesnek, mert azok minden törvényi kritériumnak megfelelnek. A rendelkezésre álló nyilvános dokumentumok alapján a hihetetlen események ezek után következtek: a Kúria megkeresésére az NVI közölte, hogy a vitatott érvényességű, kb. 4 ezer levélszavazatot az egyéb okból érvénytelenített levélszavazatoktól elkülönítve tárolják. Majd a Kúria tudakolta azt is konkrétan, hogy ha érvényesnek tudná be ezeket a szavazatokat, akkor – és jogilag ez az igazán szürreális – a Fidesz-KDNP listája szerezne-e pluszmandátumot? Tehát nem az érdekelte a bíróságot, hogy úgy általában hogyan hatna ki a mandátumszámításra az új helyzet valamennyi párt tekintetében, hanem egyedül a fideszes lista érdekelte a bírót. Ezt követően pedig a Kúria végzésében kiokoskodta, hogy az egyik érvénytelenségi ok „alá” be kell tudni a hivatalos boríték hiányát, tehát végül is egy új érvénytelenségi okot kreáltak. Ráadásul azt is megállapították – az NVI-től kapott hivatalos tájékoztatást kvázi letagadva –, hogy most már amúgy se lenne lehetőség a borítékok vizsgálatára, mert azokat összekeverték a többi, egyéb okból érvénytelennek minősített levélszavazattal – ami egész egyszerűen nem igaz, és erről a Kúria is tudott.

Ezt követően az Alkotmánybírósághoz fordult a Fidesz. Mit mondott konkrétan az AB?

Nyilván a jog nyelvén, de az Alkotmánybíróság igen erős kritikával illette a Kúria döntéshozatalát. Lényegében megállapították az önkényes bírói jogértelmezésen keresztüli bírói jogalkotást, ami alaptörvény-ellenes, hiszen sérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét. Rögzítették konkrétan azt is, hogy „nem szerepel a törvényben olyan jogi korlátozás, mint amilyet a Kúria végzése az eljárási alapelvekből értelmezés útján kiolvasott”. Ebből pedig logikusan fakad, hogy

a törvényben kifejezetten nem szereplő feltételek előírásával. Az ilyen bírói jogalkotással szemben ismételten aláhúzta az Alkotmánybíróság, hogy „az a bírói ítélet, amely figyelmen kívül hagyja a hatályos jogot, önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével”. Ez azért nagyon lényeges, mert e nélkül „bírói állammá”, vagy ahogy Pokol Béla szokott fogalmazni, „jurisztokráciává” alakulnánk, ahol a választott és politikai felelősséggel tartozó és elszámoltatható képviselők helyett a senkinek nem felelős, számon nem kérhető bírák alkotják a jogot. Sajnos a Kúria mostani döntése erre példa, hiszen politikai alapon, a törvény ellenében fosztották meg a Fideszt egy mandátumtól. Erre mondta az Alkotmánybíróság most, hogy a bíróság eljárása „azt a látszatot kelti, hogy a Kúria döntését attól kívánta függővé tenni, hogy annak eredménye hogyan hat ki, vagy egyáltalán kihat-e az egyik jelölőszervezet végleges mandátumszámára”. Ezért az AB szerint is egyértelmű alaptörvény-ellenességre utal „a választások végeredményének a törvényi felhatalmazások nélküli befolyásolására vonatkozó látszat”. A bírói önkényesség és a fent részletezett iratellenesség mellett tehát a Kúria politikai motivációját is szépen „körülírta” az Alkotmánybíróság.

De hiába adott lényegében igazat az AB tartalmi kérdésben a Fidesznek, mégis elkaszálta az indítványt. Miért?

Jogi értelemben, és ez azért itt fontos, nem „elkaszálták”, hanem formai okok miatt nem fogadták be. Mégpedig azért nem, mert az AB saját definíciója szerint nem egy „szuper jogorvoslati fórumként” működik, nem ténybíróság. Alapjoghoz fűződő jogkérdésben döntenek, ténykérdésben nem. És szerintük a borítékok formája, a hivatalos vagy „sima postai” jelleghez kapcsolódó vita ténykérdés, ami persze részben igaz, hiszen az annak eldöntéséhez kapcsolódó bizonyítási eljárás az Alkotmánybíróság előtt valóban nem folytatható le. Ugyanakkor mivel szerintem a választójog gyakorlásához szorosan tapadó ügyről van szó, ezen a megközelítésén át lehetett volna lépni és jogkérdésként kezelni a dolgot. De igaz, az alkotmánybírák azért azt erősen érzékeltették a határozatukban, hogy tartalmilag egyébként megalapozott a Fidesz beadványa, ha a befogadásra vonatkozó egyéb feltételek fennállnának. Tény: a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás során a Kúria feladata kellett volna, hogy legyen. Ezt kommentálta a miniszterelnök azzal, hogy „a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához” – és ezzel nehéz egyet nem érteni.

Térjünk át az ellenzéki pártok által felvetett ügyekre. Azt állítják, hogy olyan visszaélések, csalások történtek, amelyek nyomán sok listás szavazatuk eltűnt.

A fentiek fényében igen nehéz azt állítani, hogy akár a választási rendszer, akár az ahhoz kapcsolódó „fideszes” eljárási szabályok az ellenzék kárára lennének, amikor végül is a kormánypártok estek el egy törvényes mandátumtól. Egyébként ha történtek is emberi hibák a pártok helyett továbbra is pártpolitikát játszó ellenzéki sajtó által „feltárt” esetekben, olyan csekély szavazatmennyiségről beszélhetünk, amely sem a választókerületi eredményeket, sem a listás eredményeket, így a mandátumszámokat sem befolyásolta. 

A rendszerváltás óta lezajlott nyolc választás közül az idei volt a negyedik legarányosabb – vagy ha úgy tetszik, a negyedik „legaránytalanabb”. Ki-ki döntse el maga az arányossági együtthatók alapján, hogy a listás eredményekhez képest lényegesen aránytalanabb eredményeket mutató 1990-es vagy 1994-es választás akkor most legitim volt-e vagy sem. Mindenesetre én nem emlékszem olyan Népszabadság-címlapra, mely „Illegitim módon szerezte meg az MSZP 34%-os listás eredményével a parlamenti helyek 54%-át” szlogennel jelent volna meg.

Az ellenzéki pártok nyilván az őket sújtó hibákról beszélnek inkább. Milyen olyan hibák történtek, amelyek hátrányosan érintették az ellenzéki pártokat?

Először is onnan kezdeném ezt a történetet, hogy az ellenzék már jó ideje olyan kommunikációt folytatott, mellyel a választási rendszer legitimitását próbálták aláásni. Az „aránytalan a választási rendszer”, „manipulálva vannak a választókerületek” és hasonló szlogeneket már évek óta építi az ellenzék, pontosabban a pártok tematikáját kívülről alakító ellenzéki sajtó és a pártpolitikai térben fogadatlan prókátorként, hívatlan vendégként viselkedő „civilek". Viszont ez az értelmezési keret február 25-én, a hódmezővásárhelyi választás után hirtelen megszűnt. Ezt követően már azt gondolták az ellenzéki erők, hogy akár esélyük is lehet nyerni, így érdekes módon már nem beszéltek illegitim választási rendszerről, hanem az volt a téma, hogy hogyan lehet „összefogással”, „koordinációval”, „taktikai szavazással” megbuktatni a „rezsimet” – éppen az egyéni választókerületeken „keresztül”, melyek létét és beosztását a korábbiakban annyira szapulták. Sőt, hozzáteszem, még a választás napján is az volt a narratíva, hogy a rekord magas részvétel – melyről azt gondolták, hogy nekik kedvez – miatt az eredmény „nagyon legitim” lesz és Áder Jánosnak eszébe ne jusson Orbán Viktort bármire is felkérni majd az eredmények fényében.

Ahogy máshol is mondtam,

– és ezt bizonyítja az ellenzék fenti magatartása is. Az ellenzéki erők nem jogi vagy választásmatematikai indokok miatt tartották „illegitimnek” a választási rendszert, hanem azért, mert népszerűtlenek. Amikor elhitték magukról, hogy népszerűek, már nagyon is megfelelt számárukra a hatályos struktúra. Ebből viszont logikailag az következik, hogy nem a rendszer „illegitim”, hanem az ellenzéki stratégia vallott kudarcot. A sugalmazott „választási visszaélések” kapcsán pedig azt tudom csak mondani, hogy vereségnél pusztán egy rosszabb dolog van: ha azt nem képes valaki beismerni.

De konkrétan milyen olyan hibák történtek, amelyek hátrányosan érintették az ellenzéki pártokat? Ezek a hibák inkább a kisebb pártoknak lehettek fájóak, nem?

Azt szögezzük le, hogy az esetleges, jellemzően adminisztrációs hibák – melyek valamennyi, eddigi választáson előfordultak, hasonló mértékben – az összes indulót sújtották, így a Fideszt is. De csak hogy a nagyságrendeket érzékeltessem: idén 59 ezernyi érvénytelen szavazatot regisztráltak, a leadott voksok durván 1 százalékát. Ez a szám a korábbi voksolásokon is 40 és 80 ezer között mozgott, szintén az adott szavazás össz-szavazatszámának 1 százalékát kitéve – 1990-ben, az első demokratikus választás alkalmával ráadásul 170 ezer örül volt az érvénytelen szavazatok száma, mégse kiáltott senki se „rendszerszintű csalást”.

Az adminisztrációs hibák egyik csoportjába a pártlistás és nemzetiségi listás szavazólapok összecserélése tartozott. Másik jellemző hiba volt a jegyzőkönyvek téves adattartalma, egyszerűen rosszul írták be egy-egy szavazókörben az adott párthoz tartozó listás szavazatszámot. Ezen kívül előfordultak még a névjegyzékkel kapcsolatos kifogások, illetve pár esetben tény, a választási bizottságok néhány perccel a határidő lejárta után állapították meg a helyi eredményt. A szavazólapok „cseréje” kapcsán jellemzően a szavazatszámláló bizottságok már a szavazás során regisztrálták saját hibájukat, jegyzőkönyvet vettek fel róla, és a nemzetiségi szavazóknak hibásan adott pártlistás szavazatok számával valamennyi pártnak csökkentették a szavazóköri eredményét. ’97 óta ez a szabály, ráadásul ez matematikailag a népszerűbb pártokat érinti hátrányosan. Ha egy szavazókörben van mondjuk 25 „levonandó” szavazat, akkor egy 2 szavazatot elérő Együtt esetén vagy egy 5 szavazattal rendelkező Momentumtól nyilván 2 vagy 5 szavazatot lehet levonni, a szavazókörben 150 szavazattal rendelkező fideszes pártlistáról viszont mind a 25-öt. Itt a jogorvoslatok során az NVB vagy a bíróság meg is állapította, hogy történt jogsértés, és ez igaz is volt. De azt is kimondták, hogy az nem befolyásolta a szavazás végeredményét – hiszen hangsúlyozom, a több millió listás szavazatok közül beszélünk országosan összesen pár százról –, mert egyrészt nem volt olyan mennyiségű az érvénytelenített szavazólapok száma, másrészről pedig mert

Ahol pedig tévesen vették fel a szavazóköri eredményről szóló jegyzőkönyvet – például a Jobbik eredményét egy helyütt az egyik kispárt javára jegyezték fel –, ott a Kúria újraszámolást rendelt el és korrigálta az eredményt – de itt is csak listás szavazatok közül volt szó pár százról, a 10 286 szavazókör közül 5-ről beszélünk. Hangsúlyozom, itt az a Kúria rendelt el újraszámolást, mely egyebekben azt nem látta szükségesnek a jogellenesen érvénytelenített határon túli levélszavazatok ügyében.

Ezekben a szavazókörökben választott tagok, illetve pártdelegáltak is ültek, akik képzéseken vettek részt, mégis hibáztak?

A szavazóköri delegáltak is emberek, ők is hibázhatnak. Ez benne van sajnos a pakliban, eddig is benne volt. Az állítólagos „rendszerszintű csalásnak” az emlegetése viszont azért is szürreális, mert bár nem tudtak az ellenzéki pártok mindegyik szavazókörbe embereket delegálni, de a 10 286 szavazókörben ott ült 16 ezer ellenzéki delegált. Tehát amikor az ellenzék „szavazóköri csalásokat” sejtet, azzal a saját MSZP-s, DK-s, jobbikos delegáltjairól is azt feltételezi, hogy azokban részt vettek, ami értelemszerűen nonszensz. Arról nem is beszélve, hogy a választott tagokkal együtt összesen 48 ezer ember ült a szavazókörökben, tehát „a rendszerszintű csaláshoz” ennyi embert kellett volna „beszervezni”. Egyébként, ha már az előző választásokról volt szó, azokon is tapasztalható volt sorban állás, ez sem „újdonság”. Éppen azt kell kiemelni pozitívumként, hogy aki este 7-ig beállt a sorba, az szavazhatott.

Az egésznek a kicsengése viszont mégis az, hogy azért itt a választási szervek finoman szólva sem voltak a helyzet magaslatán. Tehát történtek ezek a hibák, leállt a választás.hu, hatalmas sorban állás volt. Nem lehetett volna ezt jobban megszervezni? Egyszer van négy évente választás.

Nincs azért olyan egyszerű dolga a választási szerveknek egy választásnál. Persze az tény, hogy négyévente egyszer kell teljesíteniük: a valasztas.hu-nak például bírnia kellett volna a terhelést – másrészről azért a világtörténelemben az internet előtti korban is zajlottak választások. Az is tény, hogy bár az NVI a választásokat előkészítő és lebonyolító autonóm államigazgatási szerv, a helyi választási irodák felé – melyeket az egyes települések jegyzői vezetnek és az önkormányzati alkalmazottak működtetnek – nincs utasításadási jogok, nem alá-fölérendeltségi viszonyban állnak. Plusz azt is látni kell, hogy tetszik vagy sem, a választópolgári aktivitás a szavazatszámlálási bizottságokba történő jelentkezés kapcsán roppant alacsony: nem hogy az ellenzéki pártok nem voltak képesek valamennyi szavazókörbe delegálni tagot, de

Mindazonáltal a választások technikai kivitelezése szakszerű és átlátható volt, a választási szervek szakszerűen és átláthatóan tettek eleget a megbízatásuknak – ezt nem én állítom, hanem a jóindulattal igazán nem vádolható EBESZ. Az átjelentkezések miatt kialakuló sorban állásokat elkerülendő, valóban megfontolandó a vonatkozó szabályok módosítása, de ez nem változtat azon, hogy Magyarországon „hozzá vagyunk szokva”, hogy a szavazás lezárulta után pár órával már hozzávetőleges előzetes eredményekről beszélhetünk, míg számos országban erre minimum egy napot vagy napokat kell várni. Értem én, hogy iszonyatos a kísértés a jobbra, de olykor érdemes megmaradni az egyszerűen jónál.