A magyarok ügye jó irányba megy – Dömötör Csaba a Mandinernek

Jogerősen nyert a Helsinki Bizottság a Miniszterelnöki Kabinetiroda ellen a legutóbbi nemzeti konzultáció egyik kérdése kapcsán. Mikor fognak bocsánatot kérni a Helsinki Bizottságtól?

A konzultációt sokféle módon próbálták torpedózni, többek között jogi eszközökkel. A Helsinki Bizottság beadványa is ezek közé tartozik. A bíróság döntését tudomásul vesszük, de ez a lényegen nem változtat.

Lehet az egyes kérdések pontos megfogalmazásán vitatkozni, de ettől még tény marad, hogy a Helsinki Bizottság több alkalommal is a magyar állammal szemben lépett fel nemzetközi fórumokon. Például ők perelték be a magyar államot a tranzitzóna ügyében, miközben egyébként a magyar tranzitzónában összehasonlíthatatlanul jobbak a feltételek, mint mondjuk a dzsungelnek nevezett calais-i táborban. A Helsinki Bizottság beadványa miatt elmarasztalták a magyar államot, és ezen ők még pénzt is kerestek. Ne várja senki azt, hogy a magyar kormány ezt némán végignézi.

Egy ilyen ítélet árnyékában mennyire lesznek hitelesek a jövőben indított nemzeti konzultációk?

A nemzeti konzultációról szóló vita az elmúlt években eldőlt. Több millióan mondtak véleményt, és ez óriási súlyt ad ennek a kezdeményezésnek. A legutóbbi konzultáción például 2,3 millióan vettek részt. Ez több mint kétszer annyi, mint amennyien a legerősebb ellenzéki pártra szavaztak. Azt is hozzáteszem, hogy az ellenzéki pártok is szeretnének ezzel a lehetőséggel élni. A Jobbik is indított ilyen konzultációt, más kérdés, hogy „valódinak” mondott konzultációjuk elveszett, mint egyszeri gárdista a ködben. A béruniós kezdeményezésük is homokba futott, a hivatalos uniós honlap szerint pár tízezren írták alá a beígért egymillió helyett. Konzultálna egyébként az Európai Bizottság is, csak elég furcsa módon. Az Európa jövőjéről szóló nemrég indított konzultációjukban például többek között a bevándorlás ügye is helyet kapott. Tehát úgy kérdeznék meg az állampolgárokat, hogy a saját döntésüket már rég meghozták, ott van az asztalon a kvótajavaslat, most akarják majd véglegesíteni. Ez az egész hozzáállás nagyon sokat elárul a brüsszeli bürokrácia demokratikus deficitjéről. Ezzel szemben a magyar kormány előbb feltérképezi az egyetértési pontokat, aztán ezek alapján lép.  

A Helsinki Bizottság is azon nem kormányzati szervezetekhez sorolható, amelyeket érinthet a Stop Soros-törvénycsomag. Mit akarnak elérni ezzel a törvénnyel?

A cél az, hogy ne segíthessék külföldről pénzelt csoportok az illegális bevándorlást. Tehát a törvényjavaslat a külföldi beavatkozási kísérletek elleni fellépés eszköze is. Egyébként nem Magyarország az egyetlen, amely fellép az ilyen jelenségek ellen. Olaszországban is nagyon durva vita van arról, hogy hogyan játsszák ki a hatóságokat az elvileg humanitárius tevékenységet végző NGO-k. Csak hogy még pár nemzetközi példát említsek, az ír választási törvény tiltja, hogy nem politikai szereplők száz eurónál nagyobb választási célú támogatást kapjanak külföldről. Kanadában szintén van egy pénzügyi küszöb, amely felett az aktivista csoportok nem fogadhatnak el külföldről támogatást politikai akciókra. Szóval,

A tervezetet már benyújtották, viszont több helyen megjelent, hogy lehetséges a szigorítás. Miben szigorodhat a törvény és miért szükséges a szigorítás?

A szigorításra az áprilisi választás eredménye ad alapot. A jelenlegi tervezet alapján a bevándorlás szervezése illegális cselekmény lesz, ami a büntető törvénykönyvben is önálló tényállásként jelenik majd meg. A parlamenti vita két héten belül meg is kezdődhet. 

Magyarországgal szemben már a jelenleg hatályban lévő civiltörvény (külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény) kapcsán is kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bizottság, valamint a Sargentini-jelentésben is kritizálják a törvényt. A Stop Soros ehhez a törvényhez képest további szigorítást jelent. Milyen fogadtatásra számítanak?

A Sargentini-jelentés körül ugyanaz a színvonaltalan cirkusz megy, mint amit a Tavares-jelentés ügyében is láttunk már. A minket támadók számára a tények és a valóság a legkisebb mértékben sem számítanak, csak az ideológia. Olyan ügyeket szajkóznak, amelyeket már lezártunk az Európai Bizottsággal. Nem is látok arra szándékot, hogy ez a hozzáállás megváltozzon. De nem baj, ha századjára kell beleállnunk ezekbe a vitákba, akkor századszor is bele fogunk állni. Egyébként meg hiába próbálják ezt a vitát úgy beállítani, mint ami a civil társadalomról szól. Ennek semmi köze a civilekhez.

Miért kéne ezt hagynunk?  

A 2010 óta zajló magyarországi folyamatokat nem csak a baloldal bírálja, hanem az Európai Néppárt néhány politikusa is. Nekik mit üzen?

Nem dolgom, hogy üzengessek az Európai Néppárt politikusainak. Azért sem, mert mindenki tudja, hogy a Néppárt egy sokszínű politikai közösség. Az is nyilvánvaló, hogy a globalizáció versus nemzetállamok vita az EPP-n belül is egyre hangsúlyosabban megjelenik. Ennek az egyik gyújtópontja a bevándorlás kérdése, amely a Néppártot is megosztja. Azt is látom, hogy sok európai jobboldali párt különböző okokból, például koalíciókötési okokból vagy szimplán megfelelési kényszerből nem képes már kiállni azon elvek mellett, amiért az Európai Néppártot, ezt a jobboldali, keresztény-konzervatív közösséget egykor létrehozták. Szerintem ellen kell állni a liberális kánonnak, a véleménymonopolista törekvéseknek. Vissza kell térni a gyökerekhez. Ebbe az nem fér bele, hogy Jean-Claude Juncker Marx szobrot avat. Ez lokális mélypont. Semmibe vétele annak a tragédiának, amit a mi országaink a megvalósult kommunizmusban átéltek.  

Ehhez képest rendre visszatérő kérdés, hogy mikor fogják kizárni a Fideszt az Európai Néppártból. Ön szerint sor kerülhet erre? 

Mint mondtam, a Néppárt sokszínű közösség többféle véleménnyel. Jól látszik, hogy van egy összehangolt nemzetközi nyomásgyakorlás. Ennek egyik módja az, hogy a néppárti tagsággal akarnak minket zsarolni. A napokban Human Rights Watch nyilvánosan is beszállt ebbe a kampányba. Mindezektől függetlenül

Ha jól tudom, akkor a fő üzenet az „EPP defends you” lesz.

Így van, tehát a biztonság lesz az elsődleges téma. Ehhez a fejleményhez a Fidesz elmúlt évekbeli kemény kiállása is hozzájárulhatott. 

Egyáltalán a Fidesz miért akar egy pártcsaládban maradni olyan politikusokkal, mint Frank Engel? De például ott van Pascal Arimont belga néppárti képviselő is, aki egyenesen a Fidesz kizárását kezdeményezte? Ezek után miért éri meg maradni a Fidesznek?

Minden olyan fórumon jelen kell lennünk, minden olyan szervezet munkájában érdemes részt vennünk, ahol esélyünk van arra, hogy Magyarország ügyeit előrevigyük. Az Európai Néppárt ilyen hely, kitüntetett szerepe van. 

Milyen terveik vannak még a Stop Soros-törvénycsomag elfogadásán kívül? Mi vár a parlamentre az elkövetkező hetekben?

Többek között a kvótaellenes alkotmánymódosítás, amit az ellenzéki pártok 2016 őszén elgáncsoltak. Most újra neki lehet futni. Szükség van erre a módosításra, mert erősíteni kell a páncélzatunkat a betelepítési tervekkel szemben, amelyeket most akarnak véglegesíteni. Az Országgyűlés ezentúl azt a jó hagyományt is folytatja, hogy még a tavaszi-nyári ülésszakban elfogadja a jövő évi költségvetést. Most is így lesz, ez erősíti a kiszámíthatóságot. 

Most újabb nemzeti konzultációkat indít a kormány. Milyen kérdésekről és miért van erre szükség? Az ellenzék szerint csak propaganda és pénzkidobás az egész.

A miniszterelnök nemrég jelentette be, hogy az új konzultáció témája a családpolitika. Olyan téma ez, amely szorosan összefügg a korábbi konzultációk témájával, így az identitással és a migrációval is. Mi nem betelepítéssel, hanem célzott családtámogatással szeretnénk megoldani a népesedési problémákat. Sokan hitetlenkedtek, amikor a kormány 2010-ben ambiciózus célokat határozott meg. Ehhez képest negyven százalékkal nőtt a házasságok száma, és a mélypontot követően a gyermekvállalási hajlandóság is növekedett. Az ezt jelző ráta 1,2-ről 1,5-re emelkedett, a cél az, hogy ez a mutató 2 fölé menjen. A következő hónapokban eldől, hogy ehhez milyen intézkedésekre van szükség. Az, hogy ki mikor alapít családot, vagy vállal gyereket, két ember privát döntése.

Ennek konkrét módját a következő konzultáció eredménye határozhatja meg. 

Térjünk át a kormányzati struktúrára. A hírszerzési információk elemzése, értékelése, a hírszerzési feladatok koordinálása közvetlenül a miniszterelnök alá került, amelyet a Miniszterelnöki Kormányirodán keresztül fog végezni. Nem túl erős hatalomkoncentráció ez?

Zajlik a világban egy hírszerzési verseny. Ebben a versenyben helyt kell állni, épp ezért a meglévő hírszerzési tevékenységeket össze kell hangolni. Ez a szerkezeti átalakítás ezt a célt szolgálja. Ennyi a történet, nem több.

A Miniszterelnöki Kabinetirodához került a kormányzati kommunikáció mellé a turizmus, a vendéglátás, valamint az e-közigazgatás. Első ránézésre egymáshoz nem kapcsolódó területek ezek. Hogyan fér össze a turizmus és az e-közigazgatás a kormányzati kommunikációval? Mi értelme van ennek a struktúrának így?

Van egy összekötő kapocs: a kabinetiroda minden kiemelt ügyben segíti a miniszterelnök munkáját. Az e-közigazgatás és a turizmus azért tartozik a kiemelt ügyek közé, mert több tárca összehangolt munkájára van szükség. A turizmus nem csak egy gazdasági sikerágazat, hanem a hazaszeretet kiemelt terepe.

Van mire büszkének lennünk, és szeretnénk, ha ezt még többen tudnák a világban. Megvédjük az országunkat, nem is adjuk senkinek, de mindenkit szívesen látunk, ha szeretné megismerni. 

2010-ig minden kormánynak volt választási és kormányprogramja. A Fidesznek sem 2014-ben, sem idén nem volt. Miért nem?

Egy nyolc éve kormányon lévő politikai közösség esetében az eddigi eredmények és tettek jelölik ki a programot. Olyan kritikával még nem találkoztam, hogy a Fidesz ne lett volna aktív az elmúlt nyolc évben. A csapásirányok mindenki számára egyértelműek, nagy irányváltásra ne számítson senki: munkaalapú társadalom, családok megerősített támogatása, a nemzeti értékek védelme és biztonság. Ahol ez utóbbi egyre nagyobb hangsúlyt kap. 

A kormányzati kommunikáció stílusát sokan elfogadhatatlannak tartják. Ez a kérdés még a jobboldali értelmiséget is megosztja. Sokan túlságosan leegyszerűsítőnek tartják például a migrációval vagy a Soros Györggyel kapcsolatos kommunikációt és konszolidációra vágynak. Lesz változás?

A kommunikáció kicsit olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá. Másfelől sohasem az a terület, amelyre dicséretcunami zúdul. Ugyanakkor

azokat közérthetően fogalmazta meg, és a választók bíznak is abban, hogy ezeket a problémákat meg is tudja oldani. Aki azonban azt gondolja, hogy a bevándorlás kérdése az csak kommunikáció vagy szimpla kampány, az nem is tévedhetne nagyobbat. Ez a téma velünk marad mindaddig, amíg milliók tartanak Európa irányába. Ha megnézzük az európai választásokat, mindenhol ez a téma. Azért van ez így, mert ez nem egy szakpolitikai ügy, hanem a politika szívtájéka. Azt a kérdést nyitja meg, hogy kik vagyunk, merre tartunk és meg tudjuk-e védeni azt a kulturális teljesítményt, amelyet az európai nemzetek több évszázad alatt összehoztak? A konszolidációt egyébként nem a kormány tudja elhozni, hanem a határok megerősített védelme, vagy az, ha a bevándorlást ösztönző javaslatokat szépen leveszik a napirendről. 

A konzervatív értelmiségnek tartalmi kritikája is van. Részlet az Újra nevén nevezzük kötetből: „Üstökösszerűen felívelő embereket látunk, mindennaposak a vagyon és az állami adminisztráció létráin mérhető gyors előmenetelek, valamint bukások. A  kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad”. Mit szól ehhez?

Az Idők jelei fontos kiadvány, és annak bizonyítéka, hogy a polgári táborban mindig volt hely és lehetőség az őszinte párbeszédre. Egyes baloldali cikkek sugalmazása ellenére a kötetben szereplő állítások többségével mindenki egyetért a szerzőkkel. Az állítások egy kisebb hányadát vitatjuk, de ez már csak így szokott lenni a hasonló tanulmányokkal. A párbeszéd erősségét jelzi egyébként, hogy a kötet egyik szerzője, Kásler Miklós a kormány egyik újonnan kinevezett minisztere. 

A miniszterelnök egy május eleji rádióinterjúban elmondta, hogy „régi vágású kereszténydemokráciát” akar építeni a Fidesz. Mit jelent ez a „régi vágású kereszténydemokrácia”? 

Egyrészt azt jelenti, hogy a demokrácia nem kizárólag liberális lehet. Másfelől jelent egy Európa melletti kiállást is. Sokakban alakult ki az az érzés, hogy ezekben az években térségünk országai védik a hagyományos európai értékeket.

Sokak szerint egy értékelvű kereszténydemokráciába nem fér bele az, hogy Milo Yiannopoulos előadást tart a Bálnában egy kormányközeli intézet meghívására. 

Ez egy szabad ország. Sokkal szabadabb annál, mintsem, hogy bárki listát vezessen arról, hogy kinek kellene elmondani a véleményét, és kinek nem. Épp elég liberális megmondóember osztja az észt Budapesten ahhoz, hogy más véleményeket is meghallgassunk. Én is kíváncsi vagyok arra, hogy mit mond majd Yiannopoulos, mondjuk az amerikai kultúrharcról vagy a liberális elit képmutatásáról, de a saját nemi életére vonatkozó kijelentései nem érdekelnek, ez magánügy. 

Az is gyakori kritika, hogy a Fidesz nem foglalkozik a fiatalokkal. A választásokat követően jelent meg a Medián felmérése arról, hogy a Fidesz népszerűsége pont a 18-30 év közötti korosztályban a leggyengébb. A kormányzati kommunikációnak milyen tervei vannak ebben az ügyben?

Jó, hogy utal ezekre a felmérésekre, mert ezekből az is kiolvasható, hogy még a fiatalok között is a Fidesz a legerősebb. Ez nincs fedésben az európai trendekkel. A Fidesznek közel 40 százalékos támogatottsága van a fiatalok között, miközben például a CDU-t nagyjából 25 százalék támogatta a legutóbbi választáson. Ebben az ügyben a vágyvezérelt gondolkodás jeleit látjuk.

Más okokból sincs ok visszahúzódni a csigaházba. Az uniós trendekkel ellentétben nálunk nagyot esett a fiatalkori munkanélküliség. Csökkent a net áfája, bővülnek a szélessávú szolgáltatások, ingyenes lett a nyelv- és kresz vizsga, emellett a családot alapító fiatalok nagy adókedvezményeket és otthonteremtési támogatást is kapnak. Ami pedig az oktatást illeti, erre a területre több mint 400 milliárddal több jut 2010-hez képest. 

Végül ejtsünk pár szót az ellenzékről. Az LMP-ben egymást verik a párttagok, az MSZP-ben Molnár Gyula volt elnök ellen fegyelmit indítanak, a Jobbik meg pártszakadás határán táncol. Csak Gyurcsány Ferenc pozíciója stabil és megkérdőjelezhetetlen. Mit vetít ez előre a következő ciklusra?

Ha a mostani helyzetükből indulok ki, akkor káoszt és szétesést. Arra még én sem voltam felkészülve, hogy a választás utáni ellenzéki gyászmunka bunyóval is jár majd. Az LMP-ben erre is volt példa. Félelmetes az a bizalmatlanság, ami az elvileg egy csapatban ülő ellenzékiek között uralkodik. De még ijesztőbb abba belegondolni, hogy felelős pozícióba jutva is ugyanezt csinálnák. Az sem véletlen, hogy ebben az interjúban ön egyetlen olyan ellenzéki javaslatra sem kérdezett rá, amellyel az ország ügyeit segítenék. Merthogy ilyenekről nem tudunk. Csak a lokális belháborúikkal foglalkoznak. De ez ne tévesszen meg senkit. Eddig is azt láttuk, hogy a mondandó, a hitelesség és a vezető hiányát a legtöbbször felpörgetett agresszivitással próbálták levezetni. Így hát most is vitákkal teli, de sok alkotásra lehetőséget adó négy évre számítunk.

Fotók: Földházi Árpád.