„Orbán a lelkiből mondja” – így készültek szavazni Kistarcsán

Gyöngyös és Ózd után Kistarcsára, egy Budapest melletti kisvárosba látogattunk, hogy megtudjuk, hogyan vélekedik az agglomeráció lakossága a választásokról, a politikusokról és miképpen választ április 8-án. Az utca szembe jövő embereit kérdeztük, természetesen nem egy reprezentatív közvélemény-kutatás igényével.

Először egy bolt előtt dohányzó férfival és nővel elegyedek szóba. Mint utóbb kiderül, az ötvenes éveinek második felét taposó házaspár vezeti az üzletet, ám kötélnek állnak, így két vevő között a közelgő választásokról kezdünk beszélgetni.

Macskapárt?!

„Én rövid leszek: nem megyek szavazni, mert nincs kire. Az asszony mondjon mást, ha akar” – indít a férj, miközben elnyomja cigarettáját. Kis bíztatás után hozzáteszi: ő a jelenlegi politikusok, pártok közül senkit nem kedvel annyira, hogy azt voksával támogassa, olyan embert pedig nem kíván erősíteni, akit nem szeretne hatalmon látni. Az úriember – megtartva előzőleg tett ígéretét – ezután be is megy az üzletbe.

Feleségével kettesben maradva az ő véleményét is meghallgatom. Egyetért férjével annyiban, hogy nem lehet jó döntést hozni, ugyanis szerinte rossz a kínálat: azon lehet okoskodni, ki a kisebbik rossz. A jelenlegi kormánnyal kapcsolatban vegyesek az érzései: egyrészt örül, hogy a minimálbért megemelték, másrészt mint üzletvezető kisvállalkozó sok plusz költsége keletkezett a szabályok módosítása miatt. Mire hangosan végiggondolja az utóbbi évek mérlegét, meggyőzi magát: számukra sok gazdaságilag kedvezőtlen döntést hozott a vezetés, s néhány nyomtatást nem tűrő kifejezéssel illeti a rendszert.

De amikor az ellenzékről kérdezek, megtudom, hogy a hölgy számára Gyurcsány mint lehetséges alternatíva szóba sem jöhet, a többi ellenzéki képviselőről pedig – saját bevallása szerint – még nincs elég információja. Mindemellett abban egészen biztos, hogy elmegy szavazni: vagy a Fideszre adja majd voksát, vagy valaki másra, aki a választásokig előáll egy, az asszony számára szimpatikus programmal. „Most talán a Fidesz felé hajlok, de még eldől a dolog” – teszi hozzá.

Mint megtudjuk, a házaspárnak két felnőtt gyermeke van, akiket az asszony szintén szavazásra biztat. Véleménye szerint fontos elmenni voksolni, és valaki olyannak adni szavazatunkat, akinek valós eséllyel rendelkezik. „A fiam valami macskapártra akar szavazni, de hát annak semmi értelme. Próbálom meggyőzni, hogy a két esélyes közül válasszon valakit, annak van csak értelme” – mondja. Mire ide jutunk a társalgásban, éppen érkezik egy vásárló, így továbbállok.

Orbán-rajongóktól Orbán-kritikusokig

Néhány méteren belül két idősebb nőhöz lépek, akik szintén készséggel válaszolnak kérdéseimre. Először az idősebb nénivel osztja meg véleményét, aki már nyolcvanas éveit tapossa, de még mindig úgy gondolja: Orbánnál különb ember nem vezetheti ezt az országot. Elmondása szerint évek óta a miniszterelnök az egyetlen olyan ember, akit támogatni érdemes, hiszen „ő jó ember, megvédte ezt az országot a migránsoktól és amúgy is mindig jót akar”. Az ellenzékkel kapcsolatban a néni hozzáteszi: ha ők kerülnének hatalomra, biztos jönnének a bevándorlók is. Ezután a nyugdíjas azt is elmondta, hogy igazából nem érdekli a politika, semmi köze az ellenzékhez vagy bármelyik oldal programjához, ő a Fideszt szereti, elégedett a munkájukkal. „Én ezt nem szégyellem, nem titkolom. Véleményem nekem is lehet, az meg az, hogy Orbán a legjobb. Nekem ő a kedvencem” – foglalja össze.

A hölgy valamivel fiatalabb beszélgetőpartneréről megtudom, hogy ő nem helyi lakos, csak lányához érkezett látogatóba Erdélyből. Kérdéseimre válaszolva elmondja: még nem jelentkezett, hogy elmehessen szavazni, de amennyiben részt vesz majd a választáson, a Fideszre adja voksát. Ennek legfőbb oka számára is Orbán Viktor személye – elmondása szerint a miniszterelnök beszédein látszik, hogy „a lelkiből mondja, és hát csak nem akar rosszat ennek az országnak”.

A két hölggyel való beszélgetés után a nemi arányokat javítandó egy úriemberrel kezdek beszélgetni. A hetven fölötti férfiről rövid idő alatt sok mindent megtudok: vidékről került fel a főváros mellé még évtizedekkel ezelőtt, munkás évei alatt több mint negyven éven át pedagógusként dolgozott, két saját gyermeket nevelt, most pedig ugyancsak pedagógus feleségével töltik nyugdíjas éveiket. Véleménye szerint a politikai élet hazánkban katasztrofális, a jelenlegi kormány borzalmas, és a kilátások is igen sötétek. Az egykori pedagógus úgy véli, ami az oktatásban az utóbbi 10-12 évben zajlott, az kétségbeejtő, hiszen „a gyerekek butulnak, lassan nem tudnak írni, olvasni, számolni sem”. Az egészségügyben hasonlóan rossz irányba tartanak a dolgok a férfi szerint, aki ezen a ponton megosztja velem történetét tavalyi kórházi kezelésének nehézségeiről és a túlterhelt nővérekkel való negatív tapasztalatairól.

Az egészség-és az oktatásügy után a korrupció témájáról kezd mesélni a nyugdíjas. „Ezek most annyit lopnak, hogy abba belegondolni is félelmetes” – állítja a jelenlegi kormányról. Mint elmondja, számára a kommunizmus éveihez hasonlítható az, ami most megy; úgy látja, az állam irányítja a rendőrséget és a bíróságot is, így szerinte lényegében ők döntenek, ki bűnös és ki ártatlan, ki lehet szabad és kit kell elfogni. „Azt meg még a szocializmusban sem engedték meg, hogy valaki ennyit lopjon.”

A családtámogatás jó

Az idősebb nemzedék hangját hallva fiatalabb megszólalók után nézek, hogy kiderítsem: vajon az unokák korosztálya is ilyen sarkos nézeteket vall? Lévén még mindig a munkaidő lejárta előtt jár az idő, két gyermekeivel sétáló fiatal anyukát szólítok le. Hamar kiderül: egyik sem tervez április 8-án voksolni menni. „Kicsik vagyunk mi ehhez” – jelenti ki az egyik édesanya, míg a másik hölgy mély bólintásokkal jelzi egyetértését. A folytatásban elmondják: szerintük nem lehet eldönteni, ki lenne jó, hiszen minden pártnak vannak előnyei és hátrányai is, egy közös azonban van bennük: „mindenkinek vaj van a füle mögött”. Konkrétumokról beszélve az egyik édesanya megosztja, hogy szerinte a Fidesz családtámogatási programja nagyon jó, tényleg sok segítséget kapnak, és elképzelhető, hogy ezt egy másik párt elvenné, de az biztosan valami olyat adna, amit a mostani kormánypárt nem.

A másik nő hasonló alapokra építi gondolatmenetét, ám ő családja többi tagjáról is mesél kicsit. Mint kiderül, férje minden választáson részt vesz, s erre buzdítja őt is. „Mindig szavaz valakire, aztán legközelebb valaki másra. Szerintem így mindig csak jön egy új valaki, aki megszedheti magát” – osztja meg álláspontját. Mint kiderül, családja politikai nézetei igen sokszínűek: az egyik oldalról erős jobbos, míg a másik oldalon vonalas MSZP-támogatók a hölgy felmenői.

Kritikusok, de fideszesek

Továbbra is fiatal megszólalók után kutatva az anyukákat követően egy húszas éveiben járó fiút szólítok le. Mint kiderül, a srác Budapesten tanul, nagyon érdeklődik a politika iránt – és mint azt a beszélgetésben mondott első néhány mondata tükrözi –, igen jól értesült e téren. Elmondja: erős jobboldali eszméket kapott neveltetése során, a családjának egy jórésze „Fidesz-szimpatizáns”. Ő maga, bár egyetért a kormány számos intézkedésével, jóval kritikusabb a jelenlegi vezetéssel szemben. A korrupciót, a választási rendszer átalakítását és a sajtó polarizálódását is emlegeti a fiú, mikor sérelmeiről kérdezem. Emellett elmondja: számára az ellenzék karakterei nem meggyőzőek, sokan leszerepeltek már közülük, senkire nem bízná jó szívvel az ország vezetését. Április 8-án ezért választókerületi szavazatát – ami nagyobb súllyal bír – a Fidesznek adja, míg a listás szavazáson egy ellenzéki pártot szeretne támogatni. Jelenleg a Jobbik és az LMP között vacillál. „Szerintem a mostaninál kiegyensúlyozottabb és sokszínűbb vezetésre van szükségünk” – mondja a fiú.

A fiatal férfival egy szintén húszas éveit taposó lány is sétál, ő először nem szeretne nyilatkozni, a fiú véleményét hallva aztán mégis megosztja álláspontját. Szerinte országos szinten magasan a Fidesz a legjobb opció, ugyanis a Jobbik felfogását nem kedveli, a baloldalt egy részét – ide sorolta az LMP-t, a Momentumot és a Párbeszédet – gyengének találja, míg egy más részét – itt a DK-t említi – egyszerűen rossznak. A választókerületi képviselő esetében továbbra is az eddigi fideszest támogatja majd, ugyanis elégedett teljesítményével. Mindemellett kiemeli: az, hogy most a Fideszre adja mindkét voksát nem teljesen tükrözi véleményét: sok mindennel nem ért egyet a jelenlegi kormányzásban, mégis őket tartja a lehető legjobb választásnak. Amikor van a fideszesnél jobb jelölt, ahogyan az ő városában a független polgármester, akkor őt támogatja – derül ki a lány szavaiból, akiről így tudom meg, hogy egy néhány kilométerrel arrébb fekvő kisváros lakója. „Nem a párt számít, hanem a munka, amit végeznek” – teszi hozzá.

Utolsó megszólalóként egy középkorú párral kezdek beszélgetni, akik kertes házuk előtt szállnak ki az autóból. Az ötvenes évei elején járó házaspár női tagja azt mondja, nincs ideje nyilatkozni és besiet, így csak a férfi véleményét ismerem meg. Ő négy évvel ezelőtt a Fideszre szavazott, de akkor megfogadta, hogy soha többet nem adja rájuk voksát: szerinte pofátlanság amit csinálnak és mindennek van határa. „Tudjuk, hogy minden párt lop, de ez, hogy ilyen leplezetlenül csinálják, tényleg bicskanyitogató” – állítja az úr.

Négy éve úgy döntött, ezután a Jobbikot támogatná, de az utóbbi idők botrányai (itt Vona Gábor Mandineren feldolgozott allahozós videóját említi) és a párt baloldallal folytatott tárgyalásai után teljesen kiábrándult belőlük. Értékrendjéből adódóan a liberális pártokkal nem szimpatizál (az SZDSZ utódpártjának tartja a Liberálisokat és az LMP-t is), ahogyan a baloldalt is elvi megfontolások alapján zárja ki. Így azonban, mint mondja, nem maradt más, csak a Fidesz. „Rájuk fogok szavazni most is, amitől szinte rosszul érzem magam, de higgye el, ha lenne bármilyen alternatíva, máshogyan döntenék” – mondja.